Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Csoltkó Emese: Az ócsai református (egykor premontrei) templom építéstörténetének vázlata
Csoltkó Emese: Az ócsai református (egykor premontrei) templom építéstörténetének vázlata 9. kép: A szentélyrekesztő alapozása (alul) és a 16-17. században, kőfaragványok másodlagos felhasználásával épített, a szószék alól kiindulófal (Forrás: Dokumentáció, 1986) 10. kép: A gótikus pasztofórium (Fotó: Csoltkó Attila) A 15. század során a főszentély északi falába gótikus pasztofóriumot helyeztek el, melyet belevágtak a falfestmény vakolatába (10. kép). A főszentély függőleges irányú, három nagy repedése ekkorra már látható volt, melyek az évszázadok alatt tovább szélesedtek, ugyanis a repedésben többrétegű javítóvakolatot találtak. A prépostság megszűnése írott források hiányában egyelőre azt sem tudjuk biztosan, hogy a premontreiek mikor hagyták fel az ócsai prépostságukat. Habár F. Romhányi Beatrix ezt az eseményt nem teljesen alaptalanul kötötte a török hódítás 1541-es évéhez,47 figyelembe kell vennünk egyéb szempontokat is. Már Makkai László is felvetette, hogy a fentebb említett 15. század második felében született forrás, mely csak az apátot említi, talán arra utal, hogy ekkor már nem lakták szerzetesek.48 Újabban Horváth Lajos is rámutatott, hogy nincs arra nézve bizonyíték, hogy a premontrei prépostság megélte a török hódítást, amint azt a szakirodalom feltételezi. Véleménye szerint, ahogy Mátyás király 1475-ben a csőti és a zsámbéki premontrei prépostságokat a pálos rendnek adta, egy 1518-es forrást49 figyelembe véve a csőti monostor kezelésébe kerülhetett az ócsai birtok is. Horváth szerint ekkor már a prépostság nem létezett, s esetleg a helyiek lelki szolgálatát a csőti monostor pálos szerzetese(i) végezhették el. Ugyanakkor a templom tovább működhetett, mint plébániatemplom.50 Neumann Tibor sem zárja ki a prépostság korábbi, akár már a 14. század folyamán történő elnéptelenedését.51 Az ásatásnak köszönhetően ez a kérdés is részben árnyalható. A rétegviszonyok alapján valószínűnek tartom, hogy Ocsán a premontreiek már nem élték meg a török hódítást. Erre utal a templomban megfigyelt járószintek helyzete. A mellékelt metszetrajz alapján úgy tűnik, hogy a középkorinak (15. század) tartott terrazzo padló átfut a szentélyrekesztő alapozása felett (2. tábla2). Emellett a déli mellékhajóban található mellékoltár kiszedésének vonala (16—17. század) vágja a 15. századra keltezett terrazzo padlót. Márpedig az az időszak, amikor a szentélyrekesztőre már nem, de még oltárra szükség volt, az csakis a premontreiek utáni, de még katolikus korszak, tehát valószínűleg a 15. század lehetett. Az említett 1455. év, amikor az ócsai prépost megválik érdi birtokaitól már minden bizonnyal az elszegényedés időszaka lehetett, s talán ekkor a préposton kívül más szerzetesek nem is éltek Ocsán, talán már maga a prépost sem. Miután a premontreiek felhagyták templomukat, a helyi közösség a bizonyára plébániatemplomként használt épületben módosítást hajtott végre. Egy egységes szürke, kiegyenlítő rétegre ültették rá az előző járószint felett nagyjából 47 F. Romhányi 2000: 48; Kovács-Legeza 2002: 42. 48 Makkai 1958: 99. 49 E forrás szerint a csőti perjel tiltakozik a budai káptalan előtt, hogy különböző, megnevezett birtokait, köztük „Olcsa” birtokot, az oklevélben megnevezett személyek elfoglalták. Hivatkozza: Horváth 2000: 27. 50 Horváth 2000: 27. 51 Neumann é. n.: 5. 196
