Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

I. Középkori anyagi kultúra - Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez

hozza a helynevet, megtoldva azzal, hogy más néven Kékes (alio nomine Keykus).113 Kékes gyökerei a 12-13. század fordulójára nyúlnak vissza, az Uzfalva nevet pedig valószínűleg egyik első birtokosáról kapta a település.114 Mivel az új név is 13. századi lehet, történetileg valószínűleg a tatárjáráshoz kell kapcsolnunk a település pusztulását, majd eladományozását is. Ebből viszont az is következik, hogy 1319 előtt igenis lehetett adománybirtok a falu, dacára annak, hogy a település birtokosai annak első okleveles említésekor Benedek Csanádi püspök és unokaöccsei, akiket a király megerősít birtokaikban.115 116 Ugyanis tudjuk, hogy „bizonyos helyeken a kunok megkapták a nemeseknek és várjobbágyoknak a tatárjárás óta lakatlanul álló földjeit” (vacuas terras nobilium et iobbagionum castri, tales que a tempore Tartarorum vacueperstiterunt),116 de a monostorokról, egyházakról és ezek földjeiről le kellett mondaniuk.117 Információink valószínűleg úgy hozhatók közös nevezőre, hogy Kékes — Uzfalva néven - 1246-1320 között lehetett magánkézen valamikor. Ha nem olyan birtokról van szó, amelyet kun előkelők a kun szállásterülettől távolabb kaptak,118 akkor a Tiszántúl kiürítése miatt 1246-1282 közé keltezhetjük Kékes Uzfalvaként való meglétét. A régészeti anyag a legnagyobb valószínűséggel ugyanerre az időpontra mutat, mert a pogány rítusú, fegyveres-lovas temetkezések a kunok első két nemzedékénél jelentkeznek. Az időintervallum több kun „A” sír keltezésével is párhuzamba állítható.119

Az, hogy a helynév előtagja utalhat-e etnikumra, konkrétan nem bizonyítható, de annak az ellenkezője sem. Számos Uz/Üz, valamint ezekből képzett névszármazék adatolható az Árpád-korból, hasonlóképpen az Oghuz/Oghus alakból is (mint például a későbbi Atyusz nemzetség neve is).120 Ezek kora nem egyenletesen oszlik meg, tudunk hozni példákat korábbi és későbbi időszakból is, viszont sarkosnak látszik az a vélemény, amely elveti a név etnikai kapcsolódási pontjait, hiszen így magyarázat nélkül marad a név eredete. Az a vélemény, amely személynévből magyarázza az Üz előtagot viselő helynevek jelentését nem számol azzal, hogy a névnek minden bizonnyal lehet kapcsolódási pontja az úzok nevével. Ennek elsősorban az az oka, hogy a hazai medievisztikában bár jelen van a magyar-úz kapcsolatok lehetősége,121 de annak következményei - például a besenyőkhöz és a kunokhoz hasonlóan töredékeik beköltözése a Kárpát-medencébe és a hozzájuk köthető helynevek - már alig.122 Mivel besenyő és kun előtagú helynevek esetén gyakorlatilag vitán felül áll azok kapcsolata a betelepült nomádokkal, kézenfekvőnek látszik ugyanígy eljárni az úzok nevét viselő toponímia kapcsán is. Már Pálóczi Horváth András leszögezte, hogy a kun régészeti emlékek etnikai azonosításánál kezdettől fogva érvényesültek településtörténeti szempontok, hiszen ez utóbbinál döntő szerepe van annak, hogy a lelőhely kun nemzetségi szállásterületen belül vagy középkori kun település közelében található-e.123 Végső soron ugyanez mondható el a besenyő emlékek kapcsán is.124

Baski Imre a helynevek és a régészettudomány összefüggései kapcsán utalt rá, hogy éppen a középkori régészet nem nélkülözheti a névanyag alaposabb, nyelvészeti tárgyú ismeretét sem, mert az - szemben az ősrégészettel — nemcsak lokalizálni kíván vele, hanem a leletek pontosabb, akár etnikai, meghatározásához is segítségül hívja. Jó példa erre a kun emlékek vizsgálata, hiszen ha egy lelőhely névanyaga arra mutat, hogy ott egykor kunok éltek, az gyakorlatilag igazolja az emlékek régészeti értelmezését. A visszaigazolás fordítva is működik, hiszen hiába gondolja a turkológus helynevek tucatjait török eredetűnek, ha a történész és a régész nem tud előfordulásukról a környéken.125

Katona-Kiss Atilla: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez

113 Jakó 1940: 277 (MNL OL, DL 29112); Kristó 1998: 156. Uzfalva első említése tehát egy 1319. március 1-i oklevélben maradt fenn. A birtokviszonyok rendezése során a neve előkerül még egy 1319. március 20-án (Wozfoluia) és egy 1320. január 20-án (Vozfolua) kelt diplomában is (Kristó 1998:160,262-263).

114 Jakó 1940: 277. Jakó Zsigmond a Váradi Registrumbál is adatolható, „Üz” névre alapozva vélte úgy, hogy Kékes átmehetett egy ilyen nevű ember birtokába. Ebben a felfogásban ez csak a tatárjárás előttre tehető, hiszen a váradi jegyzőkönyveket 1208-1235 között vezették (K. Fábián 1997: 5). Azonban ezen kívül más magyarázat is elképzelhető, időrendileg mindkettő releváns.

115 Györffy 1987:1. 631.

116 Gyárfás 1992 [1873]: II. 439-440; Kristó 1994:135.

117 Györffy 1987: III. 529 (31. jegyzet).

1,8 így például Hontfuzesgyarmat vidéke, a Csallóközben (Mándoky Kongur 2012: 224,1. jegyzet) vagy a Szabolcs megyei Ajak, Tass és Orpátroh (Pátroha) a Felső-Tisza vidéken. Tassra kun birtokosok 1292-ben Bars megyéből költöztek át, felvidéki javaikat IV. Béla adományozta nekik (Németh 1983: 89-90). Mesterházy Károly is utalt a Dunától északra szerzett kun birtokokra (Mesterházy 2007: 36).

119 E gondolatmenet esetén jól rímel Uzfalva példájára, hogy a szabolcsi falvakat „örökös nélküli kunok birtokaként” tünteti fel egy 1324-ben kelt diploma (Németh 1983: 90).

120 Fehértói 2004: 787-788,593-594.

121 A 11. századi magyar-úz történeti kapcsolatokat legutóbb összegezte: [Katona-]Kiss 2007. Az 1068-ban és 1085-ben lezajlott keleti irányú betörések nomád támadóiban többen is az úzokat látták: [Katona-]Kiss 2007: 550 (10. jegyzet), 551 (15. jegyzet).

122 A magyarföldi úz helynévi nyomokhoz: Katona-Kiss 2011 (a korábbi kapcsolódó irodalmakkal együtt).

123 Pálóczi Horváth 2009: 217.

124 így például a Sárvíz-vidéki, azaz Fejér és Tolna megyei besenyő falvak mellől ismeretes kengyelek Alap-Tavaszmajor és Kölesd-Itatóhegy lelőhelyekről, vagy a tipikusan besenyő, egytagú zabla Bajcs-Farkaspusztáról, a Zsitva-menti besenyők faluja mellől (Zsitvabesenyő). Hatházi 1996: 228,248 (4. tábla, 1-2); Pálóczi Horváth 1994: 11.

125 Baski 2009: 249-250.

18