Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - K. Németh András: Adatok Tolna megye középkori útjainak kutatásához
К. Németh András: Adatok Tolna megye középkori útjainak kutatásához nyékén), úgy tűnik, keresztülvezetett egy nagy út, de a falu két utcáját is szomszédos falvakról nevezték el: a jobbágytelkek helyének felsorolásakor a Dalmaduta (in vico Dalmadwtha) és a Kercsményuta (in vico Kerchmeywtha) utcákat említik, de szó esik a Sólyagra vezető nagy útról is.16 Az utak irányáról máshol is nevezhettek el utat, például 1325-ben Bolta határában említik a Boltauta (via Bolduavta),17 1472-ben Fadd mellett pedig a Zákányuta (Via Zakanwtha) nevű utat,18 amelyek kétségtelenül a hasonló nevű települések felé vihettek. Rövid kutatástörténet Tolna megye középkori útjainak eddigi kutatása kapcsán két, bizonyos szempontok szerint összefoglaló igénnyel fellépő történeti munkát kell megemlíteni. Glaser Lajos méltán sokat idézett tanulmánya a Dunántúl - így Tolna megye - fontosabb középkori útjait gyűjtötte össze, és térképen is feltüntette hozzávetőleges nyomvonalukat.19 Több mint fél évszázad múlva a megyei közútkezelő vállalat által kiadott, a megye úttörténetét bemutató ismeretterjesztő kötetben Karoliny Márton útmérnök főként úttörténeti és helytörténeti munkák alapján vázolta a középkori utak történetét, amelyhez a megye középkori úthálózatának több hibát tartalmazó térképét is megszerkesztette.20 Területünknél maradva két további, kifejezetten történeti korú utakkal foglalkozó munkát kell megemlíteni. Szakály Ferenc a Dél- Dunántúl részben Tolna megyét is érintő 16. századi külkereskedelmi útvonalait rekonstruálta,21 Máté Gábor pedig a Hegyhát újkori úthálózatát elemezte, közép- és török kori kitekintéssel.22 A helytörténeti munkák ritka kivételtől eltekintve nem foglalkoztak utakkal. Sümegi József Bátaszék környékének középkori úthálózatának külön fejezetet szentelt,23 majd a bátai apátság szárazföldi és vízi megközelíthetőségét is vizsgálta, a mai terepadottságok figyelembe vételével.24 A Tolna megyei középkori utak régészeti kutatástörténete igen röviden összefoglalható. A római limes-út nyomvonalát követő középkori Buda-Eszék nagyút nyomvonalát leszámítva középkori út régészeti nyomát vidékünkön először Bertók Gábor írta le. Az első katonai felmérésen25 Szakcs és Kónyi közt ábrázolt kanyargós út egy szakaszának maradványát — amelyet néhány évtizeddel ezelőtt még használtak - légifelvételen világos sávként azonosította a szántásban, és feltételezte, hogy nemcsak a 18. században, de már a középkorban is használhatták.26 Ezt valószínűsíti, hogy azóta nyomvonala közelében két egyházas falut is sikerült azonosítani Szakcs keleti-északkeleti határában: Bak és Fornos temploma egyaránt 200-300 m-re fekszik az úttól,27 amelyhez bizonyára rövidebb bekötőúttal csatlakoztak. Tolna megye egy-egy kisebb-nagyobb sávjának útjai több településtörténeti mű térképmellékletein is feltűnnek, ezeket is érdemes megemlíteni. Kubinyi András a középkori település-hierarchia meghatározása végett kidolgozott kritériumrendszere egyik elemeként az úthálózati csomópontszerepet tette meg, amely szükségessé teszi annak megállapítását, hogy egy-egy központi helyről hány másik centrális hely érhető el, ami lényegében a középkori úthálózat vázával egyenlő. A középkori Délnyugat-Magyarország központi helyeit feldolgozó cikke térképén Tolna megye nyugati határszéle,28 az Alföld központi helyeit ábrázoló térképén pedig a Duna-menti sáv29 tűnik fel. A középkori kalocsai érsekség 2003-ban megjelent térképe a megye keleti felét, annak főbb útjaival együtt egészen a Sárvíz-mentéig ábrázolja.30 A kutatástörténet kapcsán meg kell említeni néhány, régészeti módszertani szempontból fontos közleményt, amelyek a középkori utak kiszűréséhez nyújthatnak támpontokat. Stibrányi Máté hívta fel a figyelmet arra, hogy a kö16 НО 371 (Kerchmeywtha olvasat); ZsO VII. 1591 (Kerthmegwtha olvasat). 17 Anjou IX. 114. 18 Csánki 1897: 458. 19 Glaser 1929-1930:140-141,150-151,156 (19), 261-264 (86,89-90,92-94,96-97), 267-271 (110-113,118-119,122-127); zárójelben az utak térképen is feltüntetett számai. Érdemei elismerése mellett vitatható az a következtetése, amely szerint Somogy és Baranya (valamint a külön nem említett Tolna) úthálózata már a középkorban is jóval ritkább lett volna a Dunántúl más részeihez viszonyítva (Glaser 1930: 284—285). 20 Karoliny [1982]: 8-12. 21 Szakály 1973. 22 Máté 2013b. 23 Sümegi 1997:105-108. 24 Sümegi 2005:98-105. 25 EKF 2004. 26 Bertók 2002:164. 27 Vö. K. Németh 2011:149,151. 28 Kubinyi 1989: 329. 29 Kubinyi 2000: térképmelléklet. 30 Thoroczkay 2003. 179
