Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az M0-s autópálya nyomvonalon
melyekre négyzetes alapterületű árokrendszerek utalnak. Fentiek alapján a 13. századi építményeink nem alkottak homogén csoportot, és nem hasonlítottak a két ágasfás - nyeregtetős kora Árpád-kori házakra, sem az oldalfalak mentén elhelyezett oszlopokból rekonstruálható, feltehetőleg négy felmenő fallal rendelkező házakra, melyek a nyomvonalon a 12. századtól voltak adatolhatók. Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az МО-s autópálya nyomvonalon. Árpád-kori veremház típusok a Pesti Síkságon. Szempontok a veremházak rendszerezéséhez A földbe mélyített, oszlopszerkezetes lakóépítmények - bár megannyi variációt dokumentálunk ásatásainkon — azonos elvek alapján épültek az Árpád-korban. Jogosan vethető fel a kérdés, hogy érdemes-e tipologizálni a lényegükben egymással azonos építményeket, és ha igen, milyen ismérvek alapján? A fenti, kronológiai alapú értékelés rámutatott arra, hogy a lakógödrök alaprajzi elrendezése, mérete, tájolása, a tüzelőberendezések, vagy a felmenő szerkezetet tartó oszlopok kiosztási rendje sajátos utat jártak be régiónkban a 10-13. században. Az egyes részegységek kialakítása, vagy technikai megoldások alkalmazása nem véletlenszerű, hanem következetes a rövidebb korszakokon belül, ezért is volt lehetséges felvázolni az átalakulási tendenciákat. A lakóépítmények kialakulásának és változásainak összetett folyamatát nem tudja érzékeltetni egy olyan csoportosítás, mely csak néhány kiragadott szempontot (mélység, tüzelőberendezés, bejárat helye, stb.) vesz figyelembe az osztályozáshoz. Megfelelő adatmennyiség esetén a veremházak részegységeinek aprólékos vizsgálata26 és az összes jellemző sajátossága (mindenek előtt az anyag-szerkezet-forma szempontjai) együttes figyelembe vétele révén alkothatunk olyan típusokat, melyek a változó szempontú csoportosításokon túlmutatnak, térben és időben is elkülöníthetőek és tájegység specifikusak. A veremházak csoportosítására különböző, változó mértékben tudatos kísérletek történtek a régészeti kutatásban. Az objektumok mélysége alapján történő elkülönítés a sekély gödrű és a mély gödrű veremházak megkülönböztetéséhez vezetett, ami nagyjából fedi a félveremház-veremház felosztást is.27 Egy másik terminológia az inkább csak süllyesztett padlójú házakat elhatárolja a kifejezetten veremházaknak nevezhető, mélyebb gödrű építményektől, melyek egyben etnikumokra is jellemzőek, jóllehet az általunk tárgyalt időszakot megelőző korszakokban.28 A terminológiai bizonytalanságot fokozza, hogy míg a kutatók egy része, különösen a néprajzosok egy ki nem mondott konszenzus alapján csak a tetővel a földre támaszkodó, felmenő falak nélküli földházat tekinti veremháznak és a süllyesztett padlójú házat „falas” háznak gondolja,29 addig a kutatók másik része, különösen a régészek, tágabban értelmezik a veremházat és idesorolják például azt a megoldást is, mikor nem csak az oromfalak, hanem az oldalfalak is a földfelszín fölé emelkednek, de a padló a földfelszín alá mélyed, még ha esetenként nagyon kis mértékben is.30 Ez utóbbi felfogás érthető is, hiszen a ház eredeti voltára igen nehezen és csak szerencsés esetekben következtethetünk a régészeti maradványokból, vagyis nem tudjuk feltétlenül megmondani mikor támaszkodott a földre a tető és mikor nem. Azokra az esetekre nézve, mikor a falazat és tetőzet szerkezete rekonstruálható, igazodási pont lehet a késő középkori épületek osztályozása, melyben a süllyesztett szintű, de felmenő falú épület a veremházaktól elkülönülő kategóriát képez.31 A bizonytalan esetek száma azonban magas: Vecsés 67. lelőhelyen sikerült azonosítani olyan földbe süllyesztett padlójú házakat (például az 1301. és 1302, objektumok), melyek alig mélyednek a humuszba, nem is érik el az altalaj szintjét. Az 1302. ház biztosan két ágasfás, szelemenes, nyeregtetős megoldású volt az oszlophelyek kiosztása alapján. Az 1301. háznak csak a földbe süllyesztett padlóját találtuk meg, a kemencéjét és egyetlen oszlophelyet. Lakógödrük pontos mélységét 26 Több kutató is felhívta a figyelmet arra, hogy Méri István közlései (Méri 1952; Méri 1964; Méri 1969-1970) nyomán a szakmai köztudatban kialakult egy veremház modell, egy olyan alaptípus, melyre kényelmesen lehet hivatkozni az újonnan előkerülő építmények bemutatása során, kiváltva ezzel a részletes leírást, ami az apró, de lényeges különbségek megismerésének lehetőségétől foszt meg. Balassa 1985:46; Takács 2001: 31. 27 Takács 2006: 541; Takács 2010: 5; Takács 2011:210. Alojz Habovstiak, a középkori lakóházakról írva, pontosabb definíció nélkül tesz különbséget a földbe mélyített verem-, illetve félveremház és a felszínre épített, felmenő falú épület közt (Habovstiak 1989: 10). Noha a magyarországi szakirodalomban gyakran találkozunk e felosztással, az általában nem derül ki a közleményekből, hogy e megkülönböztetés jelent-e bármilyen kronológiai, szerkezetbeli, netán etnikai különbséget is. 28 Bóna 1988: 407-408. 29 Barabás et al. 1988: 247. Egy kiragadott példa erre az interpretációra a ménfőcsanaki 147. objektum, mely ráadásul egy kerek alaprajzú veremház. A néprajzos—régész szerzőpáros szerint a felmenő falak nélküli objektum veremház, „hiszen padlószintje a mai felszíntől nagyjából 60—70 cm mélységben húzódott”. Sabján-Takács 2002: 96. 30 A nem következetesen alkalmazott terminológia miatt sok esetben inkább csak sejteni lehet, hogy a szerzők a „félig földbe mélyített házak” és „félveremházak” említése esetén felmenő fallal rendelkező házak lehetőségére gondolnak. 31 Pálóczi 2001:228-231. 170
