Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az M0-s autópálya nyomvonalon
Räcz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az МО-s autópálya nyomvonalon. Vecsés 98. lelőhelyen egy olyan építmény került a napvilágra (15. objektum), melynek ágasait a lemélyített gödör sarkaiba állították. Az objektumnak azonban nem volt tüzelőberendezése, vagy dokumentálható padlórétege, ezért lakófunkciója kérdéses. Az egyre szaporodó változások mellett a korábbi időszak háza is tovább él Vecsés 67. lelőhelyen. A Vecsés 98. lelőhely 15. objektumától alig 40—50 m-re feltárt 1482. és 1483. házak (8. tábla) tetőgerincének tájolása északnyugat-délkelet, a keleti sarokban található az agyagból épített kemence, vele átellenben a kürtő. Mindkét házban kettőnél több volt az oszlophelyek száma. Lakógödrük alapterülete megközelítőleg 10-13 m2. Vecsés 36. lelőhely a 12. század második felére, a 13. század első felére keltezhető. Az itt feltárt földbe mélyített lakóépítmények változatos kialakításukkal tűnnek ki. Nem csak lakógödrük alapterülete, de mélységük, tüzelőberendezésük és az oszlopok kiosztási rendje is egymástól eltérő. Abban megegyeznek, hogy mindhárom háznak volt kürtője, a keleti sarokban elhelyezett tüzelőberendezéssel átellenes, déli oldalon. A 2. és 3. ház tüzelőberendezését földbe vájt gödörben alakították ki, a 2. ház gödrében csak néhány kőtöredék maradt, a 3. ház gödrében megtaláltuk a sütőfelületet. A 142. ház kétszer megújított sütőfelülete alapján az építményt az átlagosnál hosszabb ideig használhatták. A 2. ház ágasfás-szelemenes tetőmegoldására az északnyugat-délkeleti tengely mentén elhelyezett három alapozó gödör utalt. A 3. és 142. házakban azonban nem csak a középtengely mentén találtunk oszlopsort, hanem az oldalfalak mellett is, így Üllő 1. lelőhely 26. és 63. házával, valamint Üllő 2. lelőhely 120. házával mutatnak szoros kapcsolatot. A 3. háznak egyedi jellegzetessége a nyugati oldalon végighúzódó padka, amennyiben az nem utólagos ráásások eredménye.21 13.század Egyetlen esetben, Üllő 10. lelőhelyen tártunk fel ovális alaprajzú házat. Oszlophelyeinek elrendezése alapján nem a kerek alaprajzú építményekhez állt közelebb, hanem a négyzetes, vagy téglalap alakú veremházakhoz. Északnyugati végében földbe vájt kemencét alakítottak ki munkagödörrel. üllő 7. lelőhely 13. századi házai szinte minden alaprajzi szabályosságot nélkülöznek: teljesen esetleges az alakjuk, és az oszlophelyek elrendezése aszimmetrikus. Hosszanti oldalfaluk tájolása északnyugat-délkeleti irányú. Méretük tovább növekszik: a 89. építmény (9. tábla) lemélyített részének alapterülete megközelíti a 20 m2-t, a többi 16—17 m2 körül alakul.22 23 A tüzelőberendezések továbbra is inkább a keleti oldalon helyezkednek el, de nem mindig a sarokban, hanem az oldalfaltól beljebb is, például a 29. és 98. objektumokban (9-10. tábla). Nem új keletű az az elképzelés, mely szerint azokban az esetekben, mikor a kemence az oldalfaltól távolabb helyezkedik el, a lakógödör földfalát fával bélelhették.23 üllő 7. lelőhely házainál azonban nem kerültek elő az oldalfalak mentén sorakozó oszlophelyek, vagy az oldalfalon megfigyelhető lenyomatok, amelyek ezt bizonyítanák. A lehetőséget ugyanakkor nem is zárhatjuk ki. Az agyagból épített, egyrétegű sütőfelülettel rendelkező kemencék alaprajza kerek. A 29. objektumban nem találtunk padlót, vagy oszlophelyeket, kemencéjétől közvetlenül keletre egy meneteles nyúlvány vezetett ki a lakógödörből, melynek funkciója ismeretlen. Pozíciója miatt bejárat nem lehetett, mert maga a kemence akadályozta volna az áthaladást, a szellőzéssel, füstelvezetéssel kapcsolatba hozott kürtők viszont rendszerint a kemencével átellenes oldalon kerülnek elő. A kemencék belmagassága igen alacsony 25-30 cm lehetett, amint az a 98. ház kiszerkeszthető boltozató kemencéjének példáján látható. Üllő 7. lelőhely biztosan lakófunkciójú építményeinek esetében az oszlophelyek kiosztása szerint talán csak a 98. háznál rekonstruálhatunk ágasfás-szelemenes nyeregtető-megoldást. A 29. házban nem találtunk alapozó gödröt, míg a 89. házban ezek egymás mellett sűrűsödnek a ház közepe táján és a déli negyedben, így a tetőszerkezetet illetően tanácstalanok vagyunk. A középoszlopos tetőtámasz-megoldást itt bizonyára kizárhatjuk az oszlophelyek nagy száma miatt. A lelőhely települési képét tovább színesíti az a mintegy 5x4 m alapterületű cölöpépítmény (10. tábla), melyhez hasonlók Vecsés 36. lelőhelyen24 kerültek elő, biztosan Árpád-kori keltezéssel. Üllő 7. lelőhelyen az egyik cölöplyukból késő Árpád-kori cserép került elő. A cölöpépítményeknek nincs köze a veremházak családjához, de felhívják a figyelmet a földfelszíni épületek lehetőségére. Éppúgy lehettek ezek lakóépületek, mint állatok összetartására szolgáló melléképületek. Ásatásainkon nem kerültek elő nagyméretű veremólak,25 az állatok összetartására a karámok szolgálhattak, 21 E padka, és viszonylagos mélysége révén házunk párhuzamba állítható a Tiszafüred—Majoroson feltárt, nagyjából hasonló korú lakóépítménnyel, bár térelrendezésük különbözik. Fodor 1989: 23—25. 22 A Veresegyház-ivacsi 13. századi házak mérete hasonlóképp megnövekszik a korábbi időszak házaihoz képest, valamint a kőkemencéket itt is az agyagkemencék váltják fel. Mesterházy 1991: 69. 23 Szabó 1975: 39; Fodor 1989: 34. Esztergomból és Visegrádról ismerünk adatokat a veremházak oldalfalának deszkaborítására: Lázár 1998: 19; Kovalovszki 2001: 86-89. 24 Rácz 2010: 75-76. 25 Nagy et al. 2001. A témához lásd még Bognár Katalin Boglárka tanulmányát jelen kötetben. 169
