Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez
Katona-Kiss Atilla: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez vértesek egységei. A lengyel uralkodó az elitcsapatok felszerelésének költségeit kereskedelmi vámokból befolyó összegből finanszírozta.88 További ellentmondásokba ütközünk, ha közös nevezőre szeretnénk hozni a zomlini hagyaték feltételezett orosz gazdáját és a bihari dukátust, mint a varég testőr szűkebb magyarföldi pátriárkáját, egyáltalán azt, hogy a zomlini leletanyag egy varég testőré volt. Az egykorú Hildesheimi évkönyvek szerint Imre herceg halálakor, 1031-ben a dux Ruizorum címet viselte.89 90 A cím tartalma Györfly György szerint azonos Orseolo Péter, a későbbi trónvárományos titulusával, akit all. századi Istvánlegenda szerint a király serege vezérévé tett (exercitui suo prefecerat ducem).4ü A király seregén Györfly a királyi testőrsereget érti arra hivatkozva, hogy Vencelin az egész hadsereg vezetője volt, ami nyilván nem lehet azonos ezzel a haddal. Ennél fogva az „oroszok vezére” cím megfeleltethető „a királyi sereg”, azaz a testőrség vezérével.91 A kutatás egy része a hatalom területi felosztását, a dinasztián belüli országfelosztást kereste e cím mögött. Imre feltételezett dukátusát azonban nemcsak Biharba lokalizálták, hanem a Lajta-Fischa-Morva közötti területre, valamint Szlavóniára is.92 Kristó Gyula figyelmeztet is: ,Aligha szabad arra gondolnunk, hogy a seregvezetői dux címmel együtt akár Imre, akár Péter országrészt kapott volna, legalábbis egyetlen adat sem tudósít erről.”93 Szemben Györffyvel, aki szerint Imre herceg „a huszas évek végén - elkerülve szülei udvarából - bizonyára elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust”,94 Kristó úgy vélte, hogy azt Vata lázadása után I. András alakította ki a bihari püspökséggel párhuzamosan, nagyjából 1048-1050 táján, nagyjából húsz évvel Imre herceg halála után.95 Azaz nem kereshetünk Biharban István-kori orosz testőröket azzal a megokolással, hogy vezérük, a herceg Biharból irányította különkormányzatú területét (tehát nekik is ott kellett élniük), mert István korában az még nem is létezett. Györfly felfogása nemcsak ezen a ponton kifogásolható. Kristó úgy értékelte, hogy az Orseolo Péter által viselt seregvezéri cím és Imrének az oroszok vezére titulusa nem feleltethető meg egymásnak. „A tényleges ajtónállók vagy testőrök egy maroknyian lehettek, testületük nyilván sem all. században, sem később nem azonosítható a királyi sereggel, s a 13. századi adatok - amikor az ajtónállók élén tehetős nemesek álltak - arra mutatnak: nem volt jelentős szerepe, hogy egyenesen királyi herceget, István trónjának kijelölt örökösét igényelte volna a vezetőjeként”.96 A királyi testőrség rusz elemekből való felépülése olyan történeti hipotézis, amire ebből a korból nincsen semmilyen történetileg értékelhető forrásunk és csak a két cím megfeleltetésén nyugodott. Legkorábban Kálmán uralkodásának idejéből tudunk a Nógrád megyei Nagyoroszi kapcsán arról, hogy innen kerültek ki a királyi ajtónállók.97 Azonban az orosz, mint foglalkozásnév (orosz - „királyi ajtónálló”), amely a két cím - minden bizonnyal hibás - egyeztetése mellett esetlegesen utalhatna a testőrség orosz eredetére, csak a 16. századból adatolható.98 Kristó Gyula szerint az államalapítás kori oroszok a német-magyar határvidéken teljesíthettek szolgálatot Oroszvár tágabb környékén, amely 1024-től, II. Konrád trónralépésétől kezdve, német birodalmi felvonulási területté vált és az itt szolgáló orosz katonaelemek parancsnoki címét bírhatta Imre herceg.99 Ezek eredetét Anonymus alapján lehet magyarázni. A Gesta Hungarorum 57. fejezete Zolta vezér korából említ az ország nyugati határainak biztosításával kapcsolatban oroszokat, akik még Almossal érkeztek Pannóniába.100 Ebben az esetben pedig nem biztos, hogy a Névtelen helynévből alkotott múltat: a korai helynévforma, az északnyugati gyepűk besenyő katonai segédnépei arra mutathatnak, hogy adataink között összefüggés van. A Kárpát-medence szerte felbukkanó „Orosz”, illetve ennek továbbképzéséből kialakult helynevek arra utalnak, hogy valóban történt beköltözés orosz területekről. Ezen földrajzi nevek legkorábbi, toldalékolás nélküli rétege pedig már a 10. században is létezhetett és az újonnan érkezettek között lehettek harcos elemek. Ezek figyelembevétele miatt felvethető, hogy bár nem indokolt államalapítás kori (keresztény) rusz testőr hagyatékával számolni Biharban, de (pogány) katonai erőként való jelenlétük a 10. században realitás lehet. 88 Györfly 1977:108. 89 Hioroczkay 1999: 216. 90 SRH II. 392; Kurcz 1983: 33. 91 Györfly 1959: 86 (74. jegyzet). 92 Kristó 1974: 54-55 (68. jegyzet). 93 Kristó 1974: 55. 94 Györfly 1984: 831. 95 Kristó 1974: 70-71; Kristó 1981:20. 96 Kristó 1983: 201-202. 97 Csánki 1890:1.93. 98 Kristó 1983: 199—202. Az történeti etimológiai szótár 1585-ből hozza az első adatot: Benkő (szerk.) 1970: II. 1093. 99 Kristó 1983: 204-206. 100 SRH I: 45; Pais (ford.) 1975: 131. 16
