Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez
bukkannak fel több esetben a 11-12. században és a 13. század első felében.79 Elvileg Ásotthalom-Bilisicsen is volt vágófegyver és leírásból tudjuk, hogy Kiskunhalas Debeák-Szarkás-puszta lelőhelyen is előkerült.80 Az orosz kutatás eredményei szerint a késő nomádok sírjaiban a szablya meglehetősen ritka lelet és csak kiemelkedő rangúaknak járt.81 Ez megint csak kiegészíti a zomlini sodronying és nyílhegyek rangjelző szerepét, továbbá a magányos temetkezésből következő társadalmi besorolást. Katona-Kiss Atilla: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez Varég-orosz azonosítás A zomlinpusztai sírlelet vélelmezett varég-orosz eredete több szempontból is szemben áll a leletanyag régészeti és történeti összefüggéseiben vizsgált lehetséges helyével - amennyiben ragaszkodunk annak államalapítás kori keltezéséhez és a bihari dukátushoz való kapcsolatához. Alig valószínű, hogy I. (Szent) István testőrsége, amelynek kötelékébe tartozónak vélték a zomlini leletenyag egykori tulajdonosát, pogányokból állt volna, már pedig a fegyveres-lovas temetkezés ezt egyértelműen jelzi. A honfoglalás kori pogány temetkezések után a kunokkal jelennek meg újra az ilyen sírok. István nehézfegyverzetű katonaelemei már keresztények voltak, így pedig - Kovács László szavaival — „[...] be sem kerültek a régészet látókörébe, mert keresztények lévén ló, fegyverzet és pompás viselet nélkül, az újonnan épített templomok köré települő temetőkbe, azaz a cintermekbe hántolták el papi segédlettel őket.”82 Az erdőteleki harcos sírjának elemzése kapcsán Nagy Árpád azt írta, hogy annak felszerelése közel áll a druzsinnyikok, azaz az oroszföldi zsoldos katonaság fegyverzetéhez, elválasztja azonban ettől a viszonylag egységesnek mondható régészeti leletanyagtól a szablya és a lószerszám — a druzsinnyikok fegyverzetében jobbára az úgynevezett „normann” kardokat találjuk. Ugyanezek viszont csaknem állandó leletei az oroszföldi nomád emlékanyagnak.83 Bár nem tudjuk, hogy az elkallódott zomlini példány a leletegyüttes középkori rétegéhez tartozott-e és azt sem, hogy kard volt-e vagy szablya, mindenesetre a zabla, ahogy az erdőteleki kengyelpár is, inkább nomád hagyatékra utal. Az oroszok, avagy varégok (varangok) gyakran tűnnek fel a bizánci forrásokban, mint katonai segédnépek, illetve a bazileosz testőrségének tagjai. Ezeknek a fegyverzetéről és harcmodoráról olyan információkat olvashatunk, amelyek egy lándzsával és pajzzsal, illetve csatabárddal és karddal felszerelt, gyalogos harcosra utalnak.84 Hasonlót mutat a magyarföldi viking leletek köre is, ahol a kardok mellett a budapesti lándzsa és a prágai Szent Vencel sisak is képviselteti magát az államalapítás korából,85 de lovasíj ász-fegyverzeti elem nincs közöttük.86 87 Az István-kori testőrség jellegzetes fegyverzetét a párhuzamba állítható források alapján Györffy György rövid nyelű csatabárd, pajzs és lándzsa együttesében adta meg. így volt vagy sem, annyi megállapítható, hogy a nyílhegyek elütnek attól az arzenáltól, ami a források értesítéseiből és a hazai emlékanyagból ismertek, viszont a steppei nomád sírmellékletekben a leggyakoribb mellékletnek számítanak. A fegyveres temetkezés pogány rítusának tényén túl az sem mellékes, hogy amennyiben a hagyatékot valóban egy államalapítás kori orosz testőr emlékeinek tartanánk, akkor kérdéses, hogy hogyan temethették azokat a vitézzel. Ugyanis a testőrség fegyverei a király tulajdonát képezhették, és - mint Nagy Károly birodalmában és a bolgároknál - fegyverraktárakban a seregvezérek őrizetére volt bízva - szemben a saját fegyverzettel rendelkező szabadokkal.87 Azaz ezekkel a zsoldos népelemekkel nemcsak azért nem temethették el fegyvereiket, mert nemigen lehettek pogányok, hanem azért sem, mert azokkal nem rendelkezhettek szabadon. Ennek legfőbb oka, úgy tűnik, a hadianyag ára lehetett. A nehéz fegyverzetű fejedelmi sereg fenntartása már komoly anyagi hátteret feltételez, ezek felszerelésére a szolgálónépek erőforrásai már nem voltak elegendőek. A Gézával kortárs lengyel Mieskó seregéről azt írta Ibn Jakub, hogy a páncélosokból egy század tízszer annyit ér, mint a nem 79 Horváth 2003: 372. 80 Hatházi 2005: 60. 81 Horváth 2003: 374. A szablyaadás és a társadalmi rang közötti összefüggést sokan hangsúlyozták, legutóbb: Kruglov-Maryksin 2012: 422. 82 Kovács 1994:194. 83 Nagy 1969:140. 84 Györ% 1959: 87-88. 85 Paulsen 1933: 44. 86 Bár Fodor István tanulmányára hivatkozva Pálóczi Horváth András utal a villásszárú karoling-normann kengyelekre, mint a varégokhoz köthető lovasfelszerelésre, azonban ezekről a típus felgyűjtője, Mesterházy Károly úgy nyilatkozott, hogy „a villás szárú kengyeleket a honfoglaló magyarsághoz a német lovagok közvetítették elsősorban [...] a vikingek általi közvetítés alárendelt szerepű lehetett a bajor-német hatás mellett. Ezért a villás szárú kengyeleket, ha származásukat akarjuk érzékeltetni, karoling-normann típusúnak nevezhetjük.” Emellett ezeket a példányokat a 10. század első két harmadára lehet keltezni (Mesterházy 1981:221) - nem pedig a keresztény államszervezés időszakára, azaz all. század első harmadára. íjászfelszerelésre továbbra sem utalnak régészeti emlékek. 87 Györffy 1977: 313-314. 15
