Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján
A 35. ház nem rendelkezik régészeti leletanyaggal és szuperpozíciót sem lehet megfigyelni, így csak a településrészleten belüli elhelyezkedése és a többi házhoz hasonlatos alaprajza miatt tarthatjuk Árpád-korinak. A 40. és a 41. házakkal hasonló a helyzet, mivel nem rendelkeznek kerámia vagy fém leletanyaggal, ugyanakkor szuperpozíció mindkét épületnél megfigyelhető volt. A 40. ház az 0-134 S-181-es, illetve az 0-135 S-183-as, a 41. ház pedig az 0-169 S-231-es árkot metszi, tehát ebben az esetben az épületek mindenképp későbbiek az árkoknál. A 13. ház leletegyüttese elég vegyesnek mondható, mivel kézzel formált, körömbenyomkodással díszített peremű töredéktől kezdve (8. tábla 9) a népvándorláskori kerámián, a homokos anyagú Árpád-kori kerámián és a hasonló anyagú edény oldalából készült orsókarikán (8. tábla 10) át a fehér fazékperemig (8. tábla 8) minden megtalálható benne. A kézzel formált, körömbenyomkodással díszített darabhoz hasonlót találtak Veresegyház-Szentjakabon (8-9. század), továbbá Lébény—Kaszás-domb avar kerámiái68 és Kuncsorba késő népvándorlás kori, 8. századi avar leletei között is szerepelt ilyen töredék. Ezek alapján elképzelhető, hogy egy korábbi (avar) kerámiatöredék keveredett bele az Árpád-kori leletegyüttesbe.69 Ugyanakkor meg kell említeni, hogy esetenként szarmata leletanyagban is előfordul hasonló díszítésű perem. A közölt leírás és a rajz alapján erre lehet példa a Dunaharaszti-Taksony határán feltárt településről származó fazéktöredék.70 A fehér fazékperem mindenképp 12. század utáni, így inkább valószínű, hogy beleástak az Árpád-korban egy korábbi objektumba. A keltezést a ház helyén kialakított 0-236 S-334-es szabadtéri kemence sem segíti a néhány centis, homokos anyagú kerámiatöredékkel és a pattintott kőeszközzel. A fehér kerámia miatt a későbbi periódussal számolni kell, de hogy eredetileg mikor keletkezett az épület és mikor a kemence, azt nem lehet pontosítani. A 34. ház esetében sem egyértelmű a helyzet, mivel magából a házból csak két kis kerámia került elő, a kemencéből az Árpád-kori töredékek mellett szarmata kerámiák is előkerültek, ráadásul a házat részben vágja egy gödör. Mivel a jellegzetes homokos anyagú, érdes tapintású, korábbra keltezhető kerámia hiányzik, a meglévők egyike, egy aljtöredék, anyaga és színe alapján pedig inkább jellemző a 12. század végétől, mint korábban, ez alapján vagy az átmeneti vagy a kései periódusra történő keltezést lehetne elfogadni. Azonban a másik töredék egy vastagabb példány, amelyet vonalköteg díszít, és ez a fésűs vonaldísz ellentmondani látszik a kései Árpád-korra történő keltezésnek. A házhoz tartozó kemencéből származó leletek között van egy érdekes kisméretű sötétbordó kő, ami mellett az Árpád-kori kerámiát egy szürkés-fehér, hullámvonaldíszes töredék reprezentálja, amely talán már a későbbi periódusra utal. Ezen kívül van még pár robosztus példány, ezek valószínűleg a szarmaták hagyatékát képezik. A 34. ház tehát nem sorolható be teljes bizonyossággal a fentebb ismertetett korszakokba, de némi támpontot adhat a keltezéséhez a házat metsző 0-131 S-200-as gödör leletanyaga, ami egyértelműen a későbbi periódusra tehető a szürkés-fehér, olykor vonaldíszes töredékekkel, amelyek között van egy fenéktöredék és egy tagolt peremtöredék is. Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján Összefoglalás A fentebbiek alapján egy korábbi (11. század vége - 12/13. század fordulója) és egy későbbi (12/13. század fordulója - 14. század eleje) periódust lehet elkülöníteni a település életében, de a házak pontos keltezése nem volt minden esetben lehetséges. Az objektumok sokszor vegyes leletanyaggal rendelkeztek, amelyben még megvannak a homokos anyagú, mészben gazdagabb nyersanyagból készített, vörös, barna és fekete színű, egyszerűbb formát mutató kerámiák, de már megjelennek közöttük a szürkés-fehérre égetett, nagyméretű törmelékszemcsékkel sovány!tott, mészben szegényebb nyersanyagból készült edények is. Mindezek alapján valószínű, hogy az egyes fázisok között fokozatos átmenet volt. A kerámiáknál megfigyelhető folyamatos átalakulás, bizonyos díszítésmódok továbbélése, a főbb edénytípusok kitartó jelenléte és alakjuk fokozatos változása alapján feltételezhető, hogy mindvégig ugyanaz a népesség élt itt, azonban valamilyen okból áttértek egy más típusú nyersanyag használatára. Talán ezzel összefügésben kezdtek el változni az edényformák is. Erre a 12. század második felében, a 13. század elején tapasztalható váltásra már a korábbi kutatás is felfigyelt, mivel ekkor az edények formájában és díszítésében is változás következett be. Egy más összetételű agyag használata vált általánossá és a század második felében megjelent egy karcsúbb fazékforma, amely már sárgás-fehér anyagból, és másfajta díszítéssel készült, mint all. századi kerámiák.71 68 Mesterházy-Horváth 1983:120 (8. kép 8);T. Németh-Takács 2003:104-105,125 (Abb. 16). 69 Cseh 1992:154,160 (IV. tábla 2-4). 70 Pető 1992: 36 (19. kép 6). 71 Parádi 1959:26. 126
