Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján
Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján A töredékek nyersanyaga és szürkés-fehér színe alapján feltehetően a későbbi periódusra datálható a 24. ház, míg a 25. ház esetében a nagy közzel bekarcolt, vékony hullámvonallal díszített fragmentum támogatja a későbbi keltezést. Utóbbi mellett még egy finom vonaldíszes, egyszerű peremmel ellátott, kisméretű edény töredéke (10. tábla 7) került elő az épületből. A keltezést szuperpozíció nem segíti, mert bár az 0-124 S-165-ös árok vágja a 25. házat, leletanyaggal nem rendelkezik. A 36. házból összesen három darab szürkés-fehér, belső oldalán teljesen fehér, a későbbi időszakra jellemző anyagból készült töredék került elő. Ezek közül kettőt széles közzel bekarcolt vonal díszít, a harmadik egyszerű alj töredék. Mivel szuperpozíciót nem lehetett megfigyelni a háznál, pusztán a kerámiák alapján a későbbi időszakra, a 12. század végére, a 13. századra keltezhető az épület. A 42. ház esetében nyersanyagukat és színüket tekintve is a későbbi periódusra tehetőek a kerámiák. Sok szürkés-fehér és fehér oldal-, váll-, fenék- és peremtöredék került elő ebből az objektumból. Az egyik nagyobb méretű aljtöredéken talán valamilyen fenékbélyeg látszódik, de nem vehető ki teljesen. Inkább tapintással érzékelhető, hogy hosszanti kidomborodások vannak az alján, de ezek akár a korongtól is származhatnak. Az edényfenekeken gyakran megtalálható hosszúkás lenyomatok - esetünkben barázdák — arra utalhatnak, hogy a korong használat közben az agyagtól újra meg újra nedvessé lett, majd kiszáradt, és ennek következtében megrepedezett.61 A leletegyüttesben van egy olyan hornyolt peremtöredék, amely profilja alapján esetleg már a fedő miatt lett így kialakítva. Többek között előkerültek egy nagyméretű tárolóedény barackszínű és szürke, részben összeillő töredékei is, ezeket nagy közzel húzott csigavonal díszíti. Megemlítendő még egy szögletesre formált bográcsperemnek tűnő, de elég finom és vékonyfalú, vöröses-barna, töredék (13. tábla 9). Fentebbiek alapján összességében a későbbi keltezés tűnik elfogadhatónak, szuperpozíció híján ezt csak a kerámiaanyag segítségével lehet megítélni. A 43. házból eléggé jellegtelen töredékek kerültek elő, de anyaguk alapján legalább a későbbi időszakra történő keltezés elfogadható, mivel több fehér és szürkés-fehér töredék is van közöttük. A leletegyüttesben szürkés-fehér anyagú vonaldíszes töredék és narancsos színbe hajló, élesen tagolt perem töredék is található (13. tábla 10—11), amelyek kialakításuk alapján tágabban a 12—13. századra keltezhetőek.62 Színűk és anyaguk miatt valószínűleg ennek az időintervallumnak inkább a második felében lehettek használatban. A 43. házat vágja az 0-169 S-235-ös árok, de ez nem visz előrébb a pontosabb datálást illetően, azonban összességében a kerámiák alapján így is elfogadható a 13. századra történő keltezés. A 44. ház leletanyagában több szürkés-fehér és fehér töredék található, ezek többnyire oldaltöredékek vagy peremtöredékek. Előbbiek több esetben vonal- vagy csigavonaldíszesek, míg utóbbiak tagoltak és élesen vágottak. Az egyik kis peremtöredéknek olyan hornyolása van, hogy akár fedőhasználatra is gondolhatunk. Van egy vékonyfalú peremtöredék, amely kialakítását tekintve valószínűleg bográcshoz kapcsolható (13. tábla 12), illetve van egy érdekes, két töredékből összeillesztett példány, ami világosszürke és nagyon egyszerű, rövid, enyhén kihajló peremmel rendelkezik, ami alatt éles hullámvonal, az alatt pedig finomabb hullámvonal fut. Az edénytöredék mérete, formája és díszítése két másik ház (25. és 38. házak) töredékével (10. tábla 7; 13. tábla 1) mutat nagy hasonlóságot. A ház kerámiájának a többsége egyértelműen a későbbi periódusra keltezhető. A 44. házat két árok és egy gödör is vágja, de a datálásban nem segítenek a szuperpozíciók. Az árkok és az 0-178 S-243-as gödör viszonya sem határozható meg teljes pontossággal. A 45. házból összesen négy töredék került elő, mind szürke vagy szürkés-fehér árnyalatú, anyagukat tekintve egyértelműen későbbi időszakra keltezhetőek. Az egyik egy tagolt peremtöredék egyenesen vágott széllel (13. tábla 13), valamint van még egy kis fragmentum, amely vagy egy edény peremének részlete, vagy profilja alapján egy fedő széle is lehet. A 43. házhoz hasonlóan a peremek alapján itt is a 12—13. századdal számolhatunk, azonban a kerámiák anyaga és színe leszűkíti ezt az időszakot a 13. századra. A 45. háznál nem volt megfigyelhető olyan szuperpozíció, ami a keltezést befolyásolná. A 38. ház igen gazdag és vegyes leletanyaggal rendelkezik, a változatos kerámiaanyag mellett több kőből készült tárgy is előkerült ebből az épületből. így innen származik egy nagydarab, bordó, durvaszemcsés kő, amelynek az egyik oldala viszonylag egyenletes és sima, valamint egy maroknyi fenőkő, amelynek az egyik oldala nagyon simára és egyenletesre koptatott. A kerámiaanyagot tekintve a leggazdagabb ház, sok összeillő, vagy valószínűleg egy edényből származó töredék került elő innen. Több hasonló, azonos díszítésű, homokos anyagú, vörösre és szürkére égetett fazékból származó töredéket találhatunk a leletegyüttesben, amelyet karcolt vonalak és ívek díszítenek a perem alatti részen. Ugyanakkor a korai időszakra jellemző kerámiák mellett nagy mennyiségben fordulnak elő szürkés-fehérre égetett, 61 Parádi 1959: 31. 62 Wolf 1989: 42 (14. kép 9), 43. 124
