Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

I. Középkori anyagi kultúra - Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez

Katona-Kiss Atilla

Szempontok az Artánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez

Bevezetés

Tanulmányomban az Artánd-Zomlinpusztán talált középkori leletegyütteshez kapcsolódó történeti értelmezések sarokpontjait teszem vizsgálat tárgyává. A nyolc darab nyílcsúcsból, egy zablából és sodronying töredékből álló hagyatékot különféle, a Magyar Királyságban letelepedett népelemek képviselőihez is kötötték már, de kizárólagos elfogadottságot egyik álláspont sem tudott magának kivívni. A régészetileg értékelhető tárgyi anyag és az ahhoz kapcsolódó történeti értelmezések elemzése révén arra keresem a választ, hogy mikor kerülhettek magyar földbe az Artánd határában talált lovasíjász felszerelés darabjai, illetve melyik néphez köthető a leletegyüttes tulajdonosa.

Kutatástörténet

1940 májusában két időrendi csoportba tartozó leletegyüttes került be a debreceni Déri Múzeumba. Már az emlékeket bemutató Sőregi János felhívta a figyelmet arra, hogy a tárgyak különböző korúak - nagyobb részüket szkíta korinak, másik részüket pedig 12-13. századinak határozta meg. Ez utóbbiak közé sorolta a nyílcsúcsokat és a sodronying töredékeit. Említést tett egy vaskardról is, amely azonban a lelőhelyen elkallódott.1 1953-ban újabb szkíta kori leletek kerültek elő Ártándon. Feldolgozásuk során Párducz Mihály megvizsgálta a korábbi leleteket is és egyetértve a tárgyak időrendi csoportosításával átvette annak leírását Sőregitől. Emellett közölte Tóth Zoltánnak egy Kralovánszky Alánhoz írt levelét, amelyben szakvéleményt adott a középkorinak besorolt tárgyakról. A zomlini nyílcsúcsokat a honfoglalás koriaknál fejlettebb típusnak tartotta, a sodronying töredékek korát pedig a 13. század második fele és a 14. század eleje közé keltezte és hangsúlyozta azok keleti eredetét. A tárgyakat a steppe felé mutató kapcsolatai és az időrend okán nagy valószínűséggel kun eredetűnek határozta meg.2

Ugyancsak 13. századinak vélte a zomlini emlékeket Mesterházy Károly. Vizsgálataiba bevonta a leletegyüttesben lévő csuklós szerkezetű csikózablát és egy vas csatot is, amelyeket addig a szkíta kori anyaghoz soroltak. Az így körvonalazódó leletegyüttest a kun korszakban Kijev határát a steppe felől biztosító nomád kontingens, a nagyrészt úzokból verbuvált fekete süvegesek (csornüje klobuki) emlékeivel állította párhuzamba, amelynek gazdája a kunokkal érkezhetett magyar területre. Az azonosítást a régészeti emlékek analógiáin túl főleg azzal indokolta, hogy a lelőhely közvetlen közelében állt egykor egy, valószínűleg a tatárjárás idején elpusztult, Kékes nevű falu, amely 1320-as említésekor az Uzfalva nevet is viselte. A település királyi adományból juthatott egy előkelő úz harcos birtokába, a környező falvak népe pedig az új birtokos nemzetiségéről nevezhette el azt.3 Elfogadta az időrendi besorolást Selmeczi László is, aki a zomlini anyagot a magyarföldre települt kunok hagyatékához sorolta, de az oguz azonosítást szó nélkül hagyta.4

1 Sőregi 1939—1940: 99-102; Mesterházy 1976: 69.

2 Párducz 1965: 140; Mesterházy 1976: 69.

3 Mesterházy 1976. Mesterházy Károly véleménye után később mások is utaltak a zomlini emlékekre, mint lehetséges oguz hagyatékra (például Fodor 1983:126-127; Langó 2003: 44), és ő később is megismételte korábbi elképzelését (Mesterházy 2007: 35-36; Mesterházy 2011: 316).

4 Selmeczi 1986:129.

9