Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez
Utóbb viszont, összegző művében, már nem említette a kun előkelők emlékei között a zomlinpusztai sírt, illetve annak mellékleteit.5 Hasonlót tapasztalhatunk Pálóczi Horváth András véleménye kapcsán. Korábbi felfogása szerint „a leletek jellege, a felszerelés összetétele alapján jelenleg csak annyit mondhatunk, hogy egy 12—13. századi nomád harcos sírjáról van szó, aki valószínűleg a kunokkal együtt került Magyarországra. Egyelőre nem tudjuk tovább szűkíteni a kört”. Ennek megfelelően az időrendi besorolást elfogadó álláspontja mellett fenntartásait hangsúlyozta a leletegyüttes lehetséges úz eredetével kapcsolatban.6 A későbbiekben viszont annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a zomlini tárgyakat ki kell iktatni a 13. századi nomád hagyatékok sorából. Véleménye szerint sem a sodronying töredékei, sem a zabla nem keltezhető egzaktul annak tág időhatárai miatt, azonban a nyílcsúcsokat pontos keltezőértékkel bíró hagyatéknak ítélte, amelyek párhuzamai csak all. századig voltak használatban a steppén, így a leletegyüttes egészének későbbi időre való keltezése sem lehet megalapozott. Mivel pedig ezek legjobb analógiáit a gnyezdovói rusz temetőben találta meg, a zomlini leleteket (annak bihari volta miatt) all. századi dukátus idegen katonaelemeihez, konkrétan egy orosz-varég harcos hagyatékához sorolta be.7 Katona-Kiss Atilla: Szempontok az Artánd—zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez Az emlékek párhuzamai és az időrend kérdése Ha a leletegyüttes darabjainak keltezését csak a keleti párhuzamok tipológiai vonatkozásainak segítségével próbáljuk megadni, akkor az anyag pontos datálása nem tűnik megnyugtatónak. A zomlini tárgyakhoz gyakorlatilag bármelyik századból tudunk hozni példákat a kelet-európai steppe tágabb térségének 10-14. századi emlékei közül. Szűkítheti a lehetőségek körét azonban annak a szemléletnek az érvényre juttatása, amely a leletek egy egységben való előkerülését hangsúlyozta, hiszen egyszerre lószerszám része (zabla), védőfelszerelés (sodronying) és nyílhegyek, valamint a feltételesen, de ebben az esetben talán mégis csak számba vehető kard (szablya?) időrendileg elsősorban a steppe kun periódusában, illetve az azzal kronológiailag párhuzamos fekete süveges emlékanyagban ismert, ahogy hazánk területén is a 10. század után csak a kunok beköltözésével jelennek meg ilyen, pogány temetkezési szertartást mutató együttesek. Ennek fényében viszont indokolt a zomlinpusztai emlékek összehasonlítása, a lehetséges keleti analógiák mellett, a magyarországi kun temetkezések „A” csoportjának tárgyi anyagával is. A régészeti elemzések mellett érdemes megvizsgálni az azok eredményéből kikövetkeztetett azonosítások történeti és földrajzi megalapozottságát is. Utóbbi létjogosultságát mutatják a besenyőkhöz és kunokhoz köthető helynevek közelében előkerült késő nomád régészeti emlékek.8 Végezetül feltétlen hangsúlyozandó az egész hagyatékhoz kapcsolódó történeti értelmezés életszerűsége és így valószínűségi faktora is, mert sajnos ez az emlékanyag is olyan körülmények között került felszínre, hogy az egzakt megfigyelési lehetőségek elvesztek a régészeti kutatás és így a történeti értelmezés számára. Nyílhegyek A zomlini anyagban nyolc nyílcsúcs található, ezek mindegyike jó állapotban maradt fenn. Anyaguk edzett acél, gerinceitek, többnyire pengéjük alsó része a legszélesebb, hegyük felé megvastagodnak. Élük domborúan ívelt, válluk homorú, valamennyi példány nyéltüskés, amelyeknek penge felőli végén ütközőt találunk a nyílvessző felerősítése számára. Típusukat tekintve páncéltörő nyílhegyek, méretük 78-125 mm között változik. Finomabb osztályozással, alakilag a példányok ötféle típushoz sorolhatók. Négynek szinte teljesen egyforma, úgynevezett „lángalakú” a pengéje, amelyekre a fenti leírás teljesen illik. Ezek mellett két példány az előző típushoz hasonló, de keskenyebb, levél alakú, illetve egy másik ugyancsak keskenyebb, rombikus nyílcsúcs. A további két darab alakilag teljesen eltér az eddig felsoroltaktól: az egyik darab széles, rombusz alakú, a másik pedig egy háromélű nyílhegy. A formai jegyek eltérése mellett viszont a nyílcsúcsok kiképzése és anyaga - ahogy fentebb utaltunk rá - megegyezik9 (1. tábla). Példányaink legközelebbi analógiáit az Aleksandr Medvedev által lángalakúnak és gnyezdovóinak nevezett típusok darabjai között találta meg Mesterházy Károly, azonban a több-kevesebb formai és tulajdonságbeli egyezések ellenére 5 Selmeczi 2011: 209-225. 6 Pálóczi Horváth 1982: 91 (16. jegyzet). 7 Pálóczi Horváth 1994. A zomlini leletegyüttes úz meghatározását „téves helynévi következtetésen alapulónak” tartotta Hatházi Gábor (Hatházi 1996: 230). 8 Itt most csak utalunk a két nagyobb, összefoglaló jellegű munkára, a besenyők kapcsán: Hatházi 1996; a kunokhoz: Pálóczi Horváth 1994. 9 Mesterházy 1976: 69; Pálóczi Horváth 1994: 124—125; Mesterházy 2007: 36; Mesterházy 2011: 316. 10
