Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Kiss Gergely: Meránia és Aquileia között. Berthold kalocsai érsek pályafutásának egyházkormányzati tanulságai
Kiss Gergely: Meránia és Aquileia között - Berthold kalocsai érsek pályafutásának egyházkormányzati tanulságai így kerülhetett bele a tervezetbe többek között a királyné koronázását érintő, a királyi család és az udvar egyházi személyzete feletti lelki joghatóság vonatkozásában a többi főpapot is „helyzetbe hozó” rendelkezés.26 Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Bertholdnak ne lettek volna komoly tervei az általa bírt érsekséget illetően. Erre két, egymással szorosan összefüggő kérdés kapcsán mutatkozott lehetősége. Az egyik a szebeni prépostság püspökséggé alakításának a terve volt, a másik pedig ehhez szorosan kapcsolódott, a Német Lovagrend uralta Barnaság egyházi önállóságának támogatása. Végső soron mindkettő egyet jelentett az esztergomi érsek főegyházmegyén kívüli joghatóságának erőteljes korlátozásával. Berthold helyzetét valamelyest könnyítette az 1213-ig töretlen német befolyás II. András udvarában, illetve az erdélyi szászok egyházait összefogó szebeni Landkapitel egyházjogi helyzetének tisztázatlansága. Az 1189 körül alapított szebeni társaskáptalannak kellett ugyanis - az alapító király szándéka szerint - a II. Géza idején betelepült szászok egyházait összefognia. A terv már az 1190-es évek első felében, tehát lényegében a prépostság alapításával egyidejűleg vitákat eredményezett. Nem csoda, hogy már 1192-1196-ban kifogást emelt ez ellen Adorján erdélyi püspök. Az a terv, hogy a prépostság alá kerüljön az erdélyi németség összes egyháza, nem valósult meg, csupán az Altland területére vonatkozóan.27 Hasonlóan nyitott maradt annak kérdése, hogy kinek a joghatósága alá tartozzanak a szebeni prépostság által összefogni szándékozott egyházak. Ez tükröződik abban az 1199-es perben, amelyben már kifejezésre jutott az esztergomi érsek lelki joghatósága a szebeni prépostság és annak papsága felett.28 Néhány évvel később pedig -Jób esztergomi érsek és Imre király konfliktusának (1202-1204) tanúsága szerint - ez utóbbi elem már általános jogként (királyi apátságok és prépostságok feletti joghatóságként) jelent meg.29 Ennek ellenére ebben a kérdésben az 1210-es évekig a lehető legnagyobb bizonytalanság uralkodott. Az 1199-es és 1203/1204-es joghatósági perekből világosan kiolvasható az esztergomi érsek azon törekvése, hogy kormányzati joghatóságát a királyi prépostságok felett általában és konkrétan Szeben felett is biztosítsa. 1211-1212-ben azonban ismét változott a helyzet. Az új szebeni prépost megválasztása során III. Ince két alkalommal is úgy foglalt állást, hogy a szebeni prépostság az Apostoli Szék joghatósága alá tartozik. Fontos részlet, hogy az ügyben kelt első parancslevele (1211. július 15.) még az erdélyi püspökhöz, a második (1212. január 18.) már a kalocsai érsekhez, vagyis Bertholdhoz és az ottani préposthoz szólt, meghagyva a király által bemutatott prépost megerősítését.30 Akár mellékesnek is tekinthetnénk e második mandatum címzését, ha nem szerepelne a szebeni prépostság ügye III. Ince 1212. februári, már említett elutasító ítéletlevelében. Abban ugyanis nemcsak a koronázási és egyéb jogokat taglaló egyezségtervezetet utasította el a pápa, hanem a szebeni püspökség felállításának a tervét is. Ez utóbbi szerint a király azzal a kéréssel fordult a pápához, hogy járuljon hozzá a szebeni püspökség felállításához és a kalocsai érsekség alá rendeléséhez. A pápai elutasítás ezzel szemben két okot is megnevezett: 1) ezzel a lépéssel sérülnének az erdélyi püspök jogai, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az új püspökség az összes erdélyi német egyházat összefogta volna; 2) a pápa arra hivatkozott, hogy a szebeni prépostság, amely a tervezett püspökség alapja lett volna, vagy az Apostoli Szék, vagy az esztergomi érsek lelki joghatósága alá tartozik.31 Ez utóbbi bizonytalanság jól megfogható a korábbi években kelt oklevelekben (1199,1211) is. Úgy tűnik tehát, hogy Bertholdnak mégiscsak ambiciózus tervei voltak a kalocsai érsekséggel kapcsolatban. Gondoljunk bele, mekkora előrelépés lett volna egy olyan suffraganeus püspökséggel gyarapítania tartománya területét, amely a hazai németség szállásterületét öleli fel, és ráadásul még meg is ingathatja riválisa, az esztergomi érsek főegyházmegyéjén kívüli kormányzati joghatóságát! Ez a terv, megvalósulása esetén jelentős mértékben átrajzolta volna a korabeli Magyar Királyság egyházkormányzati térképét, jelentősen javította volna a kalocsai érsek pozícióját a vitában egyébként meg is jelenő királyi egyházak feletti joghatóság tekintetében is.32 26 A tervezet szerint alapvetően az esztergomi érseket illette meg az első koronázás, csak akadályoztatás, ellenszegülés vagy üresedés esetén koronázhatott alkalmilag a kalocsai főpap, illetve a további (ünnepi) koronázásoknál már egyenrangúak voltak. Esztergom főpapját illette a királyi pénzverés tizede, viszont lelki joghatóságát csak saját tartományában gyakorolhatta, a kalocsaiban nem. Itt véget is ér az érsekek különleges jogainak taglalása, a további pontok (királyi udvar tisztségviselői feletti joghatóság és a szentségek kiszolgáltatása királyi család tagjainak) tekintetében már megjelentek, mégpedig egyenrangú félként, a megyéspüspökök. Az oklevél teljes szövege: Fejér III/l. 129-134. Vö. Koszta 2013:110; Kiss 2013:47. 27 Ezt az egyezséget III. Ince 1198. évi megerősítéséből ismerjük. UGDS 1.4. sz. Vö. Kiss 2013:131—132. 28 Nyilvánvalóan egy vitát zárt le III. Ince pápa engedélye, amely szerint, ha az esztergomi érsek, a szebeni prépost vagy a németek papjai jogsérelmet követnének el az erdélyi püspök ellen, vagy ennek a gyanúja felmerül, akkor Adorján az Apostoli Szék elé idézheti őket, mivel joghatósági területén a németekkel kapcsolatos tizedszedési ésparochialis jog őt illeti. UGDS 1.5. sz.; Kiss 2013:132-133. 29 Fejér II. 392-393,404,416-417,420; Kiss 2013: 45-46,133. 30 UGDS 1.18. sz., 20. sz. Vö. Kiss 2013:133. 31 Fejér III/l. 129-134. Vö. Kiss 2013: 48,133. 32 Kiss 2013: 134. Ebben a vonatkozásban lásd még a tanulmányhoz mellékelt 1. térképe.t. 90
