Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Kiss Gergely: Meránia és Aquileia között. Berthold kalocsai érsek pályafutásának egyházkormányzati tanulságai
Kiss Gergely Meránia és Aquileia között Berthold kalocsai érsek pályafutásának egyházkormányzati tanulságai Egy 13. század eleji ambiciózus főpap rövid pályaképe Berthold, az Andechs-Merániai család sarja, Gertrúd magyar királyné öccse 1182 körül született.1 Pályafutásának egészében világosan tetten érhető családja terjeszkedő politikája.2 Egyházi vonatkozásban a legfontosabb támaszt a bambergi püspökség jelentette, amely ekkor már jó fél évszázada szolgálta az Andechs családot. Elsőként Ottó (1177-1196), Berthold apjának a nagybátyja lett a családtagok közül bambergi püspök, majd Ekbert, Berthold testvére (1203-1237), illetve nagybátyja, Poppo (1237-1242) követték őt.3 Éppen Ekbert volt az, aki kijárta Berthold számára a bambergi székeskáptalan préposti méltóságát (1203-1205 között), de neki köszönhette a már említett Poppo is, hogy elnyerte a Szt. Jakab-társaskáptalan vezetését.4 Ahogyan Berthold az indulást a családi kapcsolatoknak köszönhette, úgy a továbblépést is, amelyet testvére, Gertrúd járt ki számára férjénél, II. András királynál.5 Jellemző, hogy 1207-ben III. Ince pápa a még ekkor is túl fiatal - nagyjából 25 éves - és az érseki hivatalhoz szükséges kánonjogi ismereteknek teljesen híján levő Bertholdot csak a magyar uralkodó kifejezett kérésére volt hajlandó kalocsai érsekké emelni.6 Az immár főpapi székbe felkapaszkodott Andechs-sarj szinte azonnal el is hagyta hivatalát, azzal az ürüggyel, hogy tanuljon. III. Ince 1209. január 21-én kelt, II. Andráshoz intézett levele érzékletesen számol be arról, hogy a pápa mennyire megütközött Berthold viselkedésén. Azáltal, hogy Berthold elhagyta a székhelyét, és tanulás címén Vicenzába ment, és e viselkedésével közfelháborodást keltett, a pápa szerint súlyosabb helyzetbe került az érsekség mintha nem lett volna főpásztora. Éppen ezért - számolt be III. Ince a királynak - megparancsolta Bertholdnak, hogy haladéktalanul térjen vissza Kalocsára.7 1 Oefele 1875; Oefele 1877; Appelt 1955. A magyar szakirodalomban Udvardy József és Koszta László foglalkoztak részletesebben Berthold életútjával. Udvardy 1991: 104-116; Koszta 1994. Koszta László legújabb munkájában (Koszta 2013) két korábbi tanulmány (Koszta 2007a; Koszta 2007b) szövege szinte változtatás nélkül szerepel, ezért ezekre külön nem hivatkozom. 2 Oefele 1875; Appelt 1955; Lyon 2007. Az Andechs-Merániai család politikai törekvéseit Szende László tanulmánya érinti jelen kötetben. 3 Lyon 2007:252,262 (geneológiai táblázat). 4 Appelt 1955; Lyon 2007: 252. 5 Berthold kalocsai érsekké tételére 1205-ben nyílt lehetőség, amikor az esztergomi érseki szék körüli hosszú és heves viták végül János Kalocsáról Esztergomba helyezésével nyugvópontra jutottak, Az érsekválasztásra: Thoroczkay 2003: 89—90. 6 1206. június 6-án II. Andráshoz intézett levelében III. Ince beszámolt arról, hogy vizsgálatot kezdeményez Berthold tanultságáról és koráról (Fejér III/l. 29-31). A vizsgálat szerint Berthold 25 éves vagy idősebb lehetett és nem rendelkezett megfelelő tanultsággal, ezért a pápa elutasította a megerősítését (1207. április 5., Fejér III/l. 51—52). Végül azonban, a király kérésére, a káptalan postulatióját követően III. Ince 1207. december 24-én elfogadta Berthold érsekké választását (Fejér III/l. 51—52). Mégis, csupán 1212 után tekintették teljes jogú érseknek, mivel ekkor érte el a harmincéves kort. Az ezévi oklevelekben még mint (archi)electus szerepel. Vö. Udvardy 1991:104—105. 7 A pápa levelében egy másik súlyos ügyet is megemlített, nevezetesen a Sváb Fülöp halálában vétkesnek tartott bambergi püspök Ekbertét — Berthold testvéréről van szó -, akivel szemben a pápa vizsgálatot indított. Jelentősége abban áll, hogy Ekbert éppen a Magyar Királyságban lelt menedéket (Fejér III/l. 74-76). Berthold 1209 folyamán valóban visszatért a Magyar Királyságba, és még ugyanebben az évben megpróbálta elvitatni az esztergomi érsek királykoronázási jogát. 87
