Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Kiss Gergely: Meránia és Aquileia között. Berthold kalocsai érsek pályafutásának egyházkormányzati tanulságai
Kiss Gergely: Meránia és Aquileia között - Berthold kalocsai érsek pályafutásának egyházkormányzati tanulságai A következő évtized Berthold számára igen mozgalmasan alakult: fő törekvése az volt, hogy elődei nyomdokain haladva, főegyházmegyéjét az esztergomi érsekséggel legalábbis egyenrangúvá tegye. II. András udvarában komoly támogatást élvezett, ezt mutatja magas világi méltóságainak sora: 1209—1212 között horvát-dalmát bán, majd 1212— 1213-ban erdélyi vajda volt, 1213-ban pedig a bácsi és a bodrogi ispánságokat bírta.8 A Gertrúd elleni merényletet szerencsésen túlélte, azt követően rövid időre külföldre menekült a királyné kincseivel.9 Emiatt ismét szembekerült a királlyal, ám a konfliktus rendezését követően, 1214-ben ismét visszatért a Magyar Királyságba, II. András azonban - minden bizonnyal a korábbi tapasztalatokon okulva - már nem engedett neki olyan befolyást, illetve territoriális hatalmat, mint korábban. 1217-ben keresztes hadjárata előtt Bertholdra bízta Béla herceget.10 Kalocsai érsekként, a Magyar Királyságból való távozása előtt még egy alkalommal találkozunk vele, 1217-ben: II. András király azzal bízta meg, hogy felügyelje a só kiszolgáltatásának végrehajtását a zágrábi kanonokoknak Szegeden.111218-ban aztán végleg elhagyta az országot, ekkor került az aquileiai pátriárkái tisztségbe,12 amelyet élet végéig betöltött. Kapcsolata a Magyar Királysággal azonban ezt követően sem szakadt meg. 1229-ben IX. Gergely pápa erélyes hangú levélben szólított fel arra, hogy ne mesterkedjen azon, hogy a királyt a pápától elfordítsa. A pápai levél keletkezési körülményeit nem ismerjük pontosan, de feltehetőleg összefüggésben állt az osztrák-magyar külpolitikai csatározásokkal.13 Berthold később még két alkalommal került kapcsolatba egykori lakóhelyével: 1242-ben, a tatár pusztítás hírére a császárral együtt szorgalmazta egy keresztes hadjárat megszervezését, amelyre a következő évben IV. Ince pápától felhatalmazást is kapott, akárcsak két évvel később, 1245-ben.14 Élete Aquileiában sem volt kevésbé mentes a fordulatoktól. II. Frigyes német-római császár mellett többször is kiállt, ezért gyakorta került szembe a pápákkal. Politikáját leginkább a család regionális hatalmának biztosítása, kiterjesztése jellemezte, támogatta testvérei, Ekbert bambergi püspök, Henrik isztriai őrgróf, I. Ottó és annak fia, II. Ottó törekvéseit.15 Viszonya gyakorta feszült volt a helyi nemességgel, egy alkalommal még a székhelyét is át kellett tennie Udinébe. 1251. május 23-án hunyt el Aquileiában.16 Berthold és a magyar egyház Berthold jogszolgáltató tevékenysége Kalocsai érsekségének bő évtizedes időszakából igen kevés, összesen négy oklevél köthető Berthold nevéhez,17 az 1211-1215 közötti évekből. Ez nem is meglepő, hiszen csak 1209-ben tért vissza Vicenzából, 1213 őszén pedig a Gertrúd elleni merényletet követően átmenetileg elhagyta az országot. Az oklevelek többsége a pannonhalmi apátság ügyében kelt, különböző birtokügyekben. 1211-ben a Benedekrendi apátság salai birtoka ügyében ítélkezett,18 1214-ben ugyancsak Sala és két hozzá tartozó falu kapcsán járt el, 8 Báni méltóságát hol a „Dalmatie Croatieque dux”, hol a „banus Sclavonie” vagy egyszerűen a „banus” kifejezéssel illették. Zsoldos 2011: 37,43, 126,142. ’ Oefele 1875: 516; Koszta 1994. 10 Pauler 1899: II. 58. Az újabb szakirodalomban Berthold mint Béla nevelője bukkan fel. Koszta 1994. 11 „[...] huius executionem negotii vice nostra, sancte Colocensis ecclesie archiepiscopo commisimus [...].” MNL OL, DF 256611 (1324. évi átiratban); RA 324. sz.; ÁÚO XI. 149. 12 Oefele 1875:516; Appelt 1995; Koszta 1994. 13 Erre utal az, hogy IX. Gergely hasonló tartalmú levelet intézett Berthold testvéréhez, Ekbert bambergi püspökhöz. RGIX1.312. sz.; Gombos II. 2594. sz. 14 Oefele 1875: 517; Appelt 1955; Pauler 1899: II. 206; Koszta 1994. 15 Lyon 2007:257-259. 16 Oefele 1875:517-518; Appelt 1955. 17 A Magyar Országos Levéltár adatbázisában szerepel még Berthold egy 1211-es oklevele, valamint Gertrúd királyné 1214. évi (!) két oklevele. Mindhárom a 15. századi pannonhalmi oklevéljegyzékben maradt volna fenn. Ezeket az okleveleket azonban a jegyzékben hiába keressük. Abban mindössze egy kalocsai érseki oklevél van meg, Csák Ugrin 1228-ban a miróti halastó ügyében kelt oklevele, II. András az évi (vagy 1229-i) átírásában. MNL OL, DF 208315/05.ecw (Fol. II O); PRTII. 252. A királyi átirat eredetiben is fennmaradt: MNL OL, DF 206900; PRT1.690. Gertrúd állítólagos okleveleinek - eltekintve a képtelen, 1214-es dátumtól - semmi nyoma a jegyzékben. 18 Berthold választott kalocsai érsek, dalmát-horvát herceg (!) ítéletlevele az Uros pannonhalmi apát, illetve Gatk kamaraispán és a nyitrai várjobbágyok között a Vág menti sala-szigeti tizekényi föld és erdő miatt kialakult ügyben. Az érsek a király megbízásából az apátság egyik emberét tüzes vas próba letételére kötelezte az óbudai káptalan előtt Both bácsi kanonok, poroszló jelenlétében. Ennek eredménye alapján a földet az apátságnak ítélte, és leírta határait. MNL OL, DF 206838; PRT I. 621—623.
