Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
I. - Weisz Boglárka: Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrúd királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről
Weisz Boglárka: Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrúd királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről exigendam).51 Nem sorolta azonban fel az oklevél a harmincadszedő helyeket, de a többesszám használata miatt azt feltételezhetjük, hogy az útvonalon több — legalább két - ilyen településsel is számolni kell. A diploma a fizetendő vám mértékét is megállapította, Nagyszombat esetében azonban ez elmaradt, ami azt feltételezi, hogy 1336-ban a település harmincadszedő hely volt. A nagyszombati harmincad felállítására ezidőtájt kerülhetett sor, és nem lehetetlen, hogy az 1318 után már nem említett galgóci harmincadot helyezték át Nagyszombatba. Az, hogy egy harmincadállomást másik helyre helyeznek át, nem ismeretlen a harmincad történetében, hiszen az 1360-as években a sárvári harmincadot Sopronba, a győrit pedig Pozsonyba tették át.51 52 Ha el is fogadhatjuk, hogy Nagyszombat 1336-ban - ahogy a későbbi források is alátámasztják — harmincadszedő hely volt, kérdés marad, melyik lehetett a másik, amelyre az idézett oklevél utal. A felsorolt többi település közül a későbbi források egyedül a budai harmincadot ismerik, így könnyen adódhatna az a feltételezés, hogy a diploma a budai harmincad létét bizonyítja. Ebben az esetben azonban rögtön felmerül egy alapvető probléma, mégpedig a következő: ha egy kereskedő az országban utazott, és több harmincadszedő helyen átment, vajon mindegyik helyen fizetett-e harmincadot? Azt, hogy a határvám lerovását követően a kereskedő útja során — ha nem rendelkezett mentességgel — minden vámszedő helyen vámmal tartozott, könnyen elfogadhatjuk, hiszen az egyes vámszedő helyeknek más-más tulajdonosai voltak, akik mind arra törekedtek, hogy a bevételükhöz hozzájussanak. Azonban a harmincad esetében más a helyzet, hiszen a harmincad királynéi tulajdonban lévő vám, így azt várnánk: ha valaki már az egyik harmincadállomáson lerótta a harmincadot, egy következőn is áthaladva már nem kellett újra megfizetnie. Az 1336. évi oklevél, sőt maga a budai harmincad léte ennek azonban ellene mond, hiszen elég kis esélye volt annak, hogy Budáig egy külföldi kereskedő úgy jusson el, hogy egyetlen harmincadszedő helyen se menjen át, így, ha Budán újra harmincadot kellett fizetnie, akkor már legalább két helyen kellett lerónia ugyanazon összeget. A korai időszakból hiába keresünk erre vonatkozó adatokat, csak a későbbi források utalnak arra, hogy a harmincadot az ország területén csak egyszer, egy helyen kellett leróni.53 így egyetlen esetben oldható fel az 1336. évi diplomában szereplő két harmincadhely miatt adódó ellentmondás, ha azt feltételezzük, hogy a budai harmincadot már olyan korban állították fel, amikor a harmincad már nemcsak a behozott, de a kivitt árukra is vonatkozott, így azon kereskedők, akik Budán vásárolták meg azokat az árucikkeket, melyeket külföldre akartak szállítani, még Budán megfizették a harmincadot, és így hagyták el az országot. Mikortól számolhatunk a kivitelt is érintő harmincaddal? Elsőként 1343-ban halljuk a zágrábiaktól azt, hogy tőlük a harmincadosok a Zágrábból külföldre vitt áruik után is harmincadot szednek. A bán kérésére a zágrábi káptalan által lefolytatott vizsgálat azt állapította meg, hogy a behozott áruk után harmincadot kell fizetni, míg a kivitt áruk után régi szokás szerint nem szednek harmincadot, még a külföldi kereskedőktől sem.54 Ez utóbbi megállapítás ellenére azonban jól érzékelhető, hogy 1343-ban a harmincadosok már igyekeznek a kivitt áruk után is jövedelemhez jutni, valamint, hogy ezen eljárás létjogosultságát a királyné által megbízott bán is csak egy vizsgálatot követően vonta kétségbe, azaz feltételezhető, hogy ez a típusú harmincadszedés ekkor már nem volt ismeretlen, még akkor sem, ha az Zágrábban még ideig-óráig megakadályozható volt. A kivitt áruk utáni harmincadszedést az 1370-es években már szokásosnak tekintették.55 Mindezek alapján tehát nem tartjuk kizártnak, hogy Budán már az 1330-as évek második felében úgy működött harmincadhivatal, hogy az a kivitt árukra vonatkozott. Nem zárkózhatunk el attól, hogy a budai harmincad felállítására csak I. Károly korában került sor. A budai harmincad Árpád-kori léte ellen még egy oklevelet felhozhatunk, mégpedig Lodomér érsek 1289. szeptember 15-én kelt diplomáját, mely szerint a Dunán a Magyar Királyságba érkező kereskedők Esztergomban fizettek harmincadot.56 Mivel az esztergomi harmincad a 14. században eltűnik a forrásokból, Esztergom kereskedelemben betöltött szerepét a 13. század második felében Buda kezdi átvenni, és ez a 14. század elejére már eléggé világossá válik, az esztergomi harmincad Budára történő áthelyezése is szükséges lehetett. 51 Dipl. Emi. I. 344 (AOkl XX. 6. sz.). 52 Pach 1999: 234-236. 53 1361: CD IX/7.198-199; 1402: CD ХУ4.110; 1402: CD X/4.114; 1402: ZsO II/l. 1412. sz. 54 CDCr XI. 73 (AOkl XXVII. 524. sz.). 55 1371: „de rebus vero mercimonialibus, quae extra portas civitatis eiusdem ad Austriam vel Bohemiam mercandi seu vendendi causa ducerentur, tricesimam more alias consueto recipere et exigere non obmittatis”, CD IX/6. 163; 1374: „Res autem et bona omnia, quae exinde venditionis mercimoniae exportantur, tricesimentur, ut est moris”, CD IX/6. 176. A lublóiaknak 1342. május 1-jén kiadott privilégiumlevél is akként határozott, hogy az onnan kivitt javak után szokás szerint harmincadot kell fizetni (CD IX/1.52). Az oklevél azonban nem kelhetett 1342-ben (vő. AOkl XXVI. 175—176. sz. között). Karácsonyi János a dátumot 1364-re (Karácsonyi 1988 [1908]: 94—95), Pach Zsigmond Pál 1365. május 1-jére javította (Pach 1999:249), ugyanakkor Karácsonyi attól sem zárkózott el, hogy az oklevél hamis (Karácsonyi 1988 [1908]: 95), és ez utóbbi mellett érvelt Piti Ferenc is (AOkl XXVI. 175-176. sz. között). 56 BTOE 1.247-249. 55
