Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
I. - Weisz Boglárka: Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrúd királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről
káptalannak járó vámot, illetve a királynénak járó harmincadot.36 Az esztergomi harmincad ezt követően a 13. század második felében jelenik meg, amikor Lodomér esztergomi érsek a már említett 1289. évi oklevelében előadja, hogy bizonyos külföldi kereskedők Esztergomban nem fizetik meg sem a királynénak járó harmincadot, sem az esztergomi káptalannak járó vámot (tributum), hanem egyenesen Budára mennek.37 Az Anjou-kor elejéről származó forrásainkban további három korai harmincadszedő hellyel találkozunk. 1311-ben Amadé nádor özvegye és fiai visszaadták Szepest, Gölnicet és Kassát a királynak az összes harmincaddal és a vámmal együtt.38 A három település közül a későbbi források alapján Kassán feltételezhetünk 1311-ben harmincadszedést, és az 1301-hez oly közeli időpont pedig azt sejteti, hogy annak felállítására még az Árpád-korban került sor.391314. május 12-én kelt oklevelében Ágoston zágrábi püspök a dubicai harmincadot Babonics Jánosnak ítélte, míg azon jogtalan vámok között, melyeket elvett a Babonics testvérektől, a hamis szamobori harmincadot (falsam tricesimam de Zamobor) is felsorolta.40 Az előbbi tehát egy létező harmincadszedő hely, míg az utóbbi önkényesen szedett harmincad lehetett. 1316-ban I. Károly az egész országban szabad közlekedést biztosított a külföldi kereskedőknek, amennyiben a régtől fogva szokásos vámokat és a Száva kikötőjénél épített vár alatt a harmincadot megfizetik.41 E harmincadhely a Királyrévnél, azaz Zágrábnál állt,42 amely szintén az Árpád-korban létesített harmincadhelyek egyike lehetett. Amikor 1318-ban I. Károly a Galgóc királyi birtokon régtől fogva szedett királyi vámot - olyan módon, ahogy a régi királyok idején szedték, a királynéi harmincad kivételével (preter tricesimam reginalem) - Vörös Abrahámnak adományozta,43 egy olyan harmincadhelyről tett említést, amelyet a későbbi forrásokban hiába keresünk, Árpád-kori fennállása azonban jogosan feltételezhető. A szakirodalomban elterjedt az a nézet, hogy az Árpád-kori hamincadszedő helyek közé tartozott Buda is, Pach Zsigmond Pál alapvetően IV. Béla 1244. november 24-én kelt kiváltságleveléből következtetnek erre.44 Ekkor a király a tatárjárás alatt elpusztult kiváltságlevél pótlására Pest város összes kiváltságát írásba foglalta, mely szerint az ország határain belül minden vám alól mentesek, kivéve a harmincadot és az óbudai egyház által szedett sóvámot.45 Mivel ugyanezen oklevélben a pestiek lerakatjogot nyertek, és az ezzel a joggal rendelkező helyek valamint a harmincadhelyek között összefüggés mutatható ki, néhányan úgy gondolják, hogy a privilégium a Budán szedett sóvámra és az ugyancsak itt szedett harmincadra utalhat.46 A későbbiekben a budai harmincad Árpád-kori létének bizonyításához tartozó érvként még azt is hozzáfűzték, hogy a budai vásárvámot az uralkodó eladományozta a margitszigeti apácáknak,47 így a kieső jövedelem pótlása vált szükségessé, mint Esztergomban és Győrött.48 Ha ezen gondolatmenetet elfogadjuk, akkor a privilégium nem a budai harmincad Árpád-kori létét bizonyítaná, hanem a pestiét, hiszen a kiváltságot a pesti hospesek kapták — a vámmentességre vonatkozó rész már a pestiek tatárjárás előtti, azaz 1231. évi oklevelében is szerepelhetett49 -, ráadásul a pestiek csak az 1240-es évek második felében költöztek a mai budai Várhegyre.50 Pesti harmincadot azonban a későbbi korokból sem ismerünk, és a szakirodalomban is csak azért gondolnak Budára, mert a budai harmincad viszont a 14. századi forrásokban felbukkan. A pestiek 1244. évi kiváltságlevele a harmincadról csak általánosságban szól, így adott esetben az uralkodó az ország bármely településén fennálló harmincadszedő hely vámolása alól biztosított mentességet a hospestknek. A budai harmincadra az első közvetett említés I. Károly 1336. január 6-án kelt oklevele lehetne, melyben az uralkodó egy csökkentett vámtarifájú útvonalat állapított meg a magyar, cseh és más, szomszédos országok kereskedői számára. Az út Újvárnál (Fehéregyháza) lépett magyar területre, majd Sasváron vagy Szenicen, Jabláncon, Bikszárdon vagy Bényen, Nagyszombaton, Farkashidán, Semptén, Nyárhídon, Udvardon, Esztergomon, Csabán és Szentjakabfalván át vezetett Budára. Újvárnál a kereskedőknek nyolcvanadot kellett fizetniük, kocsijukat nem lehetett kipakoltatni csak azon városokban, ahol az uralkodó harmincad beszedését rendelte el (in locis tributorum supradictis nulla fieri debeat religatio curruum, praeterquam in civitatibus, in quibus tricesimam constituerimus Weisz Boglárka: Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrud királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről 36 EFHU 24-25. 37 BTOE 1.247-249. 38 RDES 1.392 (AOkl III. 150. sz.). 39 VÖ. Pach 1990: 52-54. 40 MNL OL, DL 86930 (AOkl III. 750. sz.). 41 Dipl. Emi. 1.207 (AOkl IV. 320. sz.). 42 Weisz 2013: 229. 43 Apponyi 1.53-54 (AOkl V. 246). 44 Pach 1990: 42-43. 45 EFHU 40 (RA 781. sz.). 46 Pach 1990: 42-43. 47 BTOE 1.54-55 (RA 1043. sz.). 48 Pach 1999:255-256 (130. jegyzet). 49 Györfíy 1973:282,296. 50 Györffyl973:298-299. 54
