Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
I. - Weisz Boglárka: Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrúd királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről
Weisz Boglárka: Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrúd királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről Esztergomban valóban számolnunk kell vásárvámmal, mely a 13. század második felére teljesen kikerült az uralkodó, illetőleg az ispán hatásköréből, és az esztergomi káptalan birtokába jutott.24 Győrben mind közlekedési, mind vásárvámot szedtek az Árpád-korban.25 Közülük az előbbit, a Rába hídján szedett vámot már korábban, 1208-ban említették.26 Az 1255. évi győri vámszabályzat egyes tételei is azt mutatják, hogy a városban az átmenő forgalmat - érkezzen az szárazföldön, vagy vízen - vámolták meg.27 A közlekedési vám egy-egy harmadát a zirci és a pilisi apátság birtokolta, míg a fennmaradó rész a győri ispán kezében maradt.28 A Győr faluban tartott szombatnapi, vagyis a legkorábbi vásár vámja egy 1271. évi oklevél szerint a győri ispánt illette.29 Azaz, bár a városban vásárvámmal is számolnunk kell, azt nem, csak a közlekedési vámot adományozták el. Győr esetében tehát egyértelműen megállapítható, hogy nem az eladományozott vásárvám pótlására állították fel a harmincadot. Ugyanakkor a forrásokból az is egyértelműen kiderül, hogy a harmincadot az Árpád-korban nem vásártereken szedték, így például Győrben a Rába hídjánál vetették ki, ahol ráadásképpen közlekedési vámot is szedtek, Esztergomban pedig a vásártértől megkülönböztetett helyen. Mindezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a harmincad nem tekinthető pótlólagos vásárvámnak, hanem egy újonnan felállított vámtípusról van szó, amely a kereskedelmi forgalomból igyekezett hasznot húzni. Arra a kérdésre, hogy kik és miért fizették a harmincadot, a harmincadmentességi kiváltságokban kereshetjük a választ. IV. László 1277-ben megígérte a német kereskedőknek, hogy a szokásos harmincadon és vámon túl mással nem zaklathatják őket az országban.30 1289-ben Lodomér esztergomi érsek arról panaszkodott, hogy a Dunán a Magyar Királyságba érkező regensburgi, bécsi és más német kereskedők, illetve más országok kereskedői Esztergomban nem állnak meg, és ott nem fizetik meg a királynénak járó harmincadot.31 Mindezekből az derül ki, hogy a harmincadot a külföldi kereskedők fizették, kirovására az ország határain belül került sor, és a kereskedelmi forgalomban lévő árukat érintette. A külföldi kereskedőkre vonatkozó adatok egyértelművé teszik, hogy a harmincadfizetés a külföldről származó árukra kiterjedt, nem egyértelmű azonban, vajon a fizetési kötelezettség a belföldi kereskedőkre és a hazai árukra is érvényben volt-e. A kérdés feltételét az indokolja, hogy 1279-ben IV. László a vasvári hospeseknek kiváltságokat biztosított, mely során felmentette őket Zala és Vas megyékben a vámfizetés alól, ugyanakkor a dolgaikkal megrakott szekerek után sehol az országban nem tartoztak harmincadot fizetni, kivéve, ha külső országból jöttek, mert akkor, ahogy más kereskedők is, kötelesek voltak harmincadot fizetni.32 Ez pedig azt sejteti, hogy bár a hazai kereskedőket is kötelezték harmincadfizetésre, az csak a külföldről származó árukat érintette. Ugyanakkor több olyan 13-15. századi adatunk van, amely az élelmiszerek után járó harmincadmentességet dokumentálja.33 Ez pedig ellent mond a fentebbi állításunknak. Az Árpád-kori harmincadhelyek számbavétele talán közelebb visz bennünket a kérdés eldöntéséhez. A harmincad a forrásokban elsőként 1208-ban bukkan fel, amikor II. András elrendelte, hogy a lébényi monostor birtokairól szállított bor és élelmiszerek után, amelyet a szerzetesek a maguk és vendégeik mindennapi szükségletére a kolostorba visznek - Győr városán keresztül, a Rába hídon és a Rábca kenézi hídján - nem tartoznak vámot és harmincadot fizetni.34 A 13. század elején megjelenő győri harmincadról 1276-ban hallunk újra, amikor IV. László okleveléből arról értesülünk, hogy a királyné kancellárját 500 márka jövedelem illette meg évente, amelyet a győri harmincadból (de tricesima nostra nominatim Iauriensi) vagy máshonnan kellett megfizetni.35 Az esztergomi harmincadra utal II. András 1215-ben, amikor szabályozta a Dunán történő átkelést. Az uralkodó a kakati rév használata mellett — melynek révvámja az esztergomi káptalant illette - engedélyezte, hogy a környék lakói és az egyszerű átkelők szükség esetén, illetve sáros időben az esztergomi érsek Szép faluja, és az ispotályosok Szent Istvánról elnevezett háza közt fekvő átkelőhelyet használják. Az itt átmenő kereskedőket azonban kötelezte arra, hogy menjenek be Esztergomba, és ott fizessék ki a 24 Weisz 2013: 137-153. 25 Weisz 2013:181-184. 26 UB1.55 (RA 236. sz.). 27 EFHU 51-52. 28 CDES II. 311 (RA 1011. sz.). 29 EFHU 62 (RA 2132. sz.). 30 CD V/2.387-388. 31 BTOE 1.247-248. 32 „Super exactione autem trecesime taliter duximus temperandum, ut in nonnullo locorum regni nostri trecesimam de suis curribus quibuscumque rebus oneratis solvere teneantur, nisi in hiis tantum, que in regnum nostrum de terris regionis extranee sunt delate, de quibus debitam solvant trecesimam, velut alii mercatores.” EFHU I. 72. 33 1208: UB 1.55; 1262: EFHU 54. A későbbi példákat felsorolja Pach 1999: 255. 34 UB 1.55 (RA 236. sz.). 35 CD V/2.338 (RA 2741. sz.). 53
