Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Weisz Boglárka: Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrúd királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről

zott: ezek földesúri, uralkodói vagy a kincstárhoz tartozó jövedelmek egyaránt lehettek. Sajnos azonban egyetlen olyan adattal sem rendelkezünk, mely a Gertrúd kezében lévő birtok(ok)ra vonatkozna. Éppen ezért csak feltételezhetjük, hogy melyek voltak azok a földterületek, amelyekből jövedelmének egy része eredt. Nyilván ezek közé tartoztak a vizsolyi és a besztercei ispánságok, és bizonyosan több Esztergom, Pest, Pilis megyei vagy Nagyszigeten fekvő birtok. A felsorolás nem csak elnagyolt, hanem teljesnek sem mondható, hiszen csak azon birtokokról emlékezhetünk meg, amelyek „királynéi jogon” (iure reginali) tartoztak Gertrúdhoz, azaz a korábbi és a későbbi királynék is élvezték, a személyes adományként megkapott földbirtokokról azonban, adatok hiányában, még az előbbihez hasonló, vázlatos képet sem alkothatunk.

A birtokokon felül a király bizonyos vámokat is átengedett a királynénak. Például a zilahi vámot, mely vámjövedelem ötödrészét (quintam partem proventuum tributi de Zyloh annualem) 1281-ben Erzsébet királyné adta vissza a meszesi monostornak, miután azt még III. Béla felesége, Anna királyné adományozta a szerzeteseknek,7 s mely adományt

IV. Béla király felesége, Mária királyné változtatással8 megerősített;9 vagy a Dunán és a Dráván szedett Valkó megyei hagymási vámot, amelyet 1273-ban Erzsébet királyné a Csák nembeli Péter fia Domokosnak10 adott egy csere során.11 Míg az előbbiről biztosan állíthatjuk, hogy Gertrúd birtokában is volt, addig ezt az utóbbiról nem mondhatjuk el. A vámok kapcsán is feltételezhetjük ugyanis, hogy a birtokokhoz hasonlóan voltak olyanok, amelyek a királynéi intézmény állományába tartoztak, és számolnunk kell személyes adományokkal is. Erre utal, hogy 1297-ben III. András Pozsony megyét Pozsony várral, más várakkal, falvakkal, vámokkal (tributum) együtt feleségének, Ágnes királynénak adta élete tartalmára.12 A felsoroltakon túl a királynék más vámokat is birtokoltak, a konkrét vámhelyeket azonban ma már nem tudjuk felsorolni. Ezt sejteti egyrészt az, hogy ismerjük néhány királynénak olyan vámszedőjét,13 akit ugyan vámszedőhelyhez nem tudunk kötni, de bizonyosan nem az ismert királynéi vámszedőhelyek valamelyikén működött, másrészt az is, hogy vannak olyan helynevek, amelyek a királyné által birtokolt vásárokra,14 és egyben az ott szedett vásárvámokra is utalnak. Vizsolyban - mint királynéi várispánsági székhelyen15 - már az Árpád-korban biztosan tartottak vásárokat, jóllehet szombati vásárát csak a 14. század elején említették.16 Ezekből a vásárokból a királynéknak a vámok mellett egyéb kisebb jövedelmei (például vásárbírság) is származhattak. Beszterce vidékén (in districtu de В ezt erce) a vám a 13. század második felében bizonyosan a királyné birtokában volt.17 Mindezeken felül az, hogy 1224-ben Jolánta királyné a veszprémi prépostsághoz tartozó népeket a joghatósága alá tartozó helyeken felmentette a vámfizetés (tributum) alól,18 szintén újabb vámszedőhelyek fennállását feltételezik.19

A királynék egyik fontos bevételi forrását azonban az a harmincad jelentette, amelyet II. András vezetett be uralkodása elején, azaz elsőként Gertrúd királyné jövedelmeit gyarapította. A továbbiakban kicsit bővebben ejtünk szót e jövedelem kialakulásáról és mibenlétéről.20

Harmincad alatt Domanovszky Sándor az eladományozott vásárvámokból való királyi, királynéi részesedést értette,21 míg Pach Zsigmond Pál a harmincadot az eladományozott vámok helyett bevezetett - a király vagy a királyné számára szedett — pótlólagos vásárvámnak tekintette.22 Vajon miért tartotta már Domanovszky Sándor, majd Pach Zsigmond Pál is a vásárvámokhoz köthető vámnak a harmincadot? Gondolatmenetük vélhetően arra a megállapítására épült, hogy az Árpád-korban megjelenő harmincadhelyek (Esztergom, Győr) „eredetileg tributum fori-k voltak”.23

Weisz Boglárka: Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrúd királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről

7 RD 312. sz.

8 RD79.SZ.

9 MNLOL, DL 28573 (RD 191. sz.).

10 Vö. Engel 2001: Csák nem 2. Dobód (Orbovai).

11 Sztáray 1.13 (RD 102. sz.).

12 CD Vl/2.71-72 (RA 4145. sz.). Zsoldos Attila a kérdéses adomány kapcsán úgy vélekedik, hogy valójában III. András nem engedte át Ágnesnek Pozsony megyét, hanem mintegy bújtatottan így jutatta volna apósának, Albert osztrák és stájer hercegnek, jóllehet ezt nem állt szándékában teljesíteni. Albert csak III. András halálát követően foglalta el Pozsony megyét, és tartotta a kezén egészen 1323-ig. Zsoldos 2005:153-156.

13 1215: Karácsonyi-Borovszky (ed.) 1903:128. sz.

14 Bát/Forum Reginae (Hont megye): 1037: DHA I. 118 (RA 9. sz.); 1086: DHA I. 254 (RA 22. sz.); Asszonyvására (Fejér megye): 1192: MNL OL, DF 262045; vö. Szabó 1998: 96-97; Asszonyvására/Forum Reginae (Bihar megye): 1203/1342: АО IV. 292; 1268: MNL OL, DL 94401 (RA 1595. sz.); (1272-1290): НО VIII. 273 (RA 3597. sz.); vö. Szabó 1998: 94-95.

15 Vö. Zsoldos 2005: 38-40.

16 1335: Zichy I. 445 (AOkl XIX. 65. sz.); 1344: MNL OL, DF 282896 (AOkl XXVIII. 450. sz.).

17 UGDS 1.157.

18 CD III/l. 469 (RD 47. sz.).

19 Nem érthetünk egyet Zsoldos Attila azon feltételezésével, hogy itt már Jolánta a harmincad alól biztosíthatott felmentést. Zsoldos 2005: 83-84.

20 Részletesen: Weisz 2011.

21 Domanovszky 1916: 44,46,48.

22 Pach 1990: 47,79-80; Pach 1999: 231.

23 Domanovszky 1916: 53.

52