Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
I. - Weisz Boglárka: Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrúd királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről
Weisz Boglárka Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrúd királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről Az Arpád-kor kutatója számára mindig nagy kihívást jelent egy olyan kérdéskörben átfogó képet nyújtania, amelyre vonatkozóan csak elszórt adatok állnak a rendelkezésre. Ezek közé tartozik a királynéi jövedelmek rendszerének bemutatása is. Sajnálatos módon a királyi jövedelmek vizsgálata sem segít a téma kifejtésében. Ez utóbbiakat két csoportba szokás sorolni, jelesül a domaniális és a regale jövedelmek csoportjába. A domaniális jövedelmek közé sorolják azokat, amelyek a királyt, mint a föld urát illették meg, ugyanakkor regálénak tekintik azokat, amelyhez mint uralkodó jutott hozzá.1 Azonban az Árpád-korban nem tettek különbséget a királyi és a nem királyi birtokokból származó jövedelmek között, azokat nem kezelték különválasztva, és a kiadási oldalon sem mutatkozik meg a két jövedelemtípus közötti különbség.2 Megállapítható, hogy e fogalmak használata az Árpád-kori viszonyok tárgyalásakor anakronizmus. A 13. század elején bukkan fel elsőként az oklevelekben a bevételek megkülönböztetése. Voltak olyanok, melyek a királyhoz, illetve amelyek a kincstárhoz tartoztak. Ez utóbbihoz sorolták a szabadok dénárát, a nehezéket, a censusX és a collectat,3 melyeket a közadók szedői (collectorpublicorum vectigalium) hajtottak be.4 A királyt illették meg: a csöböradó, az ököradó és a tributum, azaz a természetben szedett jövedelmek.5 Ez utóbbiak azonban nem csak a királyi birtokokból folytak be, hanem más földbirtokosok tulajdonában lévő birtokokról is az uralkodó szedette be. A királynét illető jövedelmeket azonban sem az előbbi (domanialis-regale), sem az utóbbi (kincstári-királyi) csoportosításban nem lehet értelmezni. A mindenkori magyar uralkodó feleségét ugyanis, amikor elnyerte a királynéi méltóságot, földbirtokok és jövedelmek illették meg, a földbirtokokból azonban nem csak olyan jövedelmekre tudott szert tenni, amelyek a földesúri adóból származtak (azaz domaniálisnak lennének tekinthetők), hanem az azokon a területeken bármilyen jogcímen a királyi kincstárba befolyó jövedelmeket is megkapta. Az Árpád-kori királynék tehát, amint említettem, meghatározott birtokokhoz jutottak. A királynéi joghatóság alá tartozó birtokok egy része állandó volt, azaz minden királyné rendelkezett vele, másik részük azonban csak hosszabbrövidebb ideig volt egy-egy királyné kezében.6 A királyné jövedelmének egy része az átengedett birtokokból szárma1 Például Hóman 2003 [1921]: 5-7; Kristó 1998:180. 2 A két jövedelemtípus szétválasztásának nehézségeit a legjobban talán a kiváltságok népeknek biztosított oklevelek szemléltetik. Ok a földbér (terragium, census) fejében egy meghatározott összeget fizettek a királynak, ezért cserébe azonban minden egyéb kivetéstől mentesültek. Azaz a régi felfogás szerint ezt úgy értelmezhetnénk, hogy a király lemondott a regale jövedelmeiről, és helyette a domaniális jövedelmeket szedte be. Valójában a földbérben meghatározott összeg kárpótolta a kincstár kieső jövedelmeit, ráadásul az általuk fizetett földbér is ugyanabba a kincstárba került be. A kettő közötti különbség sokkal inkább abban fogható meg, hogy míg a királyi adók beszedését az ispán hajtotta végre, a kiváltságolt népekre kirótt és a hospeskiváltságokban meghatározott census az ispán kizárásával került a kincstárba. 3 1202: „ad fiscum pertinentes, scilicet liberos denarios et pondera”, CD III/l. 319 (RA 198. sz.); 1222: „liberos denarios, vel pondera, seu quemcunque censum, ad fiscum pertinentem”, CD III/l. 380 (RA 378. sz.); 1231: „illis exceptis, qui fisco regio in debito censu tenentur”, DRMH 1.36-37; 1261: „quod nullam collectam nullumque censum seu exactionem quovis alio nomine nominatam solvere tenentur regio phisco exigendam, vel comiti camerarum persolvendam, quas ab aliis regnicolis temporibus debitis more solito exhigere consueverunt”, Heves 28 (RA 2123. sz.). 4 Például 1217: CD III/l. 241 (RA 328. sz.); 1222: CD III/l. 380 (RA 378. sz.). 5 1222: „Comites iure sui comitatus tantum fruantur, cetera ad regem pertinencia scilicet cibriones, tributa, boves et duas partes castrorum rex obtineat”. DRMH 1.34. Az adótípusok értelmezéséhez: Weisz 2012: 50-55. 6 A királynéi birtokokhoz bővebben Zsoldos 2005: 28-62. 51
