Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
I. - Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabali Európában
Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabeli Európában a hadjárat nem erősítette, a politikai erőviszonyokat pedig nem módosította érdemlegesen András javára. Az uralkodó szempontjából a hadjárat egyértelműen bel- és külpolitikai kudarcnak tekinthető.”42 Az is egyértelmű, hogy a katonai akció komolyan megterhelte az ország pénzügyi lehetőségeit, a király távollétét a Magyar Királyság eléggé megsínylette.43 Mindezek ellenére a szentföldi keresztes hadjáraton való személyes részvétel mély hatást gyakorolhatott II Andrásra. Antiochiai Szent Margit ereklyéjének megszerzése például a vértanú iránt érzett tisztelet egyik rendkívül jeles megnyilvánulásának számított.44 Elődjéhez hasonlóan maga is támogatta a johannitákat, erre utal, hogy 1217-ben a mai Szíria területén fekvő Margat várában, a lovagok legnagyobb központjában adományt tett, mely szerint „[az erősség] örök fenntartására, mind az előbb említett várban időző testvérek megbecsülésére [...] királyságunk sójövedelmeiből száz márkát adtunk, amelyet mindig húsvét idején ezüst pénzben, ellenvetés nélkül ki kell fizetni Szalacsnál, és úgy rendelkeztünk, hogy ezt az összeget mindörökre birtokolniuk kell.”45 A zombori kincsleletből származó 31 közel-keleti pénzt talán valamelyik vitéz hozhatta magával, 1220 körül.46 la-b. kép II. András dénárjának elő- és hátlapja a keresztes hadjáratok korából (MNM Éremtár;fotó: Kardos Judit) 2a-b. kép Antiochia, III. Bohemund (1163—1201) dénár (MNM Éremtár; fotó: Kardos Judit) 42 Veszprémy 2006:107. 43 III. Honorius pápához írt levelében így fogalmazott: „Azt is tudja Szentségiek, hogy amikor Magyarországba visszaérkeztünk, nem Magyarországot, hanem egy elgyötört, feldúlt és minden kincstári jövedelméből kifosztott [országot] találtunk, úgyhogy sem adósságunkat, amelybe zarándoklatunk kevert bennünket, megfizetni, sem országunkat előbbi állapotába visszaállítani még tizenöt esztendő alatt sem tudjuk.” ÁAL 1960: 131. A finanszírozási problémák miatt adta el 140 márkáért Gizella királyné koronáját, valamint egy, a tihanyi apátság tulajdonába lévő kelyhet. A hadjáratból való visszatértekor pedig 200 márkát kért kölcsön Ochuz bántól. Veszprémy 2006: 101. 44 Orbán 2012:198. 45 Laszlovszky—Majorossy—Zsengellér 2006: 297 (19. sz.). A felajánlott összeg meghaladta a 23 kg-ot. Schönleber 2009:12. 46 Gedai 1994:249. A tanulmányomban illusztrációként közölt pénzérmék meghatározását ezúton is szeretném Tóth Csabának megköszönni. 33
