Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabali Európában

Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabeli Európában

törhetett előre. Egy újabb feltevés szerint a találkozóra akár a Délvidéken is sor kerülhetett, így nem számolhatunk a korábban feltételezett, egészen Szerbia közepéig (Ravno, ma: Cuprija, Szerbia) történő előrenyomulással.32

A balkáni befolyás növelését szolgálhatta II. András második házassága is. 1215-ben feleségül vette a francia Capet-házból származó Courtenay Jolántát, Henrik konstantinápolyi császár unokahúgát, Péter későbbi latin császár leányát.33 A kútfőkből az is kiderül, hogy inkább a császár kereste a magyar király rokonságát, mert a házasság révén békében és segítségben reménykedett. Ennek, illetve a rövidesen ismertetésre kerülő keresztes hadjáratnak a kapcsán ki kell térnünk arra a kérdésre, hogy ezzel a friggyel András be kívánt-e jelentkezni a konstantinápolyi trónra. A kérdéssel legutóbb alaposabban foglalkozó Bárány Attila annyit tart megengedhetőnek, hogy a magyar király kacérkodhatott a Latin Császárság megszerzésével, de reálpolitikusként ő maga is érzékelhette, hogy mindez egyrészt szinte álomszerűnek tűnne, másrészt a trón megszerzése jelentősen átrendezte volna az európai erőviszonyokat.34 Láttuk, hogy a frigyre már akkor sor került, amikor Flandriái Henrik császár (1174-1216) még élt. Meggyilkolása után pedig nem sokkal, 1216-ban császárrá választották II. András apósát, Courtenay Pétert, ráadásul András ilyen irányú aspirációit a Latin Császárság viszonylag jól értesült narratív forrásai sem őrizték meg.35 Tagadhatatlan azonban, hogy a házasság jelentősen növelte az Árpádok tekintélyét.

A keresztes hadjárat szintén apai hagyaték. III. Béla még nem sokkal a halála előtt tett fogadalmát András fia örökölte,36 amit az elhúzódó belpolitikai okok miatt csak 1217-1218-ban tudott megvalósítani, pedig ennek kapcsán a Szentszék részéről nagyon komoly nyomás nehezedett rá. III. Ince pápa már 1212-ben nyomatékosan felszólította esküje teljesítésére és III. Honorius pápa sem rejtette véka alá a véleményét.37 A magyar keresztes hadak a Szentföld felé a tengeri utat választották, és ennél a pontnál térjünk vissza egy gondolat erejéig a magyar uralkodó latin császári ambícióira. Stefan Albrecht véleménye szerint ez a praktikus ok magyarázza, hogy II. András ki akarta játszani a trónigényre vonatkozó kártyáját, így tudott ugyanis politikai nyomást gyakorolni Velencére, hogy kedvező áron béreljen hajókat a szállításra. (Az összehasonlítás egyébként IX. Lajos későbbi hajóbérléseinek tételein alapul.) A Köztársaságot ugyanis akkor érte volna a legnagyobb kár, ha ez valóban bekövetkezik.38 II. András seregének nagyságáról megoszlanak az álláspontok: Spalatói Tamás főpap 10 ezer főről ír, de ebbe az osztrák herceg katonáit is beleértette/de ebben valószínűleg az osztrák herceg katonái is benne voltak, akik közül sokan fel sem fértek a hajókra.39 A magyar követek a velencei dózsétól 10 szállítóhajót béreltek, de Ancona és Zára is segített az átkelésben. A magyar-osztrák had, amely a legújabb becslések szerint nem lehetett több 4000 főnél,40 külön-külön közelítette meg a Közel-Keletet. A magyarok szeptember végén érkeztek meg Akkonba, majd a felderítés után megkezdődhetett a tényleges katonai akció: Tábor hegye és Beaufort vára ellen. Az előbbit a muszlimok végül önként feladták és lerombolták, míg az utóbbinál a keresztesek komoly veszteségeket szenvedtek. II. András rövid idő alatt rájött, hogy a rendelkezésére álló katonai erő elégtelen egy komolyabb támadásra, ezért visszatért Magyarországra (1. térkép). A 14. századi krónikakompozíció szerkesztője diadalmas hadvezérként láttatja, aki kétség kívül nagy hangsúlyt fektetett különböző relikviák megszerzésére.

„Végül a királyi kincstár felhasználásával megvásárolta különböző szentek ereklyéit, úgymint Szent István protomártír koponyáját, Szűz Szent Margit mártír koponyáját, Boldog Tamás apostol és Szent Bertalan jobbját. De ugyancsak vásárolt Áron vesszejéből is, és megvette annak a hat korsónak az egyikét, amelyekben Jézus a vizet borrá változtatta, és még sok mást, amit akkor össze tudott gyűjteni.”41 Mindenesetre a kortárs krónikások egy bűnösen és szégyenletesen hazatérő magyar királyról számoltak be, ezen véleményük pedig jelentős mértékben befolyásolta az utókort. Am könnyen lehet, hogy igazuk volt, mert Veszprémy László a hadjárat kapcsán arra világított rá, hogy „a hazai oklevelek és elbeszélő források hallgatása, illetve szűkszavúsága, valamint a politikatörténeti események mind arról tanúskodnak, hogy a király hazai és nemzetközi tekintélyét

32 Bárány 2012:143; Stojkovski 2014: 3.

33 Zsoldos 2005:190; Bárány 2013b: 153-154.

34 Bárány 2013a: 475-476.

35 Bárány 2013a: 464.

36 Szabados 2000: 474-475.

37 III. Ince pápa a Licet universis kezdetű határozatában jelentette ki a keresztes eskü örökölhetőségét. Veszprémy 2007:100.

38 Albrecht 2013: 456-457.

39 Veszprémy 1994:113—114.

40 Veszprémy 2007:101.

41 SRH I. 466; Képes Krónika 2004:113.

32