Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
I. - Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabali Európában
Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabeli Európában A politikai helyzet változása 1214 őszétől figyelhető meg, amikor személyesen találkozott Leszek krakkói herceggel. Megállapodásuk értelmében felosztották egymás között a fejedelemség területét, és gyermekeiket - András másodszülöttjét, a hatéves Kálmánt és a három éves Szalomét - eljegyezték.21 A lengyel-magyar haderő el is foglalta Halicsot, a trón Kálmáné lett és az esztergomi érsek pápai engedéllyel Halics királyává is koronázta.22 A nyugalom időszaka nem tartott sokáig, a változás pedig egy sajátos forgatókönyvben öltött testet. Az úgynevezett szepesi találkozón létrejött egyezmény ugyanis instabilnak bizonyult, mert a kis-lengyelországi fejedelemség jóval kisebb hadi potenciálja miatt mindvégig alkalmazkodni kényszerült.23 Ezért a lengyelek hol a magyarokkal, hol pedig Msztyszlav Msztyiszlavics Udaloj - Petur bánnál, a fentebbi idézetben Miciszlavic Miciszláv - novgorodi fejedelemmel (1210-1205, fi 128) léptek szövetségre, ami általában az egyedül maradt fél vereségével járt együtt. 1219 elején elkergették Kálmán herceget, és az egyesült magyar-lengyel haderő csak rövid ideig tudott sikereket elérni, sőt a Halicsba visszatérő gyermek királyi párt Msztyszlav fogságba ejtette. A szemben álló felek hamarosan békét kötöttek, amelyben Kálmán lemondott a halicsi királyságról, a harmadszülött fiú, András pedig eljegyezte a novgorodi fejedelem leányát.24 A politikai erőviszonyok változékonyságát jól mutatja, hogy Msztyszlav 1223-as, a Kalka folyó mentén elszenvedett veresége után egy újabb magyar expanzióra került sor, amely találkozott a halicsi bojárság egy részének a támogatásával. András herceg, a magyar király fia 1227-ben elfoglalta a területet, de Danyiil, Roman fejedelem fia, aki magát már korábban is Halics jogos birtokosának tartotta, komoly szervezkedésbe kezdett.25 Törekvéseit segítette, hogy Fehér Leszek 1227-ben, Msztyszlav pedig 1228-ban távozott az élők sorából, így voltaképpen ketten maradtak a politikai porondon. A felek váltakozó sikerrel küzdöttek egymással, míg András herceg 1234-ben bekövetkezett halála egy időre le nem zárta a kérdést.26 A balkáni helyzet bonyolultságával András már szlavón hercegként is megismerkedhetett, ugyanakkor külpolitikai elképzeléseit lázadásai miatt csak részben tudta megvalósítani, bár kétség kívül a hódító szándék vezérelte. Trónra lépése után azonban inkább várakozó álláspontra helyezkedett, ami az alább vázolt események tükrében könnyen érthető. Ugyanakkor ennek a folyamatnak a részletes ismertetése jócskán szétfeszítené tanulmányom kereteit, ráadásul a kérdést Bárány Attila a fentebb már említett tanulmányában mindenre kitekintőén tárgyalta.27 Néhány szempont kiemelését azonban ehelyütt is feltétlenül szükségesnek tartom. András meg kívánta őrizni a Magyar Királyság hatalmi súlyát, ami azért jelentett komoly kihívást, mert el kellett igazodnia a rendkívül kusza politikai viszonyokban. A térség történetében fordulópontot jelentett Bizánc elfoglalása (1204), ami magával hozta, hogy a korábban a bazileosz fennhatósága alá tartozó népek függetlenedjenek. Felmerült ugyanis annak a lehetősége, hogy a Második Bolgár Cárság Kálóján vezette expanziója komoly sikereket ér el, majd Kálóján 1207-es meggyilkolása után István szerb nagyzsupán próbált — Velence segítségével — balkáni hegemóniát kialakítani, amiben számíthatott az epeirosziak, különösen a terület élén álló "Iheodórosz Angelosz hathatós közreműködésére.28 Mindez súlyosan sértette a magyar érdekeket, ezért az ellenlépés nem maradt el: András a bolgárok és a Latin Császárság közötti szövetséget szorgalmazta. Sőt a magyar uralkodó közvetítő szerepet vállalt, amikor személyesen találkozott a nagyzsupánnal, és annyit elért, hogy a szerbek fegyverszünetet kötöttek a latinokkal. Ugyanakkor jól mutatja a status quo ingatag voltát, hogy a szerb elöljáró a pápához fordult, III. Honorius pedig megkoronáztatta, így 1217-ben felvehette az „Isten kegyelméből egész Szerbia, Dioklea, Trebinje, Dalmácia és Hűim királya” címet, amivel erőteljesen sértette a magyar érdekeket.29 A Szentszékkel való politikai kapcsolat sem tartott sokáig, mivel a király öccse, Rastko Nemanjic - szerzetesi nevén (Szent) Száva - megkoronázta Istvánt, és a konstantinápolyi pátriárkánál kijárta, hogy a raskai szerb püspökséget érseki rangja emeljék. II. András fegyveresen próbált meg elégtételt venni, de az általa indított hadjáratok kronológiájában nagyfokú a bizonytalanság.30 A szerb források megemlékeztek ugyan a magyar katonai akcióról, de főként Száva és a magyar király találkozóját, illetve az úgynevezett jégcsodát domborították ki, aminek következtében egyrészt II. András abbahagyta a hadjáratot, másrészt ortodox hitre tért.31 A datáláson kívül az is problémát jelent, hogy a magyar haderő meddig 21 Szent Szalómé 2001: 97. 22 Font 2005: 206. 23 Font 2005: 205. 24 Font 2005: 213-214. 25 Font 2005: 216-218. 26 Halálának időpontjára lásd Senga 1988: 49 (61. jegyzet); Font 2005: 223. 27 A kérdés legújabb alapos feldolgozását lásd Bárány 2012. 28 Szabados 1999b: 140-144. 29 Bárány 2012:143. A későbbiekben István a provencani (az elsőként koronázott) melléknevet kapta. Gál 2013: 473. 30 Bárány 2012:143. 31 A találkozó során Száva hideg borral szerette volna felfrissíteni magát, de meleg miatt nem volt jég, és a magyar király sem tudta teljesíteni a kérését. Ezután Száva imádkozni kezdett, és ennek hatására jégeső kerekedett. Stojkovski 2014:4. Itt szeretném megköszönni Boris Stojkovskinak, hogy előadása kéziratát a rendelkezésemre bocsátotta. 31
