Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabali Európában

lanatnyi lehetőségeknek és kényszereknek tulajdonított döntő szerepet.10 2011-ben Bárány Attila adatokban gazdag előadásban, illetve hosszú tanulmányban elemezte a magyar király balkáni politikáját, majd egy 2013-as írásában a Latin Császársághoz fűződő viszonyt elemezte. Jelen írásomban egy rövid összefoglalásra vállalkozom: kísérletet teszek a külpolitikai irányok felvázolására, megpróbálom értékelni ezek eredményességét, illetve kitérek a dinasztikus összeköttetésekben rejlő lehetőségekre.

András herceg valamikor 1203 előtt kötött házasságot Gertrúddal, aki egy ambiciózus hercegi família, az Andechs- Merániak sarja volt. Az ősök, a diesseni grófok először 1003-ban tűnnek fel a forrásokban. Kiterjedt birtokokat szereztek Bajorországban, ennek a központja volt Andechs, amelynek első okleveles adata 1080-ból ismert Andehse néven. 1132-ben ez lett a család központja, és egyúttal felvették a település nevét is. Az Andechs-Merániak legnagyobb formátumú alakja, IV. Berthold 1180-ban hű szolgálataiért I. (Barbarossa) Frigyestől megkapta többek között az Isztriai-félszigetet és a Kvarner-öböl partvidékét (azaz az Adriai-tenger Fiúmétól Brsec-ig terjedő tengerparti sávját) magában foglaló Merániát. Maga a kifejezés a német Meer szó latinosított változata, amely a szóban forgó terület földrajzi elhelyezkedésére utal. Bár a tartomány meglehetősen kicsi volt, az ambiciózus Berthold herceg - leányai kiházasításának köszönhetően - rövid időn belül előkelő nevet szerzett: a legidősebbik leány, Ágnes II. Fülöp Ágost francia király felesége lett, a középső leánygyermeket, az 1267-ben szentté avatott Hedviget Henrik sziléziai herceg választotta hitveséül 1186-ban.11

Ebbe a sorba beleillik András herceg is, aki 1198 januárjában vette birtokba Szlavónia, Horvátország, Dalmácia és Ráma tartományát, Imre király ugyanis így próbálta meg lecsendesíteni öccse hatalmi vágyait.12 О élt, vagy inkább visszaélt a lehetőséggel, territóriumát bátyjától teljesen függetlennek tekintette, és erőteljesen feszegette a határait. IV. Berthold számára megfelelőnek tűnt, hogy e becsvágyó fiatalemberrel rokonságba lépjen. A két tartomány közelsége is ezt indokolta, András pedig bízhatott az Andechs-Merániai család szerteágazó kapcsolataiban. Az sem lehetett számára közömbös, hogy a házasság révén bekapcsolódhatott a Német-római Császárságért folytatott rivaHzálásba, ráadásul a bátyjával szemben álló oldalon. Apósa ugyanis Sváb Fülöp híve volt, míg Imre IV. Ottót támogatta. Tény, hogy a varasdi jelenet idején Gertrúd már András herceg feleségeként jelenik meg, sőt erőteljes személyisége Imre számára is nyilvánvalóvá vált.13 Az admonti hagyomány szerint ugyanis a magyar király „fivérét, Andrást - arra gyanakodván, hogy az a királyság lerohanására készül - fogságba vetette, és az esztergomi palotában őriztette, amelyet más néven Gran-nak neveznek. András feleségét, Berthold merániai herceg leányát, pedig javaitól megfosztva hazájába küldte vissza.”14

Ha a külpolitikai irányokat nézzük, akkor mindenképpen figyelembe kell vennünk III. Béla és Imre királyok örökségét. Halics esetében II. András egyrészt az apja példáját követve avatkozott be a terület ügyeibe, másrészt 1189 körül egy rövid ideig maga is a tartomány élén állt.15 így számolnunk kell afféle belső indíttatással is, bár kereskedelmi útjai miatt Halics rendkívül értékes területnek számított.16 Arra most nincs lehetőség, hogy az eseményeket részletesen bemutassam, a kutatások ezzel kapcsolatban már számos kérdést tisztáztak.17 Ügy tűnik, hogy II. András szívós expanziós politikát folytatott, amelyhez diplomáciai és katonai eszközöket egyaránt felhasznált. Helyzetét nehezítette, hogy a régió a környező országok uralkodóinak figyelmét is felkeltette. A magyar törekvések legnagyobb ellenlábasa a lengyel Fehér Leszek (Leszek Bialy) volt, míg a halicsi vezetőréteg megpróbált a hatalmak között lavírozni. A magyar beavatkozás ürügyét egy hatalmi vákuum okozta, 1205. június 19-én Roman, aki 1199-től volt Halics fejedelme a lengyelek ellen vívott zawichosti ütközetben életét vesztette. Az özvegy II. András segítségét kérte, hogy védje meg a félárván maradt kiskorú gyermekeket. A magyar király élt a kínálkozó lehetőséggel, de legitimációja érdekében szükségesnek tartotta, hogy más Ruszbeli fejedelmekkel is felvegye a kapcsolatot.18 Alapvető elképzelése az lehetett, hogy egy vele szövetséges orosz fejedelmet ültessen Halics trónjára, bár arra is találunk példát, hogy magyar főúrra bízta a kormányzást, igaz Korlát fia Benedek uralma nagyon rövid ideig tartott.19 Ha a körülmények úgy kívánták, II. András maga is részt vett a hadjáratokban, az egyik ilyen éppen Gertrúd meggyilkolása miatt szakadt félbe.20

Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabeli Európában

10 Zsoldos 2009:26; Zsoldos 2012: 22-23.

11 Majorossy (szerk.) 2013:11-14.

12 Kristó 1979: 48; Szabados 1999a: 94-95; Zsoldos 2007:15.

13 Zsoldos 2006: 95.

14 Körmendi 2012: 506.

15 Font 2005:179-181.

16 Almási 2000: 24.

17 Minderre Font 2005:188—232.

18 Font 2005:194-195.

19 1210 vége - 1211 eleje. Font 2005:224.

20 Körmendi 2009:165-170.

30