Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabali Európában

Szende László

Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabeli Európában

„Román ugyan csak zendítő vala, / meg is fizette ZavichosztníX halállal; / de a’ szegény Miczisz/avicz Micziszláw / mit véte, e’ Meráni büszke Aszszony / hogy Tartományait kívánnya-el? - / Bánk-bán! Barátim! a’ Szülők Pólyák- / Ország felé néznek kisírt szemekkel, / mert tán Fiuk Endrével ott veszett,

/ azért, hogy egyj öt esztendős gyerek / nyerhesse a’ Galíczi tartományt. - / Légy boldog Endre! ha te Királyi-pálczád’ / kezébe adtad Aszszonyodnak, és / Jóságodat dicsérni hallván, úgy veszed / incselkedését, mint jó pénzt. -”1

E szavakkal dühöng Petúr bán Katona József drámájában. A magyar főúr tömören megfogalmazott vádja szerint a „meráni asszony” hajszolta különböző, szerinte semmiféle célt nem szolgáló hadjáratokba II. Andrást. Ez a megállapítás teljesen összhangban van a magyar királyról korábban alkotott, igencsak sötét tónusú képpel.

A teljes historiográfia bemutatására itt most nincs lehetőség, az erre vonatkozó ismereteket Bárány Attila a közelmúltban megjelent tanulmányában már röviden érintette.2 Tény, hogy a történetírás egy része a belpolitika mellett a magyar király külpolitikai tevékenységével sem bánt kesztyűs kézzel. Ezek visszatérő elemeit a halicsi hadjáratok sikertelensége, a szentföldi keresztes vállalkozás presztízsromboló hatása, az erőteljes délkeleti expanzió, illetve a viszonylag óvatos balkáni érdeklődés alkotják.3 Mindezen kísérletek menthetetlenül az ország kimerüléséhez vezettek, az egyedüli haszonélvezők pedig a megadományozott arisztokraták voltak.4 Sőt Kristó Gyula szerint a kalandor jellegű külpolitika részét jelentette, hogy a király gyermekei kiházasításában is alkalom szülte ötleteit próbálta megvalósítani.5

Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy már korábban is voltak olyanok, akik kedvezőbben vélekedtek II. András külkapcsolatairól. Vajay Szabolcs szerint „ami Szent István volt államalapítás tekintetében, azzá lehetett volna II. Endre az európai magyar külpolitika alapvetése terén. Az eredmény balsikere még nem ok arra, hogy elképzelőjétől megtagadjuk a koncepció nagyságát.”6 Ennek bizonyítékát Vajay többek között abban is látta, hogy II. András korában tűnik fel először az Archiregnum Hungáriáé kifejezés, amely egyértelműen birodalmi ambíciókat tükröz.7 Ugyanakkor az utóbbi évek kutatásainak köszönhetően a II. Andráshoz kapcsolódó sztereotípiák kezdenek megváltozni.8 2009- ben a Magyar Nemzeti Múzeum és a Katalán Történeti Múzeum közös rendezésében nagyszabású kiállítás keretein belül mutatta be a messzi földről érkező, illetve a messzi földre távozó királylányokat, köztük Árpád-házi Jolántát (1219—1251), II. András és Courtenay Jolán egyetlen gyermekét. Violant de Hongría I. Jakab aragón uralkodóhoz (1235) ment hozzá, házasságukat és szerelmüket Jósé Enrique Ruiz-Domenec lovagregénybe illőnek nevezte.9 Zsoldos Attila jellemzése szerint a magyar király széleskörű külpolitikai látótérrel rendelkezett, és döntéseiben inkább a pil-1 Katona 1983:202-203. A Katona által felhasznált történeti forrásokra lásd Katona 1983: 460-461, illetve Hevesi 1901: 66-67. Az idézett résznél főként Katona István Historia critica regum Hungáriáé című munkájára támaszkodik.

2 Bárány 2012:129—130.

3 Kristó 1984:1302,1307-1308; Kristó 1986:100-101,104-105.

4 Almási 2000: 28.

5 Kristó 1986:104; Kristó 1998: 203.

6 Vajay 1984: 398.

7 Vajay 1984: 397.

8 Veszprémy 2008:122-124.

9 Ruiz-Domenec 2009:199.

29