Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrúd a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás) 18. Rövid Bajor-Osztrák Évkönyv (Annales Bavarici et Austriaci breves) Az ismeretlen helyen (de vélhetően bajor ciszterci környezetben) keletkezett kútfő két eltérő variánsa közül a bajorországi az 1156-1290, az ausztriai pedig az 1190-1250 közötti időszakból tartalmaz bejegyzéseket. Legkorábbi kézirata a 14. század elejéről maradt fenn. Gertrúd halálhíréről az 1213. évnél számol be. (RF II. 252-253; Lhotsky 1963: 203; Wattenbach-Schmale 1976: 228 [70. jegyzet]; Müller 1983: 168.) Kiadása: MGH SS XXX/1.3-4 (Oskar Holder-Egger), különösen 4; CFH 1.223. sz. Regina Ungarie, filia ducis Meranie a quibusdam comitibus occiditur. Magyarország királynéját, a meráni herceg leányát némely nemesek megölik. 19. 14. századi Magyar Krónikakompozíció (Chronici Hungarici compositio saeculi XIV) A magyar királyi udvarban a 11. század második felétől (más vélemények szerint a 11-12. század fordulójától) készült, reprezentatív történetírói alkotás a középkori magyar történelem talán legbecsesebb forrása. Többszörösen átszerkesztett anyagát legkorábban 14. századi kéziratok hagyományozták ránk: közülük a legismertebb a Bécsi Képes Krónika gazdagon illuminált kódexe. Kútfőnk kéziratai két nagy családot alkotnak. Gertrúd királyné házasságának és halálának híre mindkettőben szinte teljes egészében azonos módon szerepel: az eltérés mindössze annyi, hogy a Budai Krónika családja Bánkot a „magnifici principis” (vagyis „nagyságos előkelő”) kifejezéssel jelöli, míg a Bécsi Képes Krónikáé a „magnifici viri” („nagyságos férfiú”) szókapcsolattal. A Gertrúd elleni merényletre vonatkozó forrásrészlet keletkezési ideje vitatott: korábban 1330 utáni koholmánynak gondolták, újabban azonban amellett is felmerültek érvek, hogy hasonló tartalmú híradás akár jóval korábban is bekerülhetett a gestaszerkesztmény anyagába, és ezt csupán stilárisan dolgozhatták át a feltételezett 1330 utáni szerkesztési fázis során. A királyné halálhíre amúgy tévesen 1212-i évszámmal szerepel kútfőnkben. Ugyanezt a híradást tartalmazza a magyar gestaszerkesztményre épülő valamennyi későbbi munka is, így egyebek mellett az 1350 körül összeállított Pozsonyi Krónika és Thuróczy János 1487-ben megjelent műve is. (Horváth 1971; Szovák-Veszprémy 1999: 750-761 [a vonatkozó rész Szovák Kornél munkája]; Kristó 2000: 28-88; Körmendi 2009b.) Kiadása: SRH I. 217-505 (Domanovszky Sándor), különösen 464-465. Magyar fordítása: Képes Krónika 112 (Bollók János) alapján. Cuius [se. Andree regis] uxor fuit domina Gertrudis de Alamania, de qua genuit Bélám, Colomanum, Andreám et Beatam Elyzabeth. Sed proh dolor! Humani generis inimico procul dubio suadente uxorem Bank bani magnifici principis domina memorata vi tradidit cuidam suo fratri hospiti deludendam. Quam ob causam idem Bank banus de genere Bor oriundus suum gladium in regine sanguine miserabiliter cruentavit, et diro vulnere sauciatam anno Domini MCCXII interfecit. Cuius corpus in monasterio griseorum monachorum de Pelis tumulatur. Pro cuius nece vox flebilis insonuit in tota Pannonia, et in omni genere Bank bani exeerabilis et horrenda sanguinis effusio subsecuta. [II. András király] felesége Gertrúd úrnő volt német földről, akivel Bélát, Kálmánt, Andrást és Szent Erzsébetet nemzette. De oh, fájdalom! Az említett úrnő — kétségkívül az emberi nem ellenségének sugalmazására - Bánk bánnak, a nagyságos előkelőnek a feleségét erőszakkal kiszolgáltatta az egyik nála vendégeskedő fivérének, hogy az megbecstelenítse. Emiatt ez a Bor nemből származó Bánk irgalmatlanul megfürdette kardját a királyné vérében, és szörnyű sebbel megsebezve az Úr 1212.(!) évében meggyilkolta. Testét a szürke barátok pilisi monostorában temetik el. Megölése miatt sírás hangjától volt hangos egész Pannónia, s kárhozatos és rettentő vérontás következett Bánk bán egész nemzetségében. 282
