Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrud a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás) 10. Matthew of Paris (Matthaeus Parisiensis): Nagyobb krónika (Chronica maiorj, 1259(?) A szerző a hertfordshire-i Szent Alban bencés monostorának szerzetese volt, 1259-ben halt meg. Világkrónikája a teremtésétől 1259-ig tárgyalja az eseményeket. Egykorúnak tűnő kézirata is ránk maradt. A királynégyilkosságra készülődő merénylőkhöz intézett állítólagos levél históriáját évszám nélkül, Szent Erzsébettel kapcsolatos anekdotaként említi. (RF VII. 518-519; Sommerlechner 1999: 553-554.) Kiadása: MGH SS XXVIII. 107-389 (Felix Liebermann), különösen 119; CFH III. 3664. sz. [...] et sciendum, quod ipsa Elizabeth filia fuit illius regine, de qua per Innocentium papam interpretata est in melius hec locutio amphibologica, cum de consensu communi accusaretur archiepiscopus quidam: „Reginam interficere nolite, timere bonum est, et si omnes consenserint, ego non, contradico.” In qua locutione hec fuit accusantis intentio: „Reginam interficere nolite timere, bonum est, et si omnes consenserint, ego non contradico.” Et sic per propitium interpretem intervenientibus muneribus liberatus est accusatus. [...] és tudnivaló, hogy maga Erzsébet annak a királynénak volt a leánya, akivel kapcsolatban Ince pápa révén nyert helyesebb magyarázatot a következő kétértelmű beszéd, mikor közös egyetértéssel megvádoltak egy érseket: „A királynét megölni nem kell, félnetek helyes, és ha mindenki beleegyezne, én nem, ellenzem.” Ezzel a beszéddel kapcsolatban a következő volt a vádaskodó értelmezése: „A királynét megölni nem kell félnetek, helyes, és ha mindenki beleegyezne, én nem ellenzem.” A könyörületes magyarázó révén közbejött segítség által így szabadult meg az, akit bevádoltak. 11. Matthew of Paris (Matthaeus Parisiensis): Az angolok története (História Anglorum), 1259 után(?) Kútfőnk nem egyéb, mint Matthew of Paris Nagyobb krónikájának helyenként kivonatolt, másutt csekély mértékben bővített, néhol pedig romlott szövegű átdolgozása. Helyenként értelemzavaró szöveghibáit figyelembe véve abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban Matthew of Paris alkotása lenne. Kézirata már a 13. század második feléből is fennmaradt. A kétértelmű levél sérült históriáját sérült szöveggel, évszám nélkül említi mint Szent Erzsébettel kapcsolatos anekdotát. (RF VII. 518-519; Sommerlechner 1999: 553-554.) Kiadása: MGH SS XXVIII. 390-434 (Felix Liebermann), különösen 400; CFH III. 3664. sz. [...] et sciendum est, quod ipsa Elizabeth filia fuit illius regine interfecte de Hungária consilio cuiusdam archiepiscopi, de qua regina Innocentius papa interpretabatur hanc locutionem amphibologicam in melius, ne idem archiespiscopus, qui de consensu illius cedis accusatus [fuit], dampnaretur: „Reginam interficere nolite, timere [bonum est], et si omnes contradixerint [-consenserint], ego non, contradico.” In qua locutione hec fuit intentio accusantis: „Reginam interficere nolite, timere bonum est, et si omnes consenserint, ego non, contradico.” Et sic per propitium interpretem intervenientibus amicis liberatus est accusatus. [...] és tudnivaló, hogy maga Erzsébet annak az egynémely magyar érsek tanácsára meggyilkolt magyarországi királynénak volt a leánya, amelyik királynéval kapcsolatban Ince pápa magyarázta meg helyesebben a következő a kétértelmű beszédet, nehogy ezt az érseket — akit cinkossággal vádoltak a gyilkosságban - elmarasztalják: „A királynét megölni nem kell, félnetek helyes, és ha mindenki ellenezné [-beleegyezne], én nem, ellenzem.” Ezzel a beszéddel kapcsolatban a következő volt a vádaskodó értelmezése: „A királynét megölni nem kell félnetek, helyes, és ha mindenki beleegyezne, én nem ellenzem.” A könyörületes magyarázó révén, barátok segítségével így szabadult meg az, akit bevádoltak. 278
