Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrúd a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás) omnes consenserint” - hic faciebat punctum suspensivum; post dicebat: „Ego non” — et cunctabat plane. Demum de hoc verbo: „contradico” — faciebat distinctionem finalem cum puncto plano. Et ita non sicut iudex, sed velut amicus dictum archiepiscopum ab impetitione regis Hungarie liberavit. Miképpen hozott létre Ince pápa kétértelműséget a pontozás megváltoztatásával. Bevádolták Ince pápa előtt az esztergomi érseket a királyné halálával kapcsolatban egy levél miatt, amelyet a gyilkosokhoz intézett, és amelynek a tartalma ez volt: „A királynét megölni helyes félni nem kell, és ha mindenki beleegyeznék én nem tiltakozom.” A levél állítása világos volt, és elégséges bizonyítéknak tűnt. De a pápa, aki erősen pártját fogta az érseknek, ekképp kezdte megváltoztatni a szüneteket. „A királynét megölni helyes félnetek” - és a félnetek után pontot tett. Ennél a kifejezésnél is: „nem kell” - mondathatárt hozott létre egy ponttal. „És ha mindenki beleegyeznék” — ide vesszőt tett; aztán azt mondta: „én nem” — és lezárta a mondatot. Végül ennél a szónál: „ellenzem”— végső mondathatárt hozott létre egy ponttal. Ekképp pedig - nem mint bíró, hanem mint barát - felmentette az említett érseket Magyarország királyának vádja alól. 8. Scheyerni Konrád évkönyve (Annales Chuonradi Schiriensis), 1241 előtt A bajorországi Scheyern bencés monostorának könyvtárosa 1206 előtt születhetett, és 1245-ben még életben volt. Történeti művét valószínűleg 1205-1241 között állította össze, és az 1077-1226 közötti évek eseményeit beszéli el benne. A munkának 13. századi kézirata is fennmaradt. Gertrúd halálhírét hibásan az 1214. év eseményei között említi. (RF III. 615; VL V. 252-254; Veszprémy 2007: 993,995.) Kiadása: MGH SS XVII. 613-633 (Philipp Jaffé), különösen 632; CFH 1.1686. sz. Regina Ungarie a suis primatibus occiditur, filia ducis Perhtoldi de Merania. Magyarország királynéját, Berthold meráni herceg leányát saját előkelői megölik. 9. Troisfontaines-i Alberik krónikája (Alberici Trium Fontium chronicon), 1241-1251 között A szerző a champagne-i Troisfontaines ciszterci monostorának szerzetese volt, 1251 után halt meg. A világ teremtésétől 1241-ig ívelő krónikáját vélhetően 1232 körül kezdte írni, különlegessége a korszak európai történetírásában, hogy Alberik igen nagy mértékben támaszkodott szóbeli forrásokra, így nagyrészt egyedi természetű (és sokszor meseszerűen torz) információkat is megőrzött. A krónika legkorábbi kéziratát a 14. századból ismerjük. Gertrúd haláláról az 1213. évnél számol be. (RF II. 167-168; Latzkovits 1934; Csákó 2012a; Csákó 2012b.) Kiadása: MGH SS XXIII. 631—950 (Paul Scheffer-Boichorst), különösen 886; CFH 1.103. sz. Regina Hungarie Gertrudis, uxor regis Andree per conspirationem principum et baronum de Hungária interficitur, tribus filiis et filiabus duabus superstitibus relictis. De morte autem huius regine quedam archiepiscopi Iohannis Strigoniensis publicate sunt littere amfibolice duplicem habentes constructionem, ita quod per unam illarum videbatur idem archiepiscopus consentire neci regine et per aliam contradicere. Unde per istam summi pontificis iudicium dictus est evasisse. Cuius tenor litterarum talis esse perhibetur: „Reginam interficere nolite timere bonum est, et si omnes consenserint ego solus non contradico.” Magyarország királynéját, Gertrúdot, András király feleségét az előkelők és a bárók összeesküvése meggyilkolja; három fiú és két leány marad utána. Ennek a királynénak a haláláról pedig közismert János esztergomi érsek kétértelmű levele, amelynek kettős szerkezete van, olyképpen, hogy az egyik révén úgy tűnik, hogy az érsek beleegyezik a királyné megöletésébe, a másik révén pedig hogy szót emel ellene. Ez utóbbi révén menekült meg - úgy mondják - a pápa ítéletétől. Levelének tartalmát a következőképp adják elő: „A királynét megölni nem kell félnetek helyes, ha mindenki beleegyezne én nem ellenzem.” 277
