Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrúd a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás) királyné a mindenfelől odaérkező németek iránt bőkezű volt és nagylelkű, és szükségükben mindenben a segítségükre sietett. A gyilkosok egyikét pedig, bizonyos Péter nevű ispánt Magyarország királya később állítólag kézrekerítette, és karót döfetvén át a hasán, feleségéért bosszút állván megölte. Hasonlóképp másokat is különféle büntetésekkel kiirtottak. 5. Reichersbergi Magnus krónikájának folytatása (Continuatio chronicae Magni Reicherspergensis) Magnus a bajorországi (ma felső-ausztriai) Reichersberg társaskáptalanjának kanonokja volt, 1195-ben halt meg. Krisztus születésétől ugyancsak 1195-ig ívelő világkrónikáját halála után ismeretlen kanonoktársai 1355-ig folytatták. Ennek a folytatásnak a 1220-as évektől minden bizonnyal folyamatosan vezetett, több kéztől kelt autográf kézirata is ránk maradt. Gertrúd haláláról az 1213. évnél számol be, tudósítása szó szerint megegyezik a Salzburgi Főszékeskáptalani Évkönyv В jelű kézirati családjában olvasható híradással. (RF VII. 394; VL IX. 956-957; Lhotsky 1963: 228; Wattenbach-Schmale 1976: 208; Körmendi 2009a: 167-169.) Kiadása: MGH SS XVII. 523-534 (Wilhelm Wattenbach), különösen 526; CFH 1.1740. sz. A szöveget lásd a 3. pontnál. 6. Liege-i Rainer évkönyve (Annales Reineri Leodiensis), 1230 előtt A szerző a liege-i bencés apátság szerzetese (1197-től perjele) volt, 1230-ban még élt. Művében az eredetileg 1174-ig ívelő liege-i monostori évkönyvet bővítette 1157-1230 közötti adatokkal. Gertrúd haláláról az 1213. évnél számol be. (Sommerlechner 1999: 547.) Kiadása: MGH SS XVI. 651—680 (Wilhelm Wattenbach), különösen 667; CFH III. 4384. sz. Regina Hungarie in palatio suo a Hungaris crudeliter et inopinate interficitur marito suo vix evadente. Magyarország királynéját palotájában a magyarok kegyetlenül és váratlan módon meggyilkolják, míg férje alig menekül meg. 7. Signai Boncompagno (Boncompagnus de Signa): Új szónoklattan (Rhetorica novissima), 1235 Az 1240 körül elhunyt Boncompagno a bolognai, a Velence, a reggiói és a padovai egyetemen is működött mint az ars dictaminis professzora. Két szónoklattani traktátusa közül a későbbi tartalmaz témánkba vágó részleteket: ezt a tankönyvet a mester 1235-ben tette közzé. Célja nem történeti események megörökítése volt, hanem a rétorikai fogások gyakorlati bemutatása, akár fiktív példák segítségével is. Forrásértéke ezért nem áll minden gyanú fölött. Az esztergomi érseknek a Gertrúd meggyilkolására készülő merénylőkhöz intézett állítólagos leveléről szóló információ év nélkül szerepel a Rhetorica novissima anyagában. A kétértelmű levél históriájának ez a legkorábbi ismert felbukkanása. (RF II. 554-556; Szovák 2004: 503-506.) Kiadása: Szovák 2004: 506-508 (Steven M. Wight nyomán), különösen 507. Qualiter papa Innocentius amphibologiam produxit ex mutatione punctorum. Impetebatur coram papa Innocentio Stygoniensis archiepiscopus de morte regine per litteras, quas interfectoribus destinavit, quarum tenor talis erat: „Reginam occidere bonum est timere nolite, et si omnes consenserint ego non contradico.” Plana erat expositio litterarum et argumentum necessarium videbatur. Sed papa, qui partem archiepiscopi confovebat, puncta cepit taliter variare: „Reginam occidere bonum est timere” - et post „timere” faciebat punctum. Et de hoc verbo: „nolite” faciebat unam distinctionem cum puncto. „Et si 276
