Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

V. Függelék

századig terjedő időszakból. А В jelű tradíció valamivel szűkszavúbb, és csak egyetlen kézirata maradt ránk, a 13. századi Codex Sanpetrinus. Végül a C jelű tradíció Troppaui Márton krónikáját kontaminálja az A jelű tradíció anyagával, és ugyancsak három kódexben őrződött meg a 13. és a 14. századból. A három kézirati hagyomány közül а В jelű tűnik a legarchaikusabbnak. Gertrúd haláláról а В jelű tradíció a másik kettőnél valamivel rövidebb beszámolót tartalmaz, amely az A és a C kézirati családok tudósításával ellentétben nem tartalmazza a merénylőkhöz intézett kétértelmű levél históriáját. Az A és a C jelű tradíciók ellenben szó szerint ugyanazt a híradást hozzák (vagyis a királynégyilkosságról szóló passzusuk nyilvánvalóan közös hagyományt képviselnek). A merényletről a Salzburgi Főszékeskáptalani Évkönyv mindhárom kézirati családja egyformán az 1213. év eseményei között számol be. Az információt valószínűleg legfeljebb néhány esztendővel a gyilkosság után lejegyezhették az évkönyv három kézirati családjának elveszett közös archetípusába, hiszen a kéziratcsaládok egybevetéséből kiindulva ez valószínűleg csak 1216-ig tartalmazhatott adatokat.

(RFII. 326; Lhotsky 1963: 197; Wattenbach-Schmale 1976: 224-225,227; Körmendi 2009: 166-169.)

Kiadása: MGH SS IX. 757—810 (Wilhelm Wattenbach), különösen 780; CFH I. 1490. sz.

„B" kéziratcsalád:

Regina Ungarorum sponso expeditionem contra Ruthenos movente a comite quodam Petro trucidatur, qui et ipse subsequenti nocte in ultione scleris cum aliis iugulatur.

A magyarok királynéját, miközben hitvese hadjáratot vezetett az oroszok ellen, bizonyos Péter ispán levágta; de a következő éjszakán, bűnének bosszújául, másokkal együtt magát Pétert is lenyakazták.

Merániai Gertrúd a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás)

,A ” és „ C” kéziratcsaládok:

Regina Ungarorum sponso expeditionem contra Ruthenos movente a comite quodam Petro trucidatur, qui et ipse subsequenti nocte in ultione scleris cum aliis iugulatur. Cui episcopus de Gran misit in epistola: „Reginam occidere nolite timere bonum est, et si omnes consenserint non ego contradico.”

A magyarok királynéját, miközben hitvese hadjáratot vezetett az oroszok ellen, bizonyos Péter ispán levágta; de a következő éjszakán, bűnének bosszújául, másokkal együtt magát Pétert is lenyakazták. Az esztergomi püspök(!) levelet küldött neki: „A királynét megölni nem kell félnetek helyes, ha mindenki beleegyezne én nem ellenzem.”

4.

Marbachi Évkönyv (Annales Marbacenses)

Az elzászi Marbach ágostonos kolostorában előkerült kútfő a 681 és 1375 közötti idők eseményeit ismerteti. Keletkezési helye és ideje erősen vitatott, de valószínűleg 1230 után jegyezi ék le első ízben. Gertrúd haláláról az 1213. évnél számol be, tudósítását a szakirodalom a többi elbeszélő kútfő és az okleveles források tükrében igen pontosnak és megbízhatónak tekinti.

(RF II. 301-302; Haller 1912; Haller 1915; Holtzmann 1927; Wattenbach-Schmale 1976:120-124; Deutinger 2000: 514; Körmendi 2009a: 159-160.)

Kiadása: MGH SS rer. Germ. IX. 1-103 (Hermann Bloch), különösen 85; CFH I. 371. sz.

Regina Ungarie, soror Eggeberti episcopi Babenbergensis et Ottonis ducis Meranie ab ipsis Hungaris crudeliter est interempta nulla alia causa ut dicebatur existente, nisi quod eadem regina erga Teutonicos undecunque advenientes larga fuit et liberalis, eorumque necessitati in omnibus subveniebat. Unus autem interfectorum, quidam comes nomine Petrus a rege Ungarie postea comprehensus dicitur et palo per ventrem transfixo in ultionem uxoris necatus. Similiter alii diveris poenis extincti fuerunt.

Magyarország királynéját, Egbert bambergi püspök és Ottó meráni herceg testvérét kegyetlenül elemésztették maguk a magyarok, nem más okból kifolyólag - mint mondták -, csak azért, mert ugyanez a

275