Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
IV. - Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)
Blaskó Katalin: Gertrud királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája) A király távozása után két szálon bontakozik ki a konfliktus. A magánéleti szálon Erny a királynő közreműködésével egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül, míg végül Ottó szobájában találja magát, ahonnan számára az egyetlen menekvés az öngyilkosság. A királynő Ottó támogatása által közvetve járul hozzá a tragédiához, a csábítási kísérletet már megpróbálja megakadályozni. A közéleti szál összefügg Bánk feleségével, Ottónak és embereinek a magyarokkal szemben tanúsított provokatív viselkedése után végül Erny halála váltja ki a felkelést. Bánk nem áll a megtorlást követelő felkelők mellé, hanem kötelessége szerint a királyi családot védi, és megpróbálja egy titkos járaton át, majd egy kis csónak segítségével kimenekíteni a palotából a király gyermekét és feleségét, s a királyné könyörgésére saját feleségének gyilkosát is. Gertrúd előre küldi a kis Bélát és Ottót, aztán magára teríti Ottó köpenyét. Az éppen odaérkező felkelők dulakodnak az őrökkel, s közben Péter, Erny bátyja az Ottónak vélt Gertrúd felé hajít egy dárdát, ami halálra sebzi a királynét. Ezután Bánk Ottóra bízza a trónörököst, aki sikeresen elmenekül a gyerekkel. A felkelést a palota védői leverik. Mire a király megérkezik, Bánk úrrá lesz az eseményeken, s végül Ottó és a gyermek Béla is előkerülnek. A király megbocsát, Bánk pedig felmentését kéri hivatali kötelezettségei alól, hogy visszavonulhasson saját kastélyába és elsirathassa a feleségét. Grillparzer Bancbanus alakjában ad absurdum viszi az alattvalói lojalitás ábrázolását, értékrendjében minden alá van rendelve a hűségnek és a törvényességnek, ő a rendszer állandóságának és a dinasztikus patriotizmusnak a megtestesítője. Amikor helyreáll a rend, így szól Ottóhoz: „Jó gyilkos, nyújtsd kezed! (Du guter Mörder, gib mir deine Hand!)” Egyébként Ottó az egyetlen figura, akinél nagyobb lelki változás tapasztalható, Erny halála után Bánk bánnal ellentétben ugyanis összeomlik. A darab többi szereplőjének a jelleme sokkal statikusabb. A magyarok ábrázolása Franz Grillparzer darabjában Feltehetjük a kérdést, mit mond el egyáltalán a magyarokról ez a darab. A szöveg szintjén nagyon keveset. Es valószínűleg a színpadi hagyományban sem többet. Alig akad olyan elemzése a darabnak, amely reflektálna az etnikai szembenállásra, sokkal inkább kerül a figyelem középpontjába Ottó szenvedélyes szerelme és Bánk bán irracionális lojalitása, amelyet Metternichnek a Habsburg-házhoz fűződő viszonyához is szoktak hasonlítani.44 A király úgy jellemzi alattvalóit - anélkül, hogy elhangzana, hogy a magyarokról van szó -, hogy egyszerű, csendes nép, jóravaló, szorgos, erkölcsös, mértéktartó és hűséges. Ezek a jelzők ugyanakkor Grillparzer verseiben és értekezéseiben mindig a romantikus nacionalizmustól még meg nem fertőzött németség attribútumai. A király egyébként allegorikus figura, egyszer sem nevezik a nevén, és az is feltűnő, hogy városának, székhelyének sincsen neve a darabban, tehát magyarsága ezáltal is hangsúlytalanná válik. Ezen kívül csupán néhány felületes sztereotípia hangzik el a magyarokról. A negatívak nagyjából megfelelnek a Völkertafel kategóriáinak: hűtlen, lázadó, vérszomjas népség,45 a pozitívak pedig egy primitívebb kultúra erkölcsi romlatlanságát fejezik ki. Erst Joseph Görlich szerint a középkori ember (magyar) áll szemben a 19. századi nyugati emberrel (német).46 Brigitte Prutti rámutat, hogy a barbárok jobb emberekként való ábrázolása a gyarmatosító gondolkodásmód egyik variációja.47 Amikor Bánk bán számon kéri a magyar urakon önkényességüket, ők igazságvágyukkal érvelnek: „Magyar vagyok, igazságszolgáltatásért kiáltok. (Ein Ungar bin ich, rufend um Gericht)” A lázadók jelszava „Magyarország és dicsőség” (Ungarn und Ruhm). Ezek a klisék a szövegben motiválatlanok, hiszen a magyarok haragja egyetlen személy, Ottó ellen irányul, az ok pedig Erny meggyilkolása és hírnevének megbecstelenítése. Még Erny is, amikor Ottó emberei foglyul ejtik, először megpróbál ellenállni, a tőrrel a kezében „haragvó magyar nőnek” (ein zürnend Weib und eine Ungarin) nevezi magát. A minden sérelmet eltűrő Bánk kivétel: ő még a darab elején azt mondja, hogy a magyar békeidőben is viseli a kardját, mint a férj a jegygyűrűjét, de nem kapkodja folyton elő.48 Ennek szellemében a végsőkig hagyja magát provokálni, és mindig a lázongó magyarok ellen érvel. Az ő hierarchikus gondolkodásmódja az osztrák hivatalnokmentalitás mintázatát mutatja. 44 Érdekes kísérlet az az elemzés is, amely Deák Ferenc és Bancbanus alakja között von párhuzamot. Frieberger 1960. 45 Ötvös 1999. 46 Görlich is felhívja a figyelmet arra az ellentmondásra, miszerint Grillparzer köztudottan nem szerette a magyarokat, a darabban mégis ők a jobb, bár egyben primitívebb nép. A németek ezzel szemben szerinte degeneráltak. Görlich 1970: 130. 47 Prutti 2013: 233. 48 „Der Ungar trägt im Frieden auch den Stahl, / Zückt er ihn gleich nicht ohne herbe Wahl; / Wie denn der Ehemann den Reifen, den er trägt, / Auch in der Fremde nicht vom Finger legt. / Der Säbel an der Hüfte soll nur künden, / Daß Ungar und Gefahr wie Mann und Frau verbunden.” 263
