Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

IV. - Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)

Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hü szolgája)

Mind a Grillparzer, mind a Katona darabbal foglalkozó elemzések túlnyomó többsége a történet és a jellemek belső törvényszerűségeire helyezi a hangsúlyt, a szövegek hatástörténetével kevesebbet, forrásaikkal és keletkezéstörténetükkel még kevesebbet foglalkoznak.38

Vázsonyi Gábor 1976-ban írt német nyelvű, doktori disszertációjában39 hasonlítja össze a két Bánk bán-feldolgozást. Munkájában áttekinti az összes történeti forrást és minden korábbi irodalmi adaptációt, úgy a latin, mint a német, sőt a francia, olasz és angol nyelvűeket is. Megállapítja, hogy mely pontokban mutatnak a források általános egyezést.40 Ezek között az első, hogy a királynét és udvartartásának több tagját politikai indíttatásból gyilkolták meg egy összeesküvés során, melynek elsődleges oka az idegen uralommal való szembefordulás volt. Vázsonyi számba veszi azokat a forráshelyeket is, ahol szerepel Bánk bán feleségének a királyné segítségével történő elcsábítása és a személyes bosszú motívuma. Összehasonlítja a szöveghelyeket, és kimutatja, hogy az egyes cselekményelemek koronként hogyan kerültek át az újabb szövegekbe, és hogyan változtak a hangsúlyok. Megvizsgálja az összes valószínű történeti forrást és irodalmi adaptációt, melyeknek motívumai a két szerző munkájában megjelenhettek.41

Általában elmondható, hogy a történeti hűség Katona József számára sokkal fontosabb volt,42 több forrásból is dolgozott, míg Franz Grillparzer szabadabban bánt a történelmi tényekkel, ami nyilvánvalóan szerzői intenciójából fakadt.43 Katona szövege történelmi dráma, mely üzenetet hordoz az író saját kora számára, míg Grillparzer darabja társadalmi dráma történeti köntösben, mely saját koráról és korának szól.

A Bancbanus-ác^m^ cselekménye

A magyar olvasó számára nehezíti a befogadást a Katona-darab ismerete, annak konnotációi, közösségi szerepe. Grillparzer feldolgozását a sok egyezés miatt sem könnyű elvonatkoztatni a történet magyar verziójától.

A két dráma cselekménye kevéssé tér el egymástól, a forrásokból hasonlóan választották ki a drámai építkezéshez szükséges motívumokat. A jelentősebb különbségek a következők: Bánk bán (a darabban Bancbanus) idős ember, fiatal felesége Erny öngyilkos lesz, mielőtt Ottó erőszakkal elrabolhatná. A magyar urak emiatt érzett bosszúvágyból támadnak a palotára. Gertrúd (a darabban Gertrude) véletlenül hal meg Ottó (Otto) helyett, és nem Bánk öli meg, hanem Erny testvére, tévedésből.

Grillparzer története is II. András király udvarában játszódik. Az uralkodó személye mintegy keretbe foglalja az eseményeket: nemcsak a darab végén jelenik meg, hanem az elején is. Hadjáratra készül Galíciába, és indulása előtt kormányzót nevez ki maga helyett, aki távollétében a napi ügyeket intézi, és megosztja a hatalmat a királynéval, aki viszont a reprezentatív hatalom birtokosa. A királyné megpróbálja rábeszélni a férjét, hogy testvérét, Ottót válassza a posztra, őt azonban a király megbízhatatlannak tartja, úgyhogy a vonakodó, magát gyengének nevező, idősödő Bánkot nevezi ki maga helyett.

Ottó és Bánk konfliktusa azonban már korábban megkezdődött. Ottó szemet vetett Bánk fiatal feleségére, Ernyre, aki az utalások szerint kezdetben viszonozta a herceg vonzalmát. Erny elfojtja ezt az érzést, s mindvégig félje iránti hűségét bizonyítja, Ottó viszont egyre féktelenebb szenvedéllyel próbálja meg elcsábítani a fiatal nőt. A darab első jelenetében embereivel éjszaka gúnydalt énekel Bánk ablaka alatt. A bán sem akkor, sem pedig a későbbi fenyegetett helyzetekben nem védi meg a feleségét, mert mindannyiszor elszólítja a hivatala iránti kötelessége.

38 F. Robert Lehmeyer azon kevés elemzők közé tartozik, akik a darabot inspiráló forrásokra irányítja a figyelmét, többek között vizsgálja William Shakespeare hatását, Ignaz Aurelius Feßler munkájának adaptálását, valamint kimutatja a kapcsolatot a Francis Beaumont és John Fletcher 17. századi szerzőpáros angol nyelvű Bonduca című tragédiájával. Lehmeyer 1975.

39 Vázsonyi 1976.

40 Vázsonyi 1976: 154. A Vázsonyi Gábor összefoglalása szerinti csoportok: I. Gertrúd ok nélküli meggyilkolása: a) Sächsische Weltchronik (1237), b) Chronikon Carionis (1300 körül); II. Gertrúd meggyilkolása összeesküvés következtében: a) Jansen Enikel Weltchronik (ca. 1270-1300), b) Theodorius Thuringus: Liber de vita et morte St. Elisabethae (1289), c) Düringische Chronik von J. Rothe (1421); III. Gertrúd halála a bűnpártolás miatt: a) De Gestis Hungarorum (Kalti Marc, 1289-1330), b) Chronica Hungarorum (Thuroczy, 1444), c) Heinrich von Mügeln Chronik (1364), d) Chronikon pictum Vindobonese (1358), e) Dlugos Long. His. Poloniae (1460),Thuróczi és Mügéin krónikájában jelen van az összeesküvés motívuma is; IV. A két irodalmi adaptáció forrásai: a) Bonfinius, Antonius: Rerum Hung. (1488,1545,1568), b) Schwandtner, J . G .: Scriptores rer. Hung, vet. (1722), c) Vertot, R. Aubert: Histoire des Chev. hosp. de (1726), d) Cronberg, L.B.: Tentamengeneal.-chron. (1752), e) Katona, Stephanus: Hist, critica regnum Hung. (1783), f) Fessler, J. A.: Die Geschichte der Ungarn (1815), g) Hormayr, Josef von: Oesterr. Plutarch (1814).

41 Grillparzer közveden forrásai, ahogyan említettük, Hormayr és Feßler voltak, Katona ugyanakkor jóval több forrásból tájékozódott. A legfontosabb forrás azonban végsősoron mindkettőnél Antinio Bonfini munkája volt. Grillparzer önéletírásában említi, hogy tanulmányozta Bonfinit és Istvánfiyt (Grillparzer 1960-1965: IV. 151-152). Az irodalmi adaptációk közül mindketten ismerték például Müller Leithold regényét (Müller 1782).

42 A változtatásokat a cenzúrától való félelem is befolyásolta: Berthold kalocsai érseket nem ábrázolhatta csábítóként, ezért választotta a királyné testvérei közül Ottót. Katona 1821: VI.

43 Grillparzer is figyelt a cenzúrára: olyan tárgyat akart választani, ami nem akadhat fenn rajta. Grillparzer 1960-1965: IV 151-152.

262