Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

IV. - Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)

Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)

talált megfelelő témát. A megbízást más kapta meg, Grillparzer azonban a magyar krónikairodalom tanulmányozása során rábukkant a saját ízlésének megfelelő anyagra, amelyet mondának tartott abból a megfontolásból, hogy ugyanaz az esemény két különböző korszakban is előfordult,30 s ezért nézete szerint valószínűleg nem másról, mint a magyarok németek iránti ellenszenvének megjelenési formáiról van szó.

Grillparzer tehát nem vállalkozott az idegen származású Gizella királyné és a meghiúsult magyar felkelés történetének feldolgozására, cserébe viszont nem egészen szerencsés módon egy olyan eseményt választott ki a magyar történelemből, amelyben az idegen származású királyné, Gertrúd magyar lázadóknak esik áldozatul. Bár a darabban szerepelnek népkarakterológiai kijelentések, s tematizálódik a magyar-idegen szembenállás is, mégsem ezeken, hanem általános emberi viselkedésmintákon van a hangsúly, a lojalitás (Bánk bán) és a szenvedély (Ottó) ad absurdum bemutatásán.

Visszatérve az önéletíráshoz, Grillparzer így emlékezett a darab kritikai fogadtatására: szemére vetették, hogy műve a szolgai alázat apológiája, holott ő - mint írta -, a kötelességteljesítés heroizmusát akarta ábrázolni, amely ugyanolyan, mint minden más heroizmus. A darabot ugyanakkor a cenzúra szinte változtatás nélkül átengedte. Grillparzer részletesen beszámolt az első előadás elsöprő sikeréről a Burgtheater-hzn, ami a jelen lévő udvar számára meglehetősen kínossá vált, úgyhogy másnap délelőtt az udvari rendőrségi hivatal (Polizeihofstelle) be is kérette a szerzőt.

A cenzúra feladatköre szintén a Polizeihofstelle-\\zz tartozott. Grillparzer saját emlékei szerint rosszat sejtve kereste fel a hivatal vezetőjét, Joseph Sedlnitzky grófot (1778-1855), aki barátságosan, bár kissé zavartan közölte vele, hogy a darab olyannyira tetszett a császárnak, hogy meg kívánja vásárolni a jogait, és annak összes kéziratát a magánkönyvtárában szeretné elhelyezni. A kiesett díjakért cserébe pedig komoly összeget hajlandó fizetni. Miután a szerző közölte, hogy már több másolat forog közkézen, tehát nem lehet begyűjteni minden példányt, Sedlnitzky gróf erről írásbeli összefoglalót kért, amire aztán soha többé nem reagált, és nem is volt hajlandó fogadni Grillparzert, vagyis az ügy elaludt. A darabot még néhányszor játszották (1. kép), aztán félretették, nyomtatásban pedig akadálytalanul megjelenhetett. Grillparzer számára érthetetlen volt, mi nem tetszett a császárnak a saját megfogalmazása szerint „szinte túlzott mértékben lojális” darabban, de erre a kérdésre még a befolyásos ismerőseinek a közreműködése révén sem kapott választ. Mindenesetre a rejtélyes ügyet gyakorlatilag megfélemlítésként élte meg, ahogy ezt önéletírásában burkoltan meg is fogalmazta.31

A kutatók azóta is keresik a magyarázatokat I. Ferenc császár reakciójára. Arnulf Knafl értelmezése szerint például azért volt számára kellemetlen a darab, mert a polgárság morális erejét fejezte ki, melynek az elvekhez való önpusztításig is elmenő hűsége veszélyeztette az uralkodó hatalmát, és akár még az ellenállás lehetőségét is magában hordozta.32 Ezzel szemben Brigitte Prutti véleménye az, hogy az ok a hatalommal való visszaélés udvari gyakorlatának ábrázolásában - a testvérpár, Ottó és Gertrúd alakjában - keresendő. Az uralkodó szerinte a magyarországi előadást akarta megakadályozni.33 Vázsonyi Gábor szerint ugyanakkor a császár főként Ottó ábrázolása miatt akarta visszavonni a darabot, mert az rossz fényt vetett az uralkodócsaládra.34 Míg Heinz Politzer értelmezésében Ottó lelki folyamatainak ábrázolása egyúttal a paternalista társadalom kórképét is adja, s ezáltal az uralkodói méltóságot veszélyezteti, sőt akár még annak bukását is okozhatná - ezért szerinte ez motiválta a császár félelmét a darabtól.35

A történeti források

Grillparzer a darab témájának ötletét eredetileg Joseph Freiherr von Hormayr Osztrák PlutarchosSboi szerezte, de hozzáolvasott magyar krónikákat is, valamint felhasználta Ignaz Aurelius Feßler A magyarok történetei (Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassenfi3 című munkáját is. Arra sehol nem találunk utalást, hogy esetleg ismerte volna Katona József Bánk bárifit. Bár a magyar dráma akkoriban már olvasható volt nyomtatásban, de csak az 1833-as, első bemutatása után kezdett igazán ismertté válni Magyarországon (2. kép). Grillparzer kapcsolatban állt magyar irodalmi körökkel,37 tehát akár tudomása is lehetett a Katona-darab létezéséről, ennek ellenére valószínűbb, hogy az Urának hü szolgája című munkája Katona szövegének ismerete nélkül keletkezett.

30 A másik Záh Felicián története, aki Károly Róbert és felesége ellen követett el merényletet.

31 Grillparzer 1960-1965: IV. 155.

32 Knafl 1994.

33 Prutti 2013: 206.

34 Vázsonyi 1976: 110.

35 Politzer 1990: 81.

36 Feßler 1812-1825.

37 Ernst Joseph Görlich számba veszi azokat a szalonokat, többek között Zay Mária grófnő kastélyát, ahol Grillparzer magyar írókkal és költőkkel is találkozott, például Majláth Jánossal és Mednyánszky Alajossal. Kapcsolata az Iris című folyóirattal szintén ismert. Görlich 1970; Görlich 1971.

261