Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
IV. - Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)
Blaskó Katalin: Gertrud királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája) úgynevezett „néptörzseket” (Volksstämme) szűkebb szülőföldjükhöz köti.24 Grillparzer ehhez az azonosságtudathoz sorolja a birodalom nem német nyelvű néptörzseit is. Eszerint a logika szerint a magyar vagy cseh patriotizmusnak annyi a létjogosultsága, mint például a stájer vagy a tiroli hazafiságnak. Addig a pontig legitim, ameddig nem fordul a közös haza, a Vaterland ellen. Cseh témájú darabját, az Ottokár királyt a csehek még szenvedélyesebben utasították el, mint a magyarok a Bancbanus-drámát. Értetlenségére és csalódottságára Grillparzer a következőképpen emlékezik önéletírásában: „Amennyire nevetségesnek tartottam egyfelől az alapjában véve dicséretes nemzeti érzésnek a túlzásait, úgy fájt is másfelől, éppen dicséretes alapja miatt, hogy akaratlanul alkalmat szolgáltattam arra, hogy egy egyazon államszövetségbe tartozó néptörzs [ Volksstamm\ az én jámbor munkámat becsmérlésnek és sértegetésnek nevezhesse. Valóban nem tudtam, mit kellene tennem. Ahová csak léptem, megütközést keltettem; és ahol köszönetét vártam el, engem tettek felelőssé idegen abszurditásokért. Balszerencse Ausztria számára, hogy országai között \in seinem Länderkomplex] kell tudnia a földkerekség két legönteltebb nemzetét, a cseheket és a magyarokat. Akkoriban [azaz 1825-ben] még csak szunnyadozott ez az önteltség, és be volt burkolva az általános műveltségre való törekvésbe, de amikor később felemelte a nemzetiségeket a német irodalom, amely azonban nem arra akarta buzdítani a németeket, hogy saját nemzeti jellegüket \Nationalcharakter\ megóvják, hanem egy egészen új jelleget kívánt nekik kitalálni, nyugodt, megértő, szerény és kötelességtudó népből mindenre elszánt világfelforgatókat akart csinálni \Feuerfresser und Weltverschlinger\, akkor a csehek és a magyarok közvetlenül lefordították saját nyelvükre a német ostobaságot, eredetinek tartották magukat az utánzásban, és létrehozták az eszméknek azon zűrzavarát, amelyek 1848-ban olyan véresen törtek maguknak utat. Közben minden mást leszámítva azt is elfelejtették, hogy egy néptörzs nem azonos egy néppel, egy tájnyelv [Idiom] vagy dialektus nem azonos egy nyelvvel, és aki nem tud egyedül boldogulni, annak csatlakoznia kell.”25 Csehekre és magyarokra először a Böhmen és az Ungarn, másodszor a leértékelő Tschechen és Magyaren megjelöléseket használja. A fentiek szerint ezek a kifejezések nem önálló nemzeteket és nyelveket jelölnek, hanem néptörzseket és idiómákat.26 Franz Grillparzer negatív magyarságképéről tehát elmondhatjuk, hogy személyes negatív tapasztalatok, illetve ellenszenv helyett inkább arról van szó, hogy eszményített hazáját féltette a romboló erőktől, a romantikus nacionalizmustól, a magyarságot pedig elsősorban mint ennek követőjét utasította el.27 Emellett persze szép számmal bukkannak fel Grillparzer szövegeiben az általánosan elterjedt negatív magyarság-sztereotípiák is.28 Franz Grillparzer Bancbanus-drámájának keletkezéstörténete A darab 1826-ban készült el, de csak két évvel később mutatták be a bécsi Várszínházban (Burgtheater j. Az Urának hű szolgája című dráma keletkezéstörténetéről és első előadásainak körülményeiről a szerző önéletírásában részletesen tudósít.29 Nem sokkal az Ottokár király bemutatója után gróf Moritz Dietrichstein (1775-1864) azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy írjon egy ünnepi darabot arra az alkalomra, amelyen I. Ferenc császár negyedik feleségét, Karolina Augustát (1792-1873) magyar királynévá koronázzák majd Pozsonyban. Az ünnepséget 1825 szeptemberére tervezték. Grillparzer saját elbeszélése szerint Antonio Bonfini és Istvánffy Miklós történeti munkáiban keresett anyagot, és hamar rá is bukkant az I. (Szent) István király és felesége, Gizella elleni felkelés történetére, melynek okaként a kereszténység terjesztését és a németek elleni ellenszenvet adták meg az említett források. A hangsúly Gizella alakjára esett volna, aki a konfliktus megszüntetése után elnyeri a nép szeretetét, és hasonló szerepet játszott volna, mint az elkészült darabban Bánk bán (Bancbanus). A tervet azonban elvetette, mert úgy vélte, hogy a koronázási ünnepen nem állhatott elő egy felkelés történetével, melyben ráadásul két naptári szentet is profanizált volna, Istvánt és fiát, Imrét. Úgy ítélte meg, hogy ezt a cenzúra nem engedte volna át. Ezért aztán azzal utasította el gróf Dietrichstein felkérését, hogy nem 24 Ausztria tartományaiban ez egyébként máig fontos identitásképző hagyomány. 25 Grillparzer 1960-1965: IV. 129. 26 Az idióma szó itt valószínűleg kiműveletlen, azaz nem irodalmi nyelvet jelöl. 27 Fried 1994. Grillparzer Fried István szerint is a „nemzetek felettiség” birodalmi álláspontját képviseli a nacionalizmussal szemben, amely a birodalom egységét fenyegeti. 28 Vö. Fassei (Hrsg.) 2004. 29 Grillparzer 1960-1965: IV. 151-155. 260
