Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

IV. - Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)

B/askó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)

meg a német nyelv fölénye. Hormayr nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a birodalom népcsoportjai megismerjék egymás népi, nemzeti sajátosságait. Gondolatmenete az ellentétek elsimítására épült, ettől remélte a valóságos és nem csak a történeti-adminisztratív egység kialakulását. Legfőbb értéknek a részek múltjából konstruált közös múltat tekintette. Ebbe a narratívába olyan hősöket lehetett könnyen beemelni, akik egy közös ellenség - például az Oszmán Birodalom - ellen harcoltak, így a magyar történelemből például Hunyadi Jánost vagy Zrínyi Miklóst.16

Franz Grillparzer és a birodalmi patriotizmus

Franz Grillparzer mintaszerűen és meghatározó személyként vett részt ebben a programban, az antik görög-római tárgyú drámák mellett fontos forrása volt a közép-európai történelem, elsősorban a cseh, de a magyar is. Egész életét az akkori hatalmi rendszerben összeegyeztethetetlen létformában kellett leélnie, költő akart maradni a császári udvar hivatalnokaként. A szellemi elnyomásra azzal válaszolt, hogy drámáiban a történelmi múltba vetítve, utópiaszerűen mutatta fel az elképzelt ideális uralkodót.17

A birodalmi patriotizmus programjából következik, hogy egyidejűleg többféle vonatkoztatási kategória működhetett. Grillparzer fogalmi rendszerében is elkülöníthetők a különböző identitásmodellek, bár jelentésük gyakran összemosódik és változik.18

A „nemzet” (Nation) fogalma számára azonos a németséggel, a kategória alapja a közös német nyelv és kultúra, de ellentétes a német romantikából kibontakozó német nacionalizmussal, ami modellül szolgált a közép és kelet-európai népek, többek között a magyarok nemzeti emancipációs törekvéseinek. Grillparzer is a német nemzet részének tekinti magát, legfőbb ideálja a weimari klasszika volt. Radikálisan elhatárolódik viszont a romantikus irodalom és filozófia minden megnyilvánulásától. Értekező szövegeiben, önéletrajzában, naplóiban és epigrammáiban folyamatosan előforduló negatív fogalmak a nacionalizmus, a liberalizmus, a haladás és a korszellem. Egyik epigrammájában Georg Wilhelm Friedrich Hegelt tartja az egész emberi gondolkodás tönkretevőjének.19 Egy másikban pedig azt mondja, hogy a műveltség útja a humanitástól a nacionalizmuson keresztül a bestializmushoz vezet.20

Azt, hogy német színpadokon miért nem játszották a műveit, ő maga a korszellem negatív hatásának tudta be. Megfordítva: a modern nacinalizmus felől nézve Franz Grillparzer konzervatívnak, sőt reakciósnak minősült.21

Grillparzer másik meghatározó azonosulási mintája a „haza” (Vaterland) kategóriája, ami azonos a Habsburg monarchiával, nem korlátozódik a német nyelvű Belső-Ausztriára, hanem kiterjed az uralkodócsalád minden országára, tartományára és népére. A fogalom előzményeit a katolikus univerzalizmusban is kereshetjük. Ez a tulajdonképpeni birodalmi patriotizmus, az osztrák államnemzeti identitás, melynek kulturális keretét Joseph Freiherr von Hormayr programja adja, s melynek egyik legfontosabb irodalmi legitimációját éppen Grillparzer drámái jelentik.22 Ez a paradigma nyelvében, kultúrájában, hagyományában és szokásaiban nem akarja asszimilálni, illetve nagyon korlátozni a birodalom népcsoportjait — sőt hangsúlyozza a sokszínűség értékét -, hanem a németség vezetésével egy közös keretet, bázist kíván teremteni a számukra.23

A „szülőföld” (Heimat) kategóriája is megjelenik Grillparzer fogalmi rendszerében, de a másik kettőhöz képest hierarchikusan alárendelt helyzetben. A fogalmat territoriális vagy regionális kötődésként határozhatjuk meg, ami az

16 S.Varga 2005:159-233.

17 A 19. század első felének írói csak az uralkodóház múltját mítizálták, a 19. század mítizálására aztán a 20. századi irodalomban került sor.

18 Vő. Bruckmüller 1996; Haider 1998. Az itt felsorolt fogalmak általános értelmezésére a Grillparzer-szövegek alapján teszek kísérletet, ezúttal eltekintve a számos szöveghely felsorolásától.

19 Grillparzer 1960-1965:1.498.

20 „Der Weg der neuern Bildung geht / Von Humanität / Durch Nationalität / Zur Bestialität.” Grillparzer 1960—1965:1. 500.

21 A német irodalomtörténetbe Franz Grillparzer klasszicista Goethe-epigonként került be. A forradalmi vagy ellenfordalmi Grillparzer kérdéshez: Görlich 1971: 130; Görlich 1970.

22 Legfőképpen három történelmi dráma sorolható ide: Ottokár király tündöklése és bukása (König Ottokars Glück und Ende) 1825; Urának hü szolgája (Ein treuer Diener seines Herrn) 1828; Testvérviszály a Habsburg házban (Ein Bruderzwist in Habsburg) 1848.

23 Ez az identitásmodell a nacionalizmushoz hasonlóan túlélte a 19. századot, tulajdonképpen erre épül a 20. század első felének osztrák irodalma is. Még a II. világháború után is ezt a modellt használták, amikor fontos volt Ausztria másságát artikulálni Németországgal szemben: nem véletlenül játszották a háborúban szétbombázott, majd újjáépített bécsi Várszínház (Burgtheater) nyitó előadásán Grillparzer Ottokár király szerencséje és bukása című drámáját, a dinasztikus patriotizmus legfőbb manifesztumát. Franz Grillparzer egyébként megőrizte előkelő helyét az osztrák irodalmi kánonban, darabjait folyamatosan játsszák. Ausztria független államiságának 50. évfordulóján például a salzburgi ünnepi játékok fő eseménye szintén az új értelmezésben előadott Ottokár király volt. A szimbolikus politizálás máig használja őt, az aktuális osztrák politikai retorika többek között akkor hivatkozott rá, amikor Ausztria szerepéről beszélt a közép-európai országok új európai integrációjával kapcsolatban.

259