Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

IV. - Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)

Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)

A birodalmi patriotizmus szellemi programja és a Habsburg-mítosz

Amíg a magyarság végigjárta a modern nemzeti fejlődés útját, addig Ausztria szellemi életében egészen más folyamatok zajlottak. II. József (1741-1790, német-római császár 1765-1790) politikájával, a napóleoni háborúk következményeivel, a Német-római Császárság megszűnésével és főként az Osztrák Császárság 1806-os megalapításával függ össze annak az azonosságtudatnak a kialakulása, melynek első lépése az elkülönülés a német kultúrától és irodalomtól. Ennek az identitás-modellnek általánosan használt elnevezései az osztrák, dinasztikus vagy birodalmi patriotizmus.7 Kibontakozása és elterjedése a 19. század első felében Ausztriában megakadályozta a nyelvi alapú romantikus nemzetfejlődést. A liberális értelmiség, amely szimpatizált az „Ifjú Németország” (Junges Deutschland) mozgalmával és egy nem Habsburg vezetésű, közös német nemzetben és államiságban gondolkodott, a Metternich-i elnyomó rendszerben nem kaphatott nyilvánosságot. A politizálással nem foglalkozó, biedermeier szellemiségű osztrák patriotizmus azonban többé-kevésbé meg tudott felelni a hatalom politikai-ideológiai koncepciójának, sőt vállalkozott arra a feladatra, hogy megteremtse a soknemzetiségű birodalom nemzetek feletti közös identitásának hagyománybeli és irodalmi legitimációját. Három évtizeden keresztül vezető szerepet játszott ebben a programban a tiroli nemesi családból származó Joseph Freiherr von Hormayr (1781/1782-1848) és szellemi köre. Ok „teremtették meg és népszerűsítették az osztrákok új históriáját, történeti és szépirodalmi művekkel dicsőítették a Habsburgok hősi tetteit. Ettől kezdve Ausztria múltja egyet jelentett a Habsburgok történetével.”8 Ekkor megy végbe a Habsburg-ház uralmának történelmi és kulturális legitimációja, ami azonban nem ellentmondásoktól mentes folyamat, hiszen a hatalom folyamatosan és önkényesen korlátozta a szellemi életet. Franz Grillparzer is úgy érezte, hogy a rendszer megfojtja tehetségét, mégis a fiatalkori liberális beállítódás után egyre konzervatívabbá vált, és ő lett a „Habsburg-mítosz” megteremtésének egyik leghatékonyabb részese. Az ellentmondásos és elnyomó korszak csak a 20. századi nosztalgikus emlékezésben válik a boldog Kákánia9 előcsarnokává, amire haraggal nem, legfeljebb iróniával lehet emlékezni. A Habsburg-mítosz kifejezés egyébként Claudio Magris olasz irodalomtörténésztől származik, aki ebben a jelenségben látja az osztrák irodalom legmeghatározóbb sajátosságát.10 Az újabban elterjedt posztkolonializmus elméleti talaján álló elemzések rámutatnak, hogy a Habsburg-mítosz sztereotípiájának hátterében a gyarmatosító uralmi logika áll.11

Visszatérve a 19. század elejének szellemi programjához, Hormayr az 1807 és 1848 közötti időszakban adta ki folyóiratait és gyűjteményes köteteit, a Történelmi, statisztikai, irodalmi és művészeti archívumot,12 13 14 A honi történelem zsebkönyve13 című sorozatot és az Osztrák PlutarchostT Hormayr köréhez magyarok is csatlakoztak, közülük a legismertebb nevek Berzeviczy György, Csaplovics János, Gaál György, Pyrker László, Rumy György Károly, valamint Mednyánszky Lajos és Mailáth János, akik sokáig befolyásos szerkesztőtársai is voltak.

Egész művelődéstörténeti programjának a célja megfogalmazódik űz Archiv mottójában: „A hazaszeretetei honismeret által kell előmozdítani!”15 Ennek jegyében közöltek a különböző kiadványokban forrásanyagokat és történelmi tárgyú mondákat a birodalom népeinek történetéből, szépirodalmi feldolgozásra ajánlva őket, de egyúttal közreadták magukat az elkészült szépirodalmi szövegeket is. így kívántak közös fórumot teremteni a birodalom népei számára, és a német, magyar, szláv és más történeti hagyományokat - összeegyeztető, tehát szelektív módon - közvetíteni. Hormayr elfogadta a kisebb népek és a különböző régiók „helyi patriotizmusát” is, mivel úgy gondolta, hogy versengésük erősíti az egyes tartományokat, de egyben az egységes egészet is. A hangsúlynak viszont szerinte a részek összességének az érdekeire kell kerülnie, mert csak így szolgálhatják a „közös haza’javát, és csak így alakulhat ki az úgymond igazi, népek feletti „nemzeti szellem”. Ebben az érdekegyesítő gondolatban elvileg nem volt különbség népek és népek között, nem rangsorolták a nemzeteket és a történelmükből választott témákat és műveket, ám a valóságban persze nem szűnhetett

7 Az osztrák identitás kialakulásával, fogalomrendszerével, változásaival és különféle definícióival könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik. Például: Bruckmüller 1996; Haider 1998.

8 T. Erdélyi 1998: 65.

9 Így nevezi Robert Musil a Monarchiát A tulajdonságok nélküli ember című regényének első kötetében, mely 1930-ban jelent meg. Musil 1930- 1943:1.

10 Magris 2000 [1966]. Eredeti olasz nyelvű kiadása: Magris 1963.

11 Ruthner 1999. A kolonialista gondolkodásmód vádját közvetlenül Grillparzerrel kapcsolatban Ernst Joseph Görlich veti fel (Görlich 1970; Görlich 1971).

12 1-13. kötet (1810-1822) Archiv fúr Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst címen; 14—19. kötet (1823—1828) Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst címen; 20—21. kötet (1829-1830) Neues Archiv für Geschichte, Staatenkunde, Literatur und Kunst címen.

13 Taschenbuch für Vaterländische Geschichte (1811-1856/1857) 42 kötetben.

14 Oesterreichischer Plutarch, oder Leben und Bildnisse aller Regenten und der berühmtesten Feldherren, Staatsmänner, Gelehrten und Künstler des österreichischen Kaiserstaates (1807—1814) 20 kötetben.

15 „Vaterlandsliebe durch Vaterlandskunde zu fordern!”.

258