Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
IV. - Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)
Blaskó Katalin Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája) Franz Grillparzer, a 19. századi osztrák irodalom és osztrák nemzeti identitás egyik legmeghatározóbb, Magyarországon azonban kevéssé ismert írója és költője. Magyarországi recepcióját az a tény is meghatározza, hogy gyakran nyilvánította ki elutasító és lekicsinylő véleményét a magyarokról, kultúrájukról, nyelvükről.1 Ez a negatív megítélés azonban levezethető a birodalmi patriotizmus ideológiájából, vagyis elsősorban a kibontakozó nacionalizmus megnyilvánulásainak szól. Érdekes egybeesés tehát, hogy közel egy időben keletkezett két történelmi dráma ugyanarról a témáról, nagyjából ugyanazon források feldolgozásával, és saját országában mindkét szöveg az irodalmi kánon kiemelt darabja lett. A történelmi esemény II. András magyar király feleségének, Gertrúd királynénak a meggyilkolása, a két dráma pedig Katona József Bánk bá/ija. és Franz Grillparzer Urának hú szolgája című műve.2 A romantikus nacionalizmus térnyerése a magyar szellemi életben A 18. század végén és a 19. század első felében a magyar szellemi életben még elfogadott volt és fontos szerepet játszott a többnyelvűség és a többféle azonosságtudat egyidejű működése. A Hungarus-tudatú, azaz német nyelvű, de magát magyarnak valló értelmiség meghatározó kultúrközvetítő szerepet játszott.3 A nemzeti irodalomban egyidejűleg volt jelen három nagyobb kollektív paradigma, az államközösségi, az eredetközösségi és a hagyományközösségi narratíva. Többek között a német romantikus filozófia és irodalom hatása alatt azonban a 19. század közepére az eredetközösségi paradigma beépült a hagyományközösségibe, az államközösségi paradigma pedig kizárult a történelmi narratívák közül.4 Tehát a század közepére a magyar irodalomhoz tartozás egyéni döntés kérdésévé vált, és érvényesült az, amit a Sebedéiből lettToldy Ferenc propagált a legerőteljesebben: „költő csak egy nyelven írhat”.5 Bezárult az egy nyelv — egy hagyomány - egy nemzet köre, kizárva vagy asszimilációra késztetve a nem magyar nyelvű csoportokat. A modern romantikus nemzet kialakulásának egyenes következménye volt az önálló államiságra való törekvés, a megszabadulás vágya a nagybirodalmi keretektől. A magyar nemzeti identitásnak ma is első számú - Pierre Nora kategóriáját használva6 - kollektív emlékezet-helye, mitikus forrása 1848-1849 eseménysora. A 19. században kialakult és máig érvényes nemzeti identitásnak egyik legfontosabb szimbolikus vonatkoztatási pontja az 1848. március 15-én műsorra tűzött Bánk bán dráma és Erkel Ferenc későbbi (1861-es) operaváltozata. 1 A szakirodalom előszeretettel idéz ilyen jellegű részleteket az önéletrajzából, a naplóiból, illetve a beszélgetéseiről szóló feljegyzésekből. A magyar kutatók szeretnék élét venni a sokszor nagyon goromba megjegyzéseknek és egy kiegyenlítettebb képet próbálnak közvetíteni. Vö: Kerekes 1994: 77-90. 2 Katona József (1791-1830) drámája 1821-ban jelent meg nyomtatásban, míg Franz Grillparzer (1791-1872) munkáját, melynek német címe Ein treuer Diener seines Herren, 1828-ban mutatták be. 3 A Hungarus-témakörnek kiterjedt szakirodalma van. Például: Pukánszky 1940; Tárnái 1969; Tarnói 1998. 4 Ezt a folyamatot részletesen elemzi S. Varga Pál nagymonográfiája: S. Varga 2005. 5 Erdélyi 1961 [1842]: 108. 6 „Lieux de mémoire”. Nora 1984-1992. 257
