Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
III. - Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban
Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban CL CD 8. kép Pilisszentkereszt-Klastromkert, 57. sír A: 57/a. váz kalibrált radiokarbon kormeghatározása (MTA AKIKAL, DeA-2794/2013) B: 57/b. váz kalibrált radiokarbon kormeghatározása (MTA AKI KAL, DeA-2795/2013 felfogásunk szerint a templom 16. századi feldúlása teremtette meg, amennyiben - esetleg — Gertrúd maradványai lehetnek azok az apróra tört csontok, amelyek másodlagosan kerültek az apáti sírba, a bolygatott férficsontvázat elborító földes-szemetes törmelékkel együtt. Ilyen nézőpontból tekintve az előkerült leleteket, Gertrúd töredékes síremlékéhez is kell néhány megjegyzést fűznünk, természetesen annak tudatában, hogy az emlék részletes elemzése alapvetően a stíluskritikai-ikonológiai szempontokat követő művészettörténet írás, illetve a megismert töredékek egyre pontosabb felmérése nyomán lehetségessé váló térinformatikai elemzés és rekonstrukció kompetenciájába esik. A művészettörténeti kutatás, miközben a tumba grafikus,41 majd szobrászati42 rekonstrukciójára törekedett, ennek folyamatos finomításával a mű korát és stiláris kapcsolatait igyekezett meghatározni. Ennek nagy jelentőségét az adja, hogy az ismertté vált töredékek - egy másik, lovagalakot ábrázoló töredékes sírkővel együtt43 - a francia eredetű klaszszikus, vagy érett gótika magyarországi térnyerésének fontos mozzanatát képviselik. Viszonylag korán kiderült, hogy a síremlék nem Gertrúd halálának idejéhez köthető, hanem több mint egy évtizeddel később, az 1220-as évek második felében készült. Ezzel összhangban faragványai olyan mértékig az észak-francia katedrálisszobrászat chartres-i és reims-i alkotásaihoz kapcsolódnak, hogy a művészettörténeti kutatás közvetlenül francia mesterekhez köti a pilisi síremléket. Csak találgathatjuk, hogy ez a késői keletkezés mennyiben függ össze Gertrúd leánya, Szent Erzsébet 1221. évi magyarországi látogatásával,44 majd testvérei, Béla és Kálmán hercegek nagykorúságával, akik vélhetően hangsúlyosabb emléket kívántak állítani meggyilkolt édesanyjuknak; azt is csak gyanítjuk, hogy a kivitelezésben érvényesülhettek II. András második feleségének, Courtenay Jolánnak vélhetően a műpártolásban is megmutatkozó francia kapcsolatai. Súlyos, a síremlék ikonográfiái programját is érintő kérdés, hogy az 1220-as években, amikor a tumba elkészült, kezdeményeztek-e a felnőtt korba lépő hercegek a királynál „perújrafelvételt” a merénylet kitervelőinek utólagos megbüntetése céljából?45 A művészettörténeti kutatás ugyanis erre az 1228-ra tetőző, mint látni fogjuk, hiteles történeti forrásokkal nem elég szilárdan alátámasztott folyamatra alapozza azt a feltevését, hogy a síremlék oldallapjain fülkékbe illesztett figurák nem a temetési ceremónia résztvevői, hanem szentek és próféták lennének, akik a mártír királyné lelkét a mennybe fogadják.46 A magunk részéről mindkét felvetést problémásnak érezzük. Ami az utólagos igazságtételt 41 Gerevich 1977:155-198,43. kép; Gerevich 1981: 334-336; Gerevich 1984: 45. ábra; Gerevich 1985a: 126,128,20. ábra; Takács 1994:249-256; Takács 1998:103-109,276-280; Takács 2007: 39-40. 42 Osgyáni 1985. 43 Takács 1994: 249—256. Az attribúció kritikája: Benkő 2008. 44 „Tercio Kalend. Octobris Ludewicus lantgravius cepit arripere iter versus terram Ungariam cum sua coniuge Elizabeth, [in terram] soceri sui, regis eiusdem terre. Et hii quos habuit comites vie sue: comitem Heinricum de Swartzburg, Heinricum de Stalberg, Ludolphum de Berlstede, Reynardum Varch, Rudolfus pincerna et alii quam plures. Hii omnes cum lantgravio in Ungariam sunt profecti et cum prosperitate sani et incolumes sunt reversi.” MGH SS XXX/1.597. 45 Takács 1994: 249-256; Takács 2007: 40. 46 Takács 1994: 249-256; Takács 2007: 40. 184
