Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

III. - Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban

illeti, tény, hogy a meggyilkolt királyné lelki üdvéért mind II. András király,47 mind pedig Béla ifjabb király48 tett az 1220-as és 1230-as években különféle egyházaknak földadományt, és sok évtizeddel a gyilkosság után is keletkeztek oklevelek, amelyek a királynégyilkosság kapcsán bűnösöket neveztek meg.49 Ezek azonban inkább bizonyítják az elsőszülött fiú elszántságát meggyilkolt édesanyja emlékezetének ébrentartásában, mint a bűnösök utólagos és módszeres elszámoltatását. Az e vonatkozásban kulcsfontosságú, csak 14. századi átiratból ismert 1228. évi oklevél, amelyben II. András Gertrúd meggyilkolásában bűnrészesnek nevezi Kacsics nembéli Mihály bánt, és ezért testvérétől, Simon bántól elkobozta az erdélyi Széplak uradalmát, szabálytalan szerkezete és méltóságsora alapján kétes hitelűnek tűnik.50 Hasonlóképpen nem látszik egyértelműnek a síremlék szobortöredékeinek ikonográfiája sem, ugyanis az erőteljesen töredékes figurák között kétségtelen bizonyossággal nem tudunk szenteket és prófétákat azonosítani, csupán fülkékben ülő, koronás férfi- és nőalakokat, illetve töredékes angyalfigurákat.

A kutatás balszerencséjére a francia emlékek között nem maradt fenn olyan síremlék, amely kronológiai szempontból is a pilisi tumba előzményét, „prototípusát”jelenthetné. A legjobb párhuzam, amely egyben a mű francia igazodását is bizonyítja, Philippe Dagobert síremléke, amely bő egy évtizeddel a pilisi faragvány megszületése után készült. Az elhunyt VIII. Lajos fia, a későbbi IX. (Szent) Lajos öccse volt, aki fiatalon, 1234 körül halt meg, és a royaumont-i ciszterci apátságban temették el. Nem sokkal ezután készült el gondosan színezett tumbája, amelynek oldallapjain háromszögű, gótikus árkádívek tornyos épületarchitektúrát hordoznak, az ívek alatti fülkékben álló testhelyzetben kifaragott szerzetesek és angyalok figurái váltakoznak, egyszerre utalva a földi temetésre és a mennyei üdvösségre. A tumba tetején fekvő fiatal fiú kezét imára emeli, párnáját két angyal tartja, lábánál oroszlán hever.51

Minden bizonnyal 13. századi francia előzményekre vezethető vissza az az ikonográfiái program, amely a tumba oldalán az elhunyt uralkodó hozzátartozóit jeleníti meg, amit később a nápolyi Anjou-síremlékek egy csoportja is képviselt. így II. Anjou Károly (JT309) özvegye, Magyarországi Mária (fl323) síremlékének oldalán uralkodói vagy főpapi méltóságot elnyert fiúgyermekei árkádívek alatti fülkékben álló szobraival (Santa Maria Donnaregina), Valois Mária (fl332) síremlékén (S. Chiara) az elhunyt hercegnőt és gyermekeit megjelenítő ábrázolásokkal,52 vagy éppen Anjou Robert szicíliai és jeruzsálemi király (JT343) tumbájával (Nápoly, S. Chiara), az előoldalon az özvegy királyné és leánygyermekei uralkodóként történő megjelenítésével.53 Mindhárom esetben a hátramaradt családtagok (a beata stirps) utódlásának legitimizációja áll az ikonográfiái program középpontjában. Jóllehet nem követhetjük Gerevich Lászlót annak feltételezésében, hogy a szarkofág oldalait korábbi nevezetes magyar királyok figurái díszítették volna,54 a fentiek nyomán meggondolandónak tartjuk, hogy a pilisi síremlék oldalfigurái - Takács Imre véleményével ellentétben, aki szerint ezek „szenteket és prófétákat jelenítenek meg”5S - valójában világi előkelők, a királyi pár hozzátartozói, akik sorából nehéz kizárni Gertrúdnak az 1220-as évekre már felnőtt, országlásra váró gyermekeit.

Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban

Összegezve az elmondottakat, 2013. évi kutatásaink, ha teljes körűen nem is bizonyították, de valószínűvé tették, hogy Gerevich László pilisi ásatásai során Gertrúd királyné erősen sérült és hiányos, másodlagos helyen fekvő csontmaradványai is előkerültek. Ezek közül a koponyatöredék pillanatnyilag ismeretlen helyen lappang, nem található sem a szentendrei Ferenczy Múzeum, sem az MTA Régészeti Intézete, sem pedig az Embertani Tár raktárában. Talán elegendő érvvel támaszthattuk alá, hogy a pilisi monostortemplom négyezetében kiásott 57. sír nem lehetett Gertrúd temetkezési helye, ide csak másodlagosan kerültek a török kor kezdetén szétszórt csontjai, ennek megfelelően a királyné síremléke sem állhatott fölötte; ez utóbbi helye valahol a közelben, talán a szentély területén lehetett. A rendkívül töredékes állapotban előkerült tumba apró részletei egyre finomodó rekonstrukciót tesznek lehetővé, a munka azonban még távolról sem lezárható, ikonográfiái programjának meghatározásáról nem is beszélve. Úgy tűnik, mindezek további kutatásában valódi áttörést a méltatlan körülmények között pusztuló, helyreállításra és bemutatásra váró pilisszentkereszti romok új, hitelesítő ásatásától várhatunk.

47 1221: Kritjegyz 1.372. sz. (Sóly).

48 1233: Kritjegyz 1.511. sz. (Borsmonostor).

49 1240: Kritjegyz I. 676. sz. 1277: Kritjegyz II. 2824. sz.

50 EOI.152.sz.'

51 Erlande-Brandenburg 1975: 115-120. kép.

52 Ederlein 1976: 94-95,122.

53 Michalsky 2000: 51-73.

54 „A szakállas férfifejben Szent László vonásait véljük fölfedezni.” Gerevich 1984: 16.

55 Takács 2007: 40.

185