Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

III. - Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban

Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban

férjére, és a közelben fekvő fia mellé sem kívánt kerülni, inkább ártatlanul elhunyt gyermek unokaöccsei közelségére vágyott a Szent János oltár előtt. Ez már a templom belsejében fekvő, előkelő helynek számított, ahol egy mellékoltár elé temették a hercegi család gyermekkorban elhalt tagjait. Leánya azonban ennél is kiemelkedőbb helyet szemelt ki számára és rábeszélte, hogy a főoltár közelében, az attól délre elhelyezkedő Szent Péter kápolnában válassza ki örök nyughelyét.25 Az 1267-es szentté avatás után a Szent Péter-kápolnát lebontották és helyébe a nagyobb Szent Hedvigkápolnát építették. A főoltár előtt álló, ma látható magas síremlék csak a barokk kor alkotása (1680).26

II. András és Courtenay Jolán leánya, Jolánta királyné, I. (Hódító) Jakab katalán és aragón király második felesége (t 1251) végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a vallbona-i ciszterci monostorban temessék el, egyszerű sírban Szűz Mária oltára előtt (utfiat mihi sepultura plana ante altare Beate Virginis). Ma is álló síremléke, a főszentély déli oldalához épült szarkofág csak 1275-ben készült el.27

Ismerve azt a határozott tiltást, ami a ciszterci templomok belsejében emelt magas, a járást akadályozó síremlékekre vonatkozik (1194),28 aligha meglepő, hogy a középkorban közvetlenül az oltár előtt, vagy a négyezet térségében a padlóból magasan kiemelkedő tumbákat nem ismerünk, legfeljebb domborműves kőlapokat, mint amilyenek Otto meisseni őrgróf (f 1190), felesége, Hedwig és gyermekei altzella-i sírját fedték egykor az oltár előtt, ahol sírköveik a 17. században előkerültek.29 Marienstatt-ban II. Hermann münsteri püspököt (JT203), aki a ciszterci monostor alapításában jelentős érdemeket szerzett, a főoltár elé temették el (sepultus autem in medio sanctuarii ante summum altare), sírját lapos, vésett díszű, stiláris szempontból a 13. század közepére keltezhető sírkő fedi.30 31 Az ennél magasabb síremlékek vagy az északi kereszthajóba, illetve a főszentély melletti kápolnába kerültek, esetenként külön oltárral ellátva, például II. Henrik mecklenburgi herceg (J1329) és családtagjai tumbái a doberani ciszterci monostorban (in capella, ubi progenitores nostri requiescunt),31 vagy a déli mellékhajóban, esetleg a hosszház más pontján helyezték el őket.32

Az elmondottak önmagukban is súlyos kételyeket ébresztenek aziránt, hogy Gertrúd magas síremléke valóban az 57. sír fölött állhatott-e.

A régészeti problémákra áttérve, a pilisi templomnégyezet területén feltárt sírok korai (Árpád-kori) voltát több apró mozzanat is bizonytalanná teszi. A szóban forgó 57. sír falazata az andezittufa kváderek között kevés téglát is tartalmaz, közelében pedig több hasonló tájolású és helyzetű sír gödre (1/1971. sír, 58/1981. sír) átvágott egy korábbi padlószintet, ami szintén késő középkori eredetet sejtet, e sejtéseken azonban konkrét leletek nélkül hosszú ideig nem lehetett továbblépni.

A királyné meggyilkolásának 800. évfordulója közeledte és az ünnepélyes újratemetésére vonatkozó, már említett kezdeményezések a Régészeti Intézet irattárának átfogó vizsgálatára ösztönöztek. Ennek során előkerült egy átadás-átvételi jegyzőkönyv (1995. március 2.), amely bizonyos, Kiszely István által a Régészeti Intézetben hátrahagyott embertani anyagok (köztük pilisszentkereszti csontok) átadásáról szól a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára részére.33 E nyomon elindulva sikerült 2013 nyarán az Embertani Tárban az 57. sír elveszettnek hitt csontanyagát azonosítani, majd a maradványokat megvizsgálni. Az új vizsgálatok több ponton is módosították Kiszely István leletfeldolgozásának eredményeit, ezzel együtt a leletegyüttest logikusabban értelmezhetővé tették. Kiszely István már idézett tanulmánya34 szerint a kérdéses sírból négy egyén vázmaradványai kerültek elő. Közülük az 57/a-nak jelölt váz

25 „Invalescente egritudine domina Gerdrudis, eius filia, protunc abbatissa in Trebnicz, ab ipsa sciscitabatur, ubi eligeret sepulturam. Illa ex humilitate respondit: «In communi cimiterio sepelire desidero». Cum autem filia non consentiret, in loco capituli sororum sepeliri peciit simpliciter. Filia respondit: «Te ducem, te matrem, in patris mei ponemus sepulcrum». Respondit mater: «Si oportet me humari in ecclesia, contestor te per Deum et obsecro, filia, ut in tumulo patris tui, a cuius thoro pluribus annis disiuncta fui, non colloces corpus meum. Nolo coniugi mortuo mortua, a quo dum viverem diu fui separata». Dixit filia: «Cum fratre meo Hinrico faciam vos tumulari». Cui Hedwigis: «Cum nullo volo habere consorcium in sepulchro. Sed si omnino in ecclesia decreveritis me sepelire, ante altare sancti Johannis ewangeliste me consulo sepelire», quia ibi sepulti iacebant quidam pueri nepotuli sui, quorum diligens innocenciam, cum eis sepelire adoptabat. Dum autem filia diceret: «Ante altare sancti Petri te matrem collocabimus, ut sepulcrum tuum semper ante oculos nostros habeamus». Illa prophetico illustrata spiritu dixit: «Hoc si feceritis, penitebit vos in brevi propter impedimenta, que venient vobis ex mea sepultura». Quod et factum est, nam a multitudine visitandum sepulchrum sororibus plurima venerunt incommoda.” Mrozowicz 1996: 75.

26 Klimek 2002: 14.

27 Jankovits 2009: 56.

28 Békefi 1891: 296.

29 Greska 1996: 42-43; Magirius 1997: 287-326.

30 Luckhardt 1982: 460-461.

31 Greska 1996: 47,161; Fircks 2012: 114-115.

32 Engel 1966:14—15; Luckhardt 1982: 463—469.

33 A hosszas, de végül a vártnál eredményesebb keresgélésért Darázsy Beatrixnak, az MTA ВТК Régészeti Intézet adattára vezetőjének, Köhler Kitti antropológusnak (MTA ВТК Rí), továbbá a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára vezetőjének, Pap Ildikónak és az Embertani Tár munkatársának, Bemert Zsoltnak tartozom sok köszönettel.

34 Kiszely 1982-1983: 227-239.

180