Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

III. - Laszlovszky József - Szentpéteri József: "…Scripta manent". Emlékképek a pilisi úgynevezett Gertrúd-sír megtalálásának körülményeiről

LaszlovszkyJózsef- SzentpéteriJózsef: „.. .scripta manent”. Emlékképek a pilisi úgynevezett Gertrúd-sír megtalálási körülményeiről

szerét. Jelen esetben, félretéve egyébként az olyan alapvető szempontokat, hogy kinek, mikor, milyen emlékek felidézése állt érdekében, egyetlen elemre kívánunk nagyon röviden kitérni. Amennyiben egy olyan eseményre vonatkoznak a személyes emlékek, amelyek a régészeti feltárás részleteire vonatkoznak, elengedhetetlen feltétel annak megvizsgálása, hogy a visszaemlékezést befolyásolhatta-e olyan információ, amely nem egykorú a helyszíni megfigyelésekkel, később jutott a visszaemlékező régész tudomására, esetleg éppen a feltárás eredményeinek valamilyen tudományos közléséből, interpretációjából. Ez esetben ugyanis előfordulhat, hogy a visszaemlékező régész visszavetít olyan elemeket, amelyek nem is a feltárás során tett megfigyelések közé tartoztak, hanem később jutottak a tudomására, összekeverve ezzel a helyszíni megfigyelésből származó információkat és a saját maga vagy más kutatók által elvégzett elemzés eredményeit.

Furcsa módon a Pilisszentkereszten feltárt úgynevezett Gertrúd-sír is egy ilyen helyzetet idéz elő. A feltáráskor ugyan készült hagyományos értelemben vett régészeti dokumentáció, ahogy ezt az alábbiakban érinteni fogjuk, de ezek vagy nem állnak jelenleg a rendelkezésünkre, vagy pedig ellentmondásosak. Az ásatás vezetője, Gerevich László (1911-1997) ugyan közölte a sírt, és annak bizonyos feltárási megfigyeléseit, rajzait közzétették, de a megjelent publikációk valójában nem dolgozták fel részletesen a sír előkerülésének a körülményeit, és az akkori megfigyelések sem jelentek meg a közleményekben.3 A sír, a feltáráskor készült dokumentáció és a régészeti megfigyelések összefüggései akkor váltak újra fontos kutatási kérdésekké, amikor a síremlék rekonstrukciója kapcsán a sír helyzete, a sírgödör mérete, végül pedig a síremlék pusztulása mint tisztázandó problémák vetődtek fel.4 Ezek részletes tárgyalása alól felment bennünket, hogy a jelen kötetben külön tanulmányok foglalkoznak velük. Ezzel egyidejűleg újra és újra felbukkant az a kérdés, hogy vajon hol vannak a sírból előkerült emberi csontleletek, és azok közül melyek azonosíthatóak esetleg Gertrúd királyné maradványaival.5 Később Holl Imre foglalkozott a pilisi ciszterci kolostorban előkerült régészeti emlékanyaggal, ám az ő vizsgálataiban sem kapott központi helyet a sír feltárásának kérdése, hiszen monográfiájának más volt a célkitűzése.6 Utóbb pedig Benkő Elek foglalta össze mindazt, amit addig a sírról tudni lehetett, és közölte a feltáráskor készült fotót és sírrajzot. Összegzése szerint: „Gerevich László Gertrúd temetkezését a templomtér központi helyén, a négyezet nyugati térfelén 1981-ben feltárt 57. sírban ismerte fel. Fontosnak tűnő mozzanat, hogy a sírgödröt nem pontosan a templom középtengelyébe ásták, hanem annak északi oldalára, mintha mellette még egy szimmetrikusan elhelyezkedő sír számára helyet hagytak volna. A 88 cm mély sírüreg gondosan kivitelezett kváderfalazata fenn vízszintes síkban végződött, a középkori téglapadló ágyazóhabarcsa alatt 14-16 cm-rel, tehát egy, ma már hiányzó kő fedlap vastagságának megfelelő mélységben. A sírban az ásatók egy felnőtt, kb. 155—160 cm hosszú, sírrablók által bolygatott csontvázát találták, mindenféle kísérő leletanyag nélkül. A kutatás nagy vesztesége, hogy a csontváz időközben ismeretlen helyre került, így a sírrajz alapján nőnek tűnő váz antropológiai vizsgálatára nem kerülhetett sor.”7 Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy mind az előkerült csontok azonosítása, mind pedig a leletkörülmények értelmezése csak akkor végezhető el, ha a rendelkezésre álló teljes dokumentációs anyagot kritikai elemzésnek vetjük alá. Ezt a munkát Benkő Elek készíti elő a legszélesebb forrásanyag bevonásával. A fentebbi sorok leírása óta jelentős előrelépés történt az embercsont-maradványok azonosításában, ahogy erről Benkő Elek ebben a kötetben részletesen be is számol. Éppen ezek miatt a jelen visszaemlékezés is egyfajta adalék az általa elvégzendő munkához, amely azt célozza, hogy minél pontosabb képet nyerhessünk a feltárásról a mostani újraértékeléshez és bármely későbbi elemzéshez.

Visszautalva a sír feltárásánál jelen lévő régészek személyes visszaemlékezései kapcsán megfogalmazott módszertani problémákra, ez az összegzés alapvetően három elemre koncentrál. Egyrészt a pilisszentkereszti feltárások folyamatának és dokumentálásának rövid összefoglalására, amely rávilágít arra, hogy a rendelkezésünkre álló dokumentumok hogyan értelmezhetőek, és ezeket a személyes emlékezet mennyiben világítja meg. Másrészt annak a megvizsgálására, hogy milyen olyan részleteket tudunk felidézni, amelyek nem szerepelnek a dokumentációkban, illetve emlékeink szerint szerepeltek a jelenleg nem fellelhető forrásokban (például az ásatási naplóban). Harmadsorban pedig a forráskritika szempontjait is figyelembe véve mennyiben tudunk elvonatkoztatni mindezen kérdések megválaszolásában a megjelent közlésektől, értelmezésektől, és mennyiben tekinthetjük hitelesnek mindazt, amit ebben a visszaemlékezésben összefoglaltunk. Ez az „ön-forráskritika” az egyik legnehezebb része jelen írásunknak, és a sír teljes feldolgozása majd bizonnyal arra is rávilágít, hogy mennyiben tekinthető hitelesnek a mi általunk biztosan annak tartott visszaemlékezés.

3 Gerevich 1977; Gerevich 1982; Gerevich 1985a; Gerevich 1985b; Gerevich 1987.

4 Jelen cikk nem kíván foglalkozni Gertrúd királyné temetkezésével és síremlékével, annak rekonstrukciójával, mivel az itt tárgyalt sír feltárása csak nagyon közvetett módon kapcsolható össze az előkerült faragványtöredékek művészettörténeti elemzésével, illetve a síremlék különböző rekonstrukciós kísérleteivel. Ezekről rövid összefoglalás az újabb szakirodalomban található: Takács 2007: 39—40; Majorossy (szerk.) 2013:48—52; valamint Takács Imre tanulmánya a jelen kötetben.

5 Ezekről részletesen Benkő Elek tanulmánya a jelen kötetben.

6 Holl 2000.

7 Benkő 2007: 20-21.

166