Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Laszlovszky József: Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések ciszterci kolostorokban a Magyar Királyságban
Laszlovszky József: Merániai Gertrud sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések magyarországi ciszterci kolostorokban dinasztia rangját emelte, és a korábbi konfliktusok és harcok ellenére a trónralépő királynak érdekében állt elődjének lelki üdvéről uralkodóhoz méltó módon gondoskodni, különösen akkor, ha az eltemetendő személy az édesapja volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos személyes indítékok ne játszhattak volna szerepet a temetkezési hely kiválasztásában, vagy ebben az esetben valószínűsíthető módosításában. Ebben az összefüggésben pedig ismét az úgynevezett „Bánk bán effektus” egy másik vonatkozását láthatjuk. IV. Béla apja halála után alapvető fordulatot hajtott végre a királyi hatalom gyakorlásában és számos intézkedésében egyértelműen szembe helyezkedett azzal a gyakorlattal, amit apja követett az uralkodói politikában. Az itt vizsgált kérdés szempontjából azonban még inkább lényeges kérdés azon intézkedéseinek a számbavétele, amelyeket anyja, Gertrúd vélt vagy valós gyilkosaival és bűntársaikkal szemben foganatosított. Ezekből pedig egyértelműen kitűnik, hogy az anyja halálát követelő merénylet bűnöseit, legalábbis IV. Béla szerint, az apja nem bűnüknek megfelelően vonta felelősségre. Ezt jól mutatja, hogy hatalomra kerülése után azonnal megbüntette azokat, akiket felelősnek tartott a merényletben, és szerinte nem bűnhődtek meg, illetve azokat, akiket felelősnek tartott abban, hogy apját támogatták egymás elleni küzdelmükben.61 Ezen cselekedetei ugyanakkor azt is jelzik, hogy elégedetlen volt apja korábbi büntetéseivel, és így az apjával szembeni ellentétében azt is nyomon követhetjük, hogy futni engedett bűnösöket. A bűnösök és cinkosaik cselekedetének megtorlása azt is jelentette az új király számára, hogy egyértelmű jelzést küldött az arisztokrácia többi tagja felé is, hogy az általa gyengekezűnek tartott II. András politikájához képest most új korszak kezdődik. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy IV. Béla számára minden bizonnyal édesanyja volt az, akihez személyesen jobban kötődött, hiszen gyermekként mindenképpen vele volt szorosabb kapcsolatban és a királyné tragikus halála nyilvánvalóan őt is megrázta. Ezzel szemben édesapja gyerekkorának ezen — érzékeny — éveiben gyakran tartózkodott az országon kívül, többek között a szentföldi hadjáratán. Visszatérte után, Béla felserdülését követően pedig szinte állandósultak közöttük az ellentétek. II. András második felesége ugyan valóban jelentős királynénak tartható, de Béla herceg számára mégiscsak mostohaanya volt. A történeti események modern értelmezésénél ezeket az emocionális, emberi vonatkozásokat gyakran figyelmen kívül hagyjuk, mert a korabeli források jellegéből következően nagyon ritkán találunk rájuk vonatkozóan megbízható szövegrészeket. Ebben az esetben azonban mégis úgy tűnik, hogy Béla rossz viszonya apjával, annak felelőssé tétele az anyja merénylőivel szembeni gyenge döntéseiben, befolyásolhatták az új uralkodót abban, hogy ellenálljon a pilisi apátság azon igényének, hogy a sok tekintetben gyűlölt apját szeretett anyja mellé temesse. A pilisi apát erre vonatkozó kérését azonban nem hagyhatta figyelmen kívül, ugyanakkor saját hatalmának ilyen jellegű korlátozását sem tudta volna elfogadni éppen az előbbiekben említett politikai irányváltása miatt. Ebben a helyzetben mindenképpen jó, és egy kompromisszumos megoldás irányába tett lépés lehetett az egresi temetkezési hely kiválasztása. Így édesanyjának és apjának nem kellett egymás mellett nyugodnia, ugyanakkor senki sem kérdőjelezhette meg azt a döntést, hogy II. Andrást egy másik, rangjához méltó, személyes adományaival támogatott kolostorban temessék el, az ugyancsak fontos kapcsolatokat jelentő, második felesége, Jolánta királyné mellé. Ezzel IV. Béla a ciszterci rend kívánságát is méltányolta; a rend pedig nem veszített el egy uralkodói sírhelyet, csupán egy másik kolostorában került sor a temetésre. Az egresi királyi temetkezés ilyen jellegű magyarázata minden tekintetben indokolható IV. Béla hatalomra kerülése utáni döntéseivel, ugyanakkor a döntés mozgatórugóinak feltárásakor a ciszterciek ilyen jellegű befolyását, a királyi temetkezések fontosságának az elfogadását is dokumentálnunk kell. Mint azt a következőkben látni fogjuk, éppen a két királyné, Gertrúd és Jolánta eltemetése között zajlik le egy olyan jelentős átalakulás a ciszterci rendben belül, ami miatt az 1217-es évet a kutatásban fordulópontként is szokás kezelni, a világi személyek kolostori temetkezésével kapcsolatos rendi hagyomány vonatkozásában.62 Ez még inkább indokolja, hogy az uralkodói temetkezésekben az Árpád-házi királyok esetében bekövetkező változást összekapcsoljuk a ciszterci rendi tradíció átalakulásával, különös tekintettel a 12. század utolsó és a 13. század első évtizedeire. 61 Kristó 1984. 62 Untermann 2001: 74—77. 137
