Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Laszlovszky József: Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések ciszterci kolostorokban a Magyar Királyságban
Lasz/ovszky József: Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések magyarországi ciszterci kolostorokban időszakban volt a magyar király hitvese. Ö volt a királyné akkor is, amikor II. András hosszú halogatás után vállalkozott a szentföldi hadjáratra (1217), és ugyanúgy ő volt a király hitvese, amikor az kiadta az Aranybullát (1222). Vagyis a korszak és általában a középkor krónikásai számára fontos eseményekhez kapcsolódó magyar király felesége volt, és ennek az uralkodónak a jelentőségét, szentföldi hadjáratának fontosságát inkább csak az utókor értékelésében felbukkanó „Bánk bán effektus” homályosította eljolánta királynéval együtt. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy Jolánta királyné temetkezési helyét II. András szándékának megfelelően alakították ki az egresi apátságban. Az itteni szerzetesi közösséget ugyan nem András vagy Jolánta alapította, ilyen értelemben tehát nem tartoztak a ciszterci rendben a temetkezési hely szempontjából külön elbírálás alá eső, alapító királyok vagy királynék közé (fundatores), de mindenképpen „jogosultak” voltak arra, hogy ide temetkezzenek.45 Az apátságot ugyanis - ahogy ezt már korábban láttuk -, a király édesapja, III. Béla alapította, és a 13. század eleji információk alapján az is egyértelműnek tűnik, hogy a királyi alapítás nem csupán egy évtizedekkel korábbi esemény volt, hanem egyben azt is jelentette, hogy II. András maga is közvetlenül nyomon követte azt, ami az apátságban történt.46 Emellett újabb adományok fűződnek a személyéhez (1224), és ezek nagysága, illetve jelentősége alapján a király és felesége mindenképpen elvárhatták azt, hogy a szerzetesi közösség a haláluk után imádkozzon a lelki üdvükért a sírjuknál. Az egresi kolostor erősségét mutatja, hogy anyakolostorként újabb hazai kolostor alapításában is részt vett. Ezen kívül további adatok is egyértelműen arra utalnak, hogy az uralkodói dinasztia és a kolostori közösség között szoros kapcsolat húzódott. Minden tekintetben fontos információ például az, hogy az apátság 1222-ben a generális káptalan engedélyét kérte ahhoz, hogy Szent István ünnepét beilleszthessék az apátság ünnepi kalendáriumába.47 Ez egyben szimbolikus jelentőségű lépésnek is számított, hiszen egy későbbi uralkodói temetkezés esetén az ünnep megtartása azt is jelentette, hogy bár a székesfehérvári királyi temetkezési hellyel ellentétben Szent István sírjának szakrális ereje nem volt jelen az egresi templomban, ám a szerzetesek imái mégiscsak összekapcsolták a dinasztia első szent királyát az ott eltemetett későbbi uralkodóval. Vagyis, azt láthatjuk, hogy az egresi ciszterci közösség mindent megtett annak érdekében, hogy méltó helyet biztosítsanak egy uralkodói temetkezéshez, éppen úgy, ahogyan Katapán püspök tette ezt az egri székesegyház esetében. Ügy tűnik tehát, hogy a székesfehérvári temetkezési tradíció megszakadásával egyfajta versengés alakult ki a különböző egyházi intézmények és közösségek között abban a tekintetben, hogy ki szerezheti meg az uralkodó eltemetésének a jogát. Ebben a rivalizálásban pedig a ciszterci rend különösen kiemelkedő szerepet játszhatott, hiszen a királyi hatalom számára a korábban már vázolt okok miatt kétségkívül ez a rend bírt a legnagyobb jelentőséggel, a rend bizonyos tagjai játszhatták a legfontosabb szerepet azok között, akik a királyi politika szerzetesi befolyásolói lehettek. Ennek a versengésnek egyértelmű bizonyítékait láthatjuk II. András temetkezési helye kapcsán. A királyt a korabeli források szerint először Váradon temették el,48 amely a lovagkirály, I. (Szent) László egyre jelentősebb kultuszának volt a központja, és így egy olyan uralkodó számára, aki kereszteshadjáratával és más hódító háborúival minden körülmények között a harci érdemeit akarta hangsúlyozni, minden tekintetben megfelelő végső nyughelynek látszott. Ebben az összefüggésben apró, de lényeges információ a magyar krónika irodalomban fennmaradt elképzelés is, amely szerint az első kereszteshadjárat vezetői elsőként I. László királyt kérték volna fel a Szentföldre induló hadak vezetésére.49 Ennek semmiféle hiteles történeti alapja nincsen, ugyanakkor jól illeszkedik a 12-13. század fodulójának viszonyaiba, amikor a frissen szentté avatott László és a magyar királyok kereszteshadjáratra vonatkozó fogadalmai ilyen módon is összekapcsolhatták a lovagszentet a szentföldi hadjáratokkal.50 Kultuszának helye Várad, így II. András számára megfelelő temetkezési helynek látszott. Ugyancsak ezt a megoldást erősíthette, hogy Lászlót éppen András édesapja, III. Béla közbenjárásával avatták szentté. Mindezek ellenére II. András királyt később Egresen újratemették, és így a sírja második felesége, Jolánta királyné mellé került. Ezzel a döntéssel szemben azonban a pilisi apát és az itteni szerzetesek reklamáltak, azt kívánták ugyanis elérni, hogy Andrást Pilisen temessék el, ahogy az a szándékának megfelelő 45 Vö. Untermann 2001:72-74. A Courtenay család és Pontigny kapcsolatára, valamint ennek fényében Jolánta temetkezési helyének a kiválasztásáról: Koszta 1993. 46 Az Egresre vonatkozó információk döntő többsége az írott forrásokból származik. Ezek összefoglalása: Hervay 1984: 90—97. A kolostorra vonatkozó további adatok rövid összefoglalása: Rusu 2000: 153-154. 47 „Petitio abbatis de Egris de festo S. Stephani regis Hungáriáé faciendo admittitur; fiat de eo sicut de uno confessore non pontifice, et in terra sua.” Canivez 1933-1941: II. 20. Idézi: Hervay 1984: 90. 48 „[...] in monasterio de Egrus feliciter requiescit, primo sepultus est incivitate Waradino”. SRH I. 466, valamint 212. Ebben az összefüggésben érdekes, hogy a Szent László legenda szövegének kibővítése a 13. század első két évtizedében történt meg, amely Váradot, mint a lovagkirály eltemetésének csodaeseménnyel is megerősített helyszínét jeleníti meg. A legenda és a kultusz helyének összefüggéseiről legutóbb: Klaniczay 2014: 22. 49 Laszlovszky 2008-2011: 135. 50 Veszprémy 2008: 95-103; Laszlovszky 2008-2011: 135. 134
