Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Laszlovszky József: Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések ciszterci kolostorokban a Magyar Királyságban
Laszlovszky József: Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések magyarországi ciszterci kolostorokban erdőben merénylet áldozata lett, majd a közeli ciszterci apátság - ezek szerint akkor már felszentelt - templomában temették el.”6 Ugyanezen kiadványban ugyanakkor Hervay F. Levente, a középkori magyarországi szerzetesrendek jeles kutatója a fenti megállapítás számos elemét nélkülözve fogalmazta meg a királynéi temetkezéssel kapcsolatos megállapítását: „1213. szeptember 28-án az összeesküvő főurak megölték Gertrúd királynét tábori sátrában, majd a pilisi apátságban temették el.”7 Az utóbbi időben ugyanakkor több olyan vélemény is napvilágot látott, amely nem a merénylet helyszínét hangsúlyozta a temetési hely kapcsán, hanem más szempontok figyelembe vételét is megemlítette. Más módon közelítette meg például a kérdést Benkő Elek, aki a pilisi ásatások feldolgozását végzi, és ennek kapcsán új kutatásokat indított el a királyné temetkezési helyével kapcsolatban. Az ő megállapítása szerint: „A művészettörténeti kutatás már korábban felvetette, hogy a monostorépítést adományaikkal segítő Árpád-házi királyok a Pilist dinasztikus temetkezőhelynek szánták volna, e terv azonban - ha volt is ilyen - nem valósult meg maradéktalanul. Egyetlen közismert történeti tényre hivatkozhatunk, melyet korabeli írott források is megerősítenek, hogy II. András 1213-ban meggyilkolt első feleségét, Gertrúdot a pilisi apátság templomában temették el, és hiteles, ráadásul ciszterci eredetű forrásból tudjuk, hogy a pilisi szerzetesek számítottak arra, hogy utóbb majd András király holtteste is odakerül, e reményükben azonban csalatkozniuk kellett.”8 Hasonlóképpen több lehetőséget megfogalmazva foglalt állást Majorossy Judit, a Gertrúd királyné emlékére szervezett kiállítás vezetőjében, egyúttal hangsúlyozva a ciszterci kolostor és a királyi hatalom közötti kapcsolatokat. „Gertrúd királynét a pilisi ciszterci monostortemplomban temették el, ahogyan erről a 14. századi magyar krónikából értesülünk. A temetési hely megválasztása nem a merénylet - egyébként feltehetően közeli - színhelyével függ össze, hanem azzal a különleges szerzetesrendi előírással, amely a korai ciszterci templomokban csak királyok, királynék és püspökök számára tette lehetővé a temetkezést, és számukra is csak akkor, ha fundatorként, alapítóként hozzájárultak a monostor felépítéséhez és fenntartásához. Esetünkben nem csak Gertrúd királyné, hanem férje, II. András király is eredendően ide kívánt temetkezni, amire abból következtethetünk, hogy a pilisi szerzetesek 1235-ben tiltakoztak, amikor végül András király földi maradványai nem ide, hanem a távoli Egres monostorába kerültek.”9 A jelen tanulmánynak nem célja, hogy megvizsgálja vagy idézze mindazon megállapításokat, amelyek megjelentek a kutatásban e kérdés kapcsán, akár a már említett kutatóktól más műveikben, akár más történeti munkákban. Ugyanakkor, célunk az, hogy megvizsgáljuk, milyen összefüggés van a merénylet helyszíne és a temetkezési hely között, vagy még sokkal inkább az uralkodói támogatás és a ciszterci rend korabeli szerepe között. Pontosabban, mi az összefüggés a királyné pilisi eltemetése és a korszak uralkodóihoz köthető temetkezési helyek között? Azt látjuk ugyanis, hogy a gyilkosság helyszíne és a temetkezési hely összekapcsolása nem annyira a korabeli forrásokból közvetlenül kibogozható adatokra épül, sokkal inkább történeti hipotézisek egymásraépülését látjuk ebben a következtetésben. Mindez jogosan veti fel annak a lehetőségét, hogy újra megvizsgáljuk, milyen okok vezethettek ahhoz, hogy a királynét ebben a kolostorban temették el, és a ciszterci rend milyen szerepet játszott a temetkezési hely kiválasztásában? Végső soron pedig azt az igencsak nehezen megválaszolható kérdést is fel kell tennünk, hogy a kérdéskörbe bevonható temetkezések esetében (Gertrúd királyné és II. András, valamint Jolánta királyné) ki dönthetett arról, hogy hol kerüljön sor a temetésre? Erre a kérdésre források hiányában szinte lehetetlen válaszolni, de közvetett adatokat mindenképpen felsorakoztathatunk az egyes döntések magyarázataként. Ezen problémák kutatása nem csupán a Gertrúd temetkezés kérdéseinek vizsgálatához vezet el, hanem sokkal általánosabb összefüggésekhez is. Ez utóbbiak két csoportra oszthatóak. A 13. század elején fontos változás történik a magyar uralkodói temetkezések helyében. Míg a 12. században alapvetően a székesfehérvári bazilikában temetkeztek a magyar királyok,10 addig a 13.század elejétől kezdve újra a 11. századhoz hasonló rendszer honosodott meg, vagyis az uralkodók az általuk alapított vagy valamilyen módon különösen támogatott templomban, sok esetben kolostortemplomban kerültek eltemetésre. És ennek az időszaknak egyik jellemző periódusa a 13. század eleje, amikor a ciszterci rend templomai kapnak szerepet az uralkodói temetkezésekben. Ez a jelenség azért is érdemel külön figyelmet, mivel 6 Takács 2007: 39. 7 Hervay 2007: 9. 8 Benkő 2007: 20. 9 Majorossy (szerk.) 2013: 48. 10 A székesfehérvári királysírokról összefoglalóan: K. Ery 2008. 126
