Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Laszlovszky József: Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések ciszterci kolostorokban a Magyar Királyságban
Laszlovszky József Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések ciszterci kolostorokban a Magyar Királyságban A magyar történeti köztudatban szinte megkérdőjelezhetetlen történelmi tényként szerepel, hogy Merániai Gertrúdot az ellene elkövetett merénylet után a pilisi apátságban temették el, mivel ez a templom volt a legközelebb a gyilkosság helyszínéhez. A pilisi királyi erdőre vonatkozó adataink pedig megfelelő érvként szolgáltak arra, hogy a merénylet helyszínével magyarázzuk a királyné temetési helyét, hiszen a gyilkosságot egy vadászat során követték el. Ilyen összefüggésben foglalja össze az eseményeket például a Korai magyar történeti lexikon, még akkor is, ha nem hozza közvetlen összefüggésbe a merénylet helyszínét és a temetkezési helyet. „Az 1213 nyarának végén Halicsba hadjáratot vezető II. András Gertrúdra, valamint Bertholdra hagyta az ország vezetését. Az elégedetlenkedő magyar főurak, kihasználva a király távollétét, összeesküvést szőttek ellenük, s [...] szept. 28-án megölték a pilisi erdők közelében a királynét. A pilisi ciszterci monostorban temették el.”1 A merénylet helyével kapcsolatos ehhez hasonló „bizonytalan” megfogalmazás már több mint egy évszázada jelen van a hazai történetírásban, és ez tulajdonképpen a királyi központ (Esztergom), a királyné temetési helyének (Pilisi apátság) és a pilisi királyi vadászterületnek a logikai összekapcsolására épül, anélkül, hogy közvetlen forrás bizonyítéka lenne. Hasonló logikai kapcsolatban tárgyalta az eseményeket már 19. század végén is a korszak jeles tudósa, Pauler Gyula, „...a királyi társaság 1213. szeptember 28-án, alkalmasint a pilisi erdők közelében, sátor alatt, szabadban tanyázott__Gertrud, kire leginkább törtek az összeesküvők, nem tudott menekülni. Sátrában nekiestek; leszúrták, karjait melyeket könyörögve kinyújtott, levágták. A halálos csapást Péter ispán és Simon, Bánk veje, mérték rá. Az összemarcangolt holttestet a pilisi cisterciták temették el kolostorukba.”2 Annak ellenére, hogy magának a pilisi ciszterci apátság helyének az azonosítása, pontosabban a romoknak ehhez a szerzetesrendhez kötése ugyan évszázados rendi és történeti vita tárgya volt,3 ma már nem kételkedhetünk abban, hogy tényleg a pilisszentkereszti romokban előkerült, a ciszterci apátság templomával azonosított épületben állott az a síremlék, amely alatt II. András első felesége nyugodott.4 A kolostor régészeti kutatása során felszínre hozott faragványtöredékek, mind művészi színvonaluk, mind pedig datálásuk alapján egy olyan uralkodói síremlékhez tartoztak, amelyet a 13. század első felében emeltek, és bizonyosan az írott források alapján egyértelműen itt eltemetett Merániai Gertrúdhoz kapcsolhatóak.5 A néhány évvel ezelőtt megjelent egyik publikációjában Takács Imre, a síremlék egyik legjelentősebb kutatója például így fogalmazott a sírhely kapcsán: „A pilisi apátság építéstörténetéről és templomának felszenteléséről pontos adataink nincsenek, de ismerünk egy történetet, amely kapcsolatban kell, hogy legyen a templom felszentelésével. IV. Bertold Meráni herceg Gertrudis (Gertrúd) nevű lánya, II. András magyar király felesége 1213-ban a pilisi 2 3 4 5 Almási 1994a: 234. Pauler 1899:11.53. Békefi 1891-1892. Gerevich 1977; Gerevich 1982; Gerevich 1985a; Gerevich 1985b; Gerevich 1987; Holl 2000. Takács 2007: 39-40; Benkő 2007: 20-21; Majorossy (szerk.) 2013: 48-52. Az apátságból Esztergomba került faragványokról: Havasi 2008. 125
