Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei a Magyar Királyságból, hiszen Siegfried mainzi érsek és bírótársai 1211 júniusa táján felmentették őt a vádak alól, és visszahelyezték a bambergi püspökségbe.100 Ebben az esetben tehát ismét csak egyet kell értenünk Pauler Gyula megállapításával:101 a Leobeni Névtelen krónikájának elszigetelt értesülése nem érdemel hitelt. A kései keletkezésű (bizonyosan 1343 után összeállított)102 kútfő nyilvánvalóan téves adata valószínűleg úgy keletkezett, hogy a névtelen szerző összetévesztette Gertrúd két fivérét: a kalocsai érseki széket betöltő Bertholdot és a bambergi püspöki címet viselő Ekbertet. Részösszegzés A merénylet tanúival kapcsolatos forráskritikai (és részben történeti) szempontú vizsgálat lényegében igazolta történeti kutatásunk korábbi álláspontját: Berthold kalocsai érsek és VI. Lipót osztrák-stájer herceg alighanem Gertrúd környezetében tartózkodott a támadás időpontjában, míg II. András király és Ekbert bambergi püspök távol volt a merénylet helyszínétől. Vizsgálódásaim ugyanakkor azt mutatják, hogy kétségtelen bizonyossággal valójában csak Berthold és Ekbert hollétéről rendelkezünk, Lipót és András esetében forráskritikai okok miatt csupán valószínűségről beszélhetünk. Ennyiben tehát a merénylet tanúit illetően is célszerűnek látszik csekély mértékben finomítani Pauler Gyula rekonstrukcióját. A gyilkosok és az összeesküvők A merénylet históriájának kézenfekvő kulcskérdései, hogy kik voltak azok a gyilkosok, akik ténylegesen is kezet emeltek Gertrúd királynéra, illetve kik lehettek azok az összeesküvők, akik a háttérből támogatták (esetleg felbujtották) a gyilkosokat. Amennyiben ezekre a kérdésekre keressük a választ, az eddigieknél jóval nagyobb mértékben támaszkodhatunk a hazai okleveles anyagra - ám látni fogjuk, hogy esetenként még az egyértelmű bizonyítéknak tűnő királyi privilegiálisok értelmezése sem problémamentes, ha olyan kényes ügy kapcsán próbáljuk meg felderíteni a valóságot, mint egy királyné meggyilkolása. Forrásaink alapján mindenesetre összesen hat személyt szokás a merénylet elkövetői vagy pártolói között emlegetni. Az alábbiakban főképp azt igyekszem megvizsgálni, hogy mikor keveredtek gyanúba Gertrúd meggyilkolásával kapcsolatban, illetve mennyire hihetünk a bűnösségükben. Tőre fia Péter Az ismeretlen nemzetségből származó Tőre (Turoy) fia Péter már Imre király uralkodása idején is az udvari elithez tartozott. 1197-től (hamis oklevelek tanúsága szerint már 1193-tól) egészen a Gertrúd elleni merénylet évéig, 1213-ig számos megye ispáni méltóságát betöltötte, 1198-ban és 1207-1210 között pedig királynéi udvarispán volt.103 Noha az Árpád-korban - és különösen II. András uralkodása idején - a királynéi udvar méltóságait valójában a király emberei töltöttékbe,104 Péter ispán minden jel szerint Gertrúd bizalmát is élvezte. Berthold kalocsai érsek 1214-i évi keltezéssel kibocsátott (de valójában 1212-ben vagy 1213-ban kelt) okleveléből ugyanis tudjuk, hogy amikor II. András a „gubatusok” elleni hadjáratra indult, az Uros pannonhalmi apát és a pozsonyi várjobbágyok között folyó perben a döntést Gertrúdra, Bertholdra és a királynéi udvarban tartózkodó előkelőkre (universis principibus communiter in curia circa ipsam reginam tunc temporis commorantibusj bízta - ez utóbbiak között pedig annak ellenére is megemlítik Péter Csanádi ispánt, hogy méltóságánál fogva ő nem lett volna Gertrúd környezetének a tagja, hiszen a királynéi udvarispán tisztét 100 BFW 10726b. sz.; Pauler 1899: II. 43-44; Schütz 1993: 78. Mátyás Flórián posztumusz közzétett tanulmányában megpróbálta bebizonyítani, hogy Ekbert még 1213-ban is a magyar király udvarában lett volna, ám ebbéli álláspontját csupán egy vitatható keltezésű irattal tudta alátámasztani (Mátyás 1907: 884). III. Ince pápa Mátyás által idézett oklevele szerint az egyházfő Siegfried manzi érseket és pápai legátust bízta meg azzal, hogy kivizsgálja az Ekbert bambergi püspököt a német király halálával kapcsolatban ért vádakat. Az iratot Fejér György dátum nélkül közölte, pontosabban ő maga keltezte a fejregesztában minden magyarázat nélkül 1213-ra (CD III/l. 139-140). Mivel azonban fentebb már láttuk, hogy egy hitelesnek tekintett birodalmi oklevél szerint a mainzi érsek már 1211 derekán ítéletet hirdetett Ekbert ügyében, a pápai megbízólevél Fejér által megállapított keltezése egyértelműen téves, és így természetesen Mátyás ebből levont következtetései sem állják meg a helyüket. 101 Pauler 1899: II. 43-44. 102 Lhotsky 1963:301. 103 Zsoldos 2011b: 343. 104 Zsoldos 2005:105. 107
