Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei ban is szerepelt 1216 körül,90 így ebben az esetben szintén igen korai (a merénylettel gyakorlatilag egykorú) értesüléssel van dolgunk.91 Valójában tehát nem négy önálló tudósítás tanúskodik II. András jelenlétéről és öt a távolléte mellett, hanem mindkét lehetőséget csupán egy-egy elszigetelt (és ennélfogva önmagában igazolhatatlan) forrásadat támogatja, amelyek ráadásul csaknem egyidőben keletkeztek. De melyiknek hihetünk az egymással homlokegyenest ellentétes két értesülés közül? Szigorúan forráskritikai alapon ebben a kérdésben nem lehet dönteni, történeti érvek alapján viszont talán igen. Azok a kútfők, amelyek szerint II. András szemtanúja lett volna a felesége halálának, kivétel nélkül tudni vélik azt is, hogy a merénylet valódi célpontja nem a királyné, hanem maga a király volt. Ennek ellenére semmi sem mutat arra, hogy 1213-ban egyes magyar előkelők valóban pártot ütöttek volna II. Andrással szemben. Az uralkodó - aki hitvese erőszakos halálát több oklevelében is említi92 - ugyanezekben az iratokban egyetlen alkalmommal sem tér ki arra, hogy a merénylők őt is megtámadták volna. Ez pedig már csak azért is feltűnő, mert a király ellen készülő, ám végül hamvába holt 1210-i összeesküvésről éppúgy II. András okleveléből tudunk,93 mint a magyar előkelők 1214-i mesterkedéséről, amikor állítólag azért szorgalmazták az aprócska királyfi, Béla megkoronázását, hogy aztán bábként felhasználhassák az apja ellen.94 Mindezek után véleményem szerint semmi okunk sincsen, hogy elfogadjuk a magyar uralkodó elleni állítólagos 1213-i összeesküvésre és a megtámadására vonatkozó adatot - ha pedig ezt elvetjük, akkor nincsen alapja kútfőink ezzel szoros összefüggésben hangoztatott állításának sem, amely szerint a király jelen lett volna hitvese meggyilkolásakor. Vizsgálódásaim tehát ebben az esetben a kutatás korábbi álláspontját igazolták. II. András a merénylet időpontjában valószínűleg tényleg távol volt a feleségétől95 — mégpedig forrásaink tanúbizonysága szerint a Halics ellen tervezett hadjárat miatt.96 Ekbert bambergi püspök Gertrúd és Berthold szintén papi pályára lépett fivérét csupán egyetlen kútfőnk említi a magyar királyné halálával kapcsolatban, ám az sem kifejezetten a merénylet tanújaként. A Leobeni Névtelen krónikája szerint — amely témánkba vágó feljegyzésében elbeszélő forrásaink II. csoportjának hagyományát vegyíti a IV/A. csoport tradíciójával97 - Ekbert lett volna Gertrúd azon testvére, akiben bűnös vágy ébredt egy magyar előkelő hitvese iránt, és így elindította volna a gyilkossághoz vezető eseménysort.98 Ekbert valamivel korábban csakugyan hosszú időt töltött a magyar királyi udvarban. 1208. június 21-én ugyanis az ő bambergi palotájában gyilkolták meg Sváb Fülöp német királyt (1198—1208), aki ráadásul Ekbert bátyjának, Ottó andechs-meráni hercegnek a mennyegzőjére érkezett a püspöki székvárosba. Mivel komolyan felvetődött a gyanú, hogy a két fivér összejátszhatott a gyilkosokkal, mindketten elmenekültek a Német-római Birodalomból, és éveken át sógoruk, II. András udvarában éltek.99 Bizonyos ugyanakkor, hogy Ekbert már jóval Gertrúd halála előtt távozott 90 Körmendi 2009a: 166-167. 91 Az abszolút pontosság kedvéért meg kell jegyezni: az említett öt kútfő valójában csupán annyit közöl, hogy Gertrúd hitvese a merénylet időpontjában éppen hadjáratot indított az oroszok ellen (marito expeditionem contra Ruthenos movente) - azt viszont kifejezett formában nem állítják, hogy a király nem volt jelen felesége halálakor. Erre csak logikai alapon következtethetünk a szövegükből, ám meglehetősen nagy biztonsággal, mivel különben semmi értelme nem lenne a Gertrúd haláláról szóló passzusaikban a készülőben lévő halicsi hadjáratra utaló megjegyzésnek. A felsorolt kútfők mellett egyébként a középkor alkonyán tevékenykedő Thomas Ebendorfer 1464 előtt befejezett (és elbeszélő forrásaink IV/A. csoportjához tartozó) Ausztriai krónikáyz. is említi II. András távollétét, ám ennek okát abban jelöli meg, hogy a merényletre 1217/1218-ban került sor, amikor a magyar király a Szentföldön vívott keresztes háborút (MGH SS rer. Germ. N. S. XIII. 109). A nyilvánvalóan téves adat alighanem úgy keletkezhetett, hogy a 15. századi ausztriai szerző egymásra vetítette az elbeszélő kútfőink II. csoportjánál kimutatható adatot a gyilkosság idején éppen hadat viselő uralkodóról, valamint azt a korabeli európai történetírásban széles körben ismert információt, mely szerint a magyar király 1217/1218 fordulóján keresztes hadjáraton vett részt (Körmendi 2009a: 185). Ebendorfer tévedésében a reneszánsz szerzők közül Antonio Bonfini is osztozik (Fógel et al. (eds.) 1936-1941: II. 205). 92 RA 291. sz., 304. sz., 305. sz., 306. sz., 307. sz., 314. sz. 93 CDCr XIII. 89. 94 Theiner (ed.) 1859-1860:1.2. 95 Pauler 1899: II. 53. 96 A hadi készülődés tényében már csak azért is biztosak lehetünk, mert erről - mint fentebb láthattuk - nem is csupán a II. András távollétét sugalló kútfők számolnak be, hanem a Halics-VolhíniaiÉvkönyv is. 97 Körmendi 2009a: 171. 98 SRA 1.803. 99 Schütz 1993: 72-77. 106
