Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei ban történt királynégyilkosság előzményeként tehát helytálló adat, besorolása az 1211-i események közé viszont éppúgy tévedés, mint ahogy a Gertrúd elleni merényletet is hibásan kapcsolja forrásunk ugyanehhez az évhez. A hispániai hadjáratra tett utalás, valamint főleg a két eseménynek - a mórok elleni keresztes háborúnak és a Gertrúd elleni merényletnek - az Admonti Évkönyv által hibátlanul rekonstruált relatív kronológiája nézetem szerint azt valószínűsíti, hogy kútfőnk VI. Lipót magyarországi tartózkodására vonatkozó adata is hiteles. Az a tény pedig, hogy mind a hispániai keresztes hadjárat, mind pedig a magyar királynégyilkosság hibás dátum alatt szerepel az évkönyv anyagában, a legegyszerűbben azzal magyarázható, hogy az ezekre vonatkozó részlet utólagos betoldás eredményeként került a szövegbe. VI. Lipót tehát alighanem tényleg tanúja volt Gertrúd meggyilkolásának. Abban azonban, hogy a merénylők valóban vele is végezni akartak-e (ahogy azt ugyancsak az Admonti Évkönyv állítja), már korántsem lehetünk ennyire bizonyosak. Nem világos ugyanis, hogy a tetteseknek miért állt volna érdekükben megölni az osztrák-stájer herceget. Mivel kútfőnk éppenséggel egy olyan monostorban keletkezett, amelynek maga VI. Lipót volt a kegyura, könnyen elképzelhető, hogy a vizsgált passzus szerzője elfogult volt hősével szemben, és némiképp túlzó színekkel ábrázolta a rá leselkedő veszélyt. II. András király Forrásaink eltérő adatokat őriztek meg azzal kapcsolatban is, hogy a magyar uralkodó vajon a felesége mellett volt-e a merénylet idején. Négy kútfőnk II. Andrást is a gyilkosság szemtanújaként említi, öt szöveg viszont arról tudósít, hogy a tragédia bekövetkeztekor a király éppen Halics felé tartott seregei élén (és így aligha tartózkodhatott hitvese környezetében). Látszólag tehát összesen kilenc forrás tanúbizonyságát kellene ütköztetnünk egymással - valójában azonban minden jel szerint csupán két eredeti adattal rendelkezünk a magyar uralkodó hollétével kapcsolatban, kútfőink pedig ezen két eredeti adat egyikét vagy másikát vették át egymástól (vagy valamilyen elveszett közvetítő szövegektől). Négy történeti munka szerint Gertrúdot a férje szeme láttára ölték meg, sőt a gyilkosok a királlyal is végezni akartak volna.84 Ezen beszámolók közül hármat — mégpedig az Admonti Évkönyvet, a Kölni Királykrónika folytatását és Liege-i Rainer évkönyvét — egyértelműen a merényletről beszámoló kútfők I. csoportjához sorolok, és így bizonyosnak gondolom, hogy a király jelenlétére vonatkozó értesülésük is közös forrásra vezethető vissza.85 Negyedikként a Halics- Volhíniai Évkönyv számol be arról, hogy a merénylet tulajdonképp a király ellen irányult volna, amiből értelemszerűen ismét csak az következik, hogy ezen forrásunk szerint II. András is a gyilkosság helyszínén volt. Noha teljes bizonyossággal nem jelenthetjük ki, hogy a Halics-Volhíniai Évkönyv témánkba vágó részlete is filológiai kapcsolatban áll az I. csoporthoz sorolt forrásokkal, valószínűnek látom, hogy a szláv nyelvű kútfő vonatkozó passzusa távoli tartalmi rokonságba hozható a Kölni Királykrónika folytatásának megfelelő részletével.86 Ezek alapján arra következtetek, hogy a II. András állítólagos jelenlétéről tudósító forrásaink értesülései valószínűleg nem függetlenek egymástól, hanem éppen ellenkezőleg: egyazon forrásadatot ismétlik el. Mivel pedig a felsorolt négy kútfő közül a Kölni Királykrónika folytatása valószínűleg már az 1220-as években elkészült,87 legkésőbb erre az időszakra keltezhető az a forrásadat is, amely szerint a magyar uralkodó szemtanúja volt felesége meggyilkolásának. Öt elbeszélő forrás ezzel szemben határozottan állítja, hogy felesége halálának idejében II. András éppen hadjáratott vezetett az „oroszok” ellen. Ezt az értesülést tartalmazza a Salzburgi Főszékeskáptalani Évkönyv, Reichersbergi Magnus krónikájának folytatása, Altaichi Hermann évkönyve, az Osterhofeni Krónika, az Augsburgi Bencés Évkönyv, valamint a Bajorországi monostoralapítások című kompilátum88 - vagyis a Leobeni Névtelen krónikáját leszámítva az elbeszélő források II. csoportjának valamennyi kútfője. Ez az öt munka csaknem szó szerint ugyanazt írja a merényletről: nyilvánvaló tehát, hogy a magyar király távollétével kapcsolatban is egyazon archetípus adatát veszik át.89 Egybehangzó állításuk ezúttal sem ötszörös tanúságtételt jelent, hanem csupán egyazon értesülés ötszöri elismétlését. Mivel az uralkodó távollétét sugalló adat minden bizonnyal már a Salzburgi Főszékeskáptalani Évkönyv eredeti anyagá-84 MGH SS IX. 592; MGH SS rer. Germ. XVIII. 186-187; MGH SS XVI. 667; ПСРЛ II. 729; Hodinka 1916: 327. 85 Körmendi 2009a: 164—165. 86 Lásd erre a fentebb (a 18. jegyzetben) kifejtett véleményt. 87 Groten 1997: 68 -70. 88 MGH SS IX. 780; MGH SS XVII. 386,431,526,543; SRAI. 803. 89 Körmendi 2009a: 165-173. 105
