Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában
Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában 58. GÖDÖR + 6l. HÁZ + + + + FIBULATŰ 69. GÖDÖR + 71. GÖDÖR + VAS DARAB 72. HÁZ + 74. GÖDÖR + 76. GÖDÖR ♦ 79. GÖDÖR + 84. SÍR VASFIBULA, VAS FEGYVER ?, BRONZ DARAB 85. ÁROK + 91. GÖDÖR CSIHOLÓ VAS 97. HÁZ + 102. SÍR + 3.4. Állatcsont Az állatcsont anyagból kiemelkedik az egyik gödör alján lévő nagyméretű, gímszarvas agancs (79. objektum), a 73. tárolóverem alján lévő szarvasmarha koponya, mind a kettő kövekkel együtt. A 21. gödörben szarvasmarha temetkezés, a 19. gödörben sertés csontváz. A település állatcsont anyagát Körösi Andrea dolgozta fel: „Az Erd-Tepecs lelőhely állatcsont anyagában hét háziállatfaj (szarvasmarha, juh, kecske, sertés, ló, kutya, házi tyúk) maradványai kerültek elő. A háziállatok aránya 92,9%, azon belül is a szarvasmarha csontjai (51,0%) erősen dominálnak. Az úgynevezett húsos régió maradványainak 2/3-os aránya figyelhető meg. A juh (16,8 %), kecske (0,3 %) és a sertés (15,0%) nagyjából azonos mértékben, de lényegesebb kisebb arányban szerepelnek, mint a szarvasmarha. Kecskének két szarvcsaptöredéke került csak elő, melyeket tőben hasították le, azért, hogy a szarut és a szarvcsapot hasznosítani tudják. A juh esetében főként a húsos csontok kerültek elő, de viszonylag magas a koponyatöredékek száma is. A sertés csontok között található két infantilis korú egyed csontváza is. A lócsontok „szórvány” leletek voltak, összetartozó testrész nem került elő (4,8%). A kutyáknál három töredékes koponya mellett egy egyed részleges váza került meghatározásra. A baromfiak közül csak a házityúk csontjai kerültek elő, igen kis számban (0,1%). A korra jellemző vadfaunából a négy nagyvad (az őstulok, a gímszarvas, az őz és a vaddisznó) mellett a mezei nyúl van jelen a leletanyagban. A vadállatok aránya alacsony (7%). A nagyvadakat húsukért, bőrükért és trófeájukért, a nyulat húsáért és prémjéért vadászták. Sok csonton megfigyelhetők a darabolás, feldolgozás nyomai, de csonteszköz nem került elő.”13S A keltáknál máshol is megfigyelhető, hogy gödrökbe egész állatot, vagy csak a fejét, illetve a szarvát temették (gímszarvas, szarvasmarha, sertés). Ezeket áldozati gödröknek tarthatjuk.136 135 Körösi Andrea munkáját ezúton is köszönöm. 136 Szabó 2005: 102. Lásd még a tárolóvermek analógiájánál. 77
