Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában
létén is fellép, de csak az „S”-profilú tálak utáni második legggyakoribb formnaként.79 Továbbél a római korban. A kora római behúzott peremű tálakon belül a mélyebb típusokat tarthatjuk kelta eredetűnek, a laposabbak itáliai formát utánoznak. Még a 4. században is megtaláljuk ezeket, a mélyebb formákat, de már nem csak simított felülettel.80 A behúzott peremű tálak egyik változata, mikor a peremet tagolják. Ilyen duzzadt, kissé behúzott, osztott peremű tál csak két darab került elő, az 52. házból. Egy kisebb és egy nagyobb méret (száj átmérő: 20 cm, illetve 30 cm). Nagyobb változatának alja kónikus. Mind a kettő felülete simított, talpuk hiányzik (18. tábla 4-5). Hasonlókat találunk például Budapest—Gellérthegyen. A forma a késő római simított díszítésű kerámiában tűnik fel újra.81 Duzzadt peremű tál: Ezek a gömbölyű, ívelt falú, kissé kónikus alsó részű tálak a korszak jellemző táltípusai. Az érdi telepen a második leggyakoribb tálforma. Színe mindig világosszürke, vagy belül világos, kívül sötétebb szürke. Felülete kívül simított, jól iszapolt. A 21. gödörben és 61. házban vékonyabb és vastagabb falú változatban is előfordul (száj átmérő: 16-20 cm között). Magassága az egyetlen ép edény alapján 9,5 cm. Homorú, omphalos talpa van (16. tábla 3; 20. tábla 1-3; 19. tábla 6). Ugyanilyen perem kiképzéssel kis, vékonyfalú poharak és bögrék is készültek (16. tábla 2). Némely objektumban egyáltalán nem fordul elő, különösen ott, ahol sok kora vaskori jellegű, kézzel formált kerámia található. Ez alól kivételt képez a 61. és a 71. objektum. Már az LT C periódusban feltűnik (pereme és anyaga ekkor még a duzzadt peremű, grafitos edényekre hasonlít), de világosszürke, simított kivitelben igazán jellemző az LT D időszakban lesz. Nem él tovább a római korban, csak a Kr. u. 1. század utolsó harmadáig.82 A Gellérthegy-tabáni festett és szürke kerámia vezető táltípusa, bár formája többnyire gömbölyűbb, mint az érdi edényeké. Bónis Éva a legkésőbbi kelta tálformák közé sorolta. Kelemen Márta az Esztergom környéki anyagnál ugyanezt az LT D, periódusra történő keltezést támasztja alá. (Az LT D, korú Kossuth Lajos utcai fazekas kemencékben még nincs).83 „Ansatzkopf”: Egy darab került elő (74. gödör; 21. tábla 3; 22. tábla 5). Kúpalakú gombbal díszített, füles tálhoz tartozott. Pereme a gellérthegyi tálak és egyéb analógiák alapján duzzadt, behúzott perem. Az előző típus laposabb változata, a perem felett kis nyakon elhelyezkedő kúpos gombokkal. Csak a pannoniai késő kelta anyagra jellemzőek, de ezen belül sem egyenletes az elterjedés. A Gellérthegy-tabáni telepen gyakori, belül változatos besimított díszítéssel. Valószínűleg egy Aquincumban működő műhely termékei. Esztergom környékén viszont nincs. A forma kora vaskori, Hallstatt eredetre vezethető vissza. Bónis Éva kultikus használatot tulajdonít neki.84 További analógiák LT D környezetből például Budaörsön és a Balaton vidékén.85 Nem él tovább a római korban. Talpas edény töredékek: Peremét és formáját nem ismerjük, mert főleg a jellegzetes, tömör talptöredékek maradnak ránk (61., 69., 72. objektum; 20. tábla 6; 22. tábla 3). Az analógiák alapján egyaránt lehet duzzadt peremű tál (például Manching), „S”-profilú, illetve vízszintesen kifelé ívelő peremű tál (dák kerámia). Már az LT C periódusban feltűnik, de nálunk főleg az LT D időszakra jellemző, nagyjából a Kr. u. 1. század közepéig.86 Ugyanilyen kiszélesedő, magas talppal nem csak tálak, de nagy tojás alakú vagy „kehely formájú” edények is készülhettek az LT D periódusban.87 A Przeworks-kultúra dák kerámiájában is előfordul többféle felső résszel.88 Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában 79 Dizdar 2013:T.ll/3,6-7,T.13/1. 80 Bónis 1942: 23; Ottományi 1999: 333-373 (például 1/3-4, V/3). 81 Barral 1998: Fig. 34/111; Ottományi 1991: 24-25 (2. tábla ll-12a). 82 CORPUS I. Plate XXII/2 (Rezi—Rezicseri 24. sír, vele együtt grafitos edény), Plate VTII/7 (Keszthely-Fenékpuszta), Plate XI/13 (Magyarszerdahely); Szabó 2007: 241 (XLII/6 - Sajópetri). 83 Bónis 1969: 172,178 (Abb. 4/28, Abb. 9/11, Abb. 20/16, Abb. 58/6). Gellérthegy (LT vége): Barral 1998: Fig. 31/64, Fig. 33/91-92, Fig. 33/89 (kisebb változat), Fig. 33/96 (perem ugyanaz, de magasabb bögre), Fig. 34/108. Kelemen-Merczi 2002: 38; Hanny 1992: 5. kép 8,10. kép 2. 84 Bónis 1969: 177-178 (Abb. 8/15, Abb. 9/12, Abb. 19/3, Abb. 37/26, Abb. 52/10, Abb. 99/5), LIII/1-6; Nagy 1942: XXXVIII. tábla; Pető 1993: Abb. 9/4; Barral 1998: Fig. 31/65; Maráz 2009:116 (7. kép 21,10. kép 359). 85 Ottományi 2005: 99 (Abb. 11/1); Ottományi 2012:157. kép 5; Honti et al. 2004:13 (Balatonkeresztúr-Réti-dűlő), 16 (Balatonlelle-Kenderföld), 44 (Ordacsehi-Bugaszeg), 49 (Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő), 56 (Balatonőszöd-Csárdai-dűlő). 86 Talpak: Ottományi 2005: 101 (Abb. 5/4); Ottományi 2009: 191-194 (9. kép 3, 10. kép 7); Bónis 1969: 180-181 (Abb. 34/12, Abb. 62/26). Duzzadt peremmel például Manchingból: Pingel 1971: Taf. 54/808,810, Abb. 11/10. 87 Maráz 2009:116-117 (részletes analógiákkal), 5. kép 6,11. Musilová-Lesák 1996: Tab. III/7,11-12,Typ. IV. (Bratislava, LT I). ). 88 Lamiová-Scmiedlová 1992: 75-79 (Abb. 3). 67
