Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője
ban jelenik meg.129 A tőrös sírok jelenléte a társadalom egy differenciált, központi hatalom által irányított rendszerét feltételezi, amely a klánok alapján szerveződött, ennek első jelei a rézkor idejétől megvannak. Magyarországon a Bodrogkeresztúr-kultúrától figyelhető meg, bár ennek csak a sírjait ismerjük, így a pontos rekonstrukcióra nincs lehetőség.130 A Kárpát-medencében található temetőkben a fegyverek rangjelző szerepe több kutatásban is megjelent. A Perjámos-kultúra temetőivel kapcsolatban John M. O’Shea elemzésében a fegyver egy bizonyos korban elérhető katonai tisztség mutatója, amelyből generációnként egy lehetett.131 Ennek a feltevésnek az alapkoncepcióját jelentő minta a szőregi132 és battonyai temető133 esetében is megjelenik. Füzesabony-kultúrával kapcsolatban Mechthild Bösel beszél harcos, fegyveres „királyi” temetkezések csoportjáról, ahol ugyanez figyelhető meg,134 és Matthias Thomas is a fegyveres sírok két csoportját, eszközökkel vagy eszközök nélkül, teszi a társadalmi csoportok felső kategóriájába.135 Számunkra legfontosabb a Vatya-kultúra, ahol alapvető presztízstárgyként különítik el a tőröket,136 de ennél részletesebb elemzés nem látott még világot. A fejdíszek a másik, igen gyakran szociális státusszal összekötött tárgycsoport. Itt is, mint sok mással kapcsolatban a kutatási területen, a Perjámos-kultúra temetői és ezeknek az elemzései a legjobb és legkutatottabb forrásaink. Ebben a kultúrában mindkét nem temetkezéseiben megtalálható a fejdísz és alapvetően státuszszimbólumként kezelik a kompozit ékszerekből álló ékítményeket. A pontos interpretációjuk temetőnként változik, mert míg a legkutatottabb mokrini temetőben négyfajta fejdísz is előfordul,137 addig például Szőregen csak két fajta, egy a nőknél, egy a férfiaknál.138 Az bizonyos, hogy valamiféle kapcsolata van a státusszal. Ebben a kultúrában a nem viseleti pozícióban elhelyezett fejdíszek a gyerekeknél azt sugallják, hogy örökletes pozíciót szimbolizált, valamint a valós viselethez egy bizonyos kor elérése volt szükséges.139 A mészbetétes kultúra esetében is ismerünk fejdíszként rekonstruált tárgyakat, de ezek leggyakrabban a depóleletekkel állnak kapcsolatban és ugyancsak magas presztízsű női viseletként értelmezik őket.140 A Vatya-kultúrában, a már említett 1984-es publikációban, Kovács Tibor a diadémokat is a jellemző presztízs tárgyak közé sorolja, ezekről azóta tudjuk, hogy ugyancsak kompozit fejékszerek részei voltak.141 A tűknek a Perjámos-kultúrában tulajdonítanak a kutatók szociális marker szerepet. John O’Shea a csonttűket tartja státuszjelzőnek, míg a bronzból készült darabok esetében csak gazdagság jelzőnek.142 P. Fischl Klára a szőregi temetőben ezt az elkülönítést elveti és a hosszabb életű temető eredményei alapján, a tűk közötti anyagbeli különbségnek a kronológiai okát bizonyítja.143 Természetesen meg kell említeni, hogy ezek az elemzések nem húzhatók rá egyértelműen a Vatya-kultúra szociális viszonyaira, sőt mint a Szőregen feltárt temető két fázisa közti eltérés is mutatja,144 ugyanez figyelhető meg a Füzesabony-kultúra temetőiben is.145 A kvantitatív és kvalitatív elemzések eredményei146 alapján itt, a Vatya-kultúra korai fázisában, egy hármas tagolású társadalom képe mutatkozhat. Az aktuális férfi vezetőt jelzi a tőr, egy női elsődleges státuszt a fejdísz. A vezető réteghez kapcsolható három gazdag gyermeksír, itt a fejdísz töredékek elhelyezése lehet hasonló, mint amit a nem viseleti kontextusban található fejdíszek mellékelése mutat a Perjámos-kultúrában,147 főként mivel mindkét esetben gyerekekről van szó. Kérdéses természetesen, hogy a kor-melléklet együttese miért azonos. Itt lehet szó a korral változó mellékletadási szokásokról, de annak a feltételezése, hogy minden generációban volt egy és csakis egy gyermek, aki abban az adott korban hunyt el, a vezető rétegben kissé túlzó lehet. így valamiféle rituális cselekményt sem zárha-Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője 129 Zimmermann 2007: 3,123. 130 Zimmermann 2007: 117. 131 O’Shea 1996: 261-265. 132 P. Fischl 2000. 133 Sandor-Chicideanu-Chicideanu 1989: 21. 134 Bösel 2008:105. 135 Thomas 2008: 223. 136 Kovács 1984: 226. 137 Giric 1971: 220. 138 P. Fischl 2000: 194. 139 O’Shea 1996: 277. 140 Kiss 2009: 333. 141 Kovács 1984: 226. A diadémokkal kapcsolatban lásd a Viseletrekonstrukció című részt. 142 O’Shea 1996: 261. 143 P. Fischl 2000: 195-196. 144 P. Fischl 2000: 197. 145 Thomas 2008: 87. 146 Erre lásd fentebb a Z-transzformációs elemzés végeredményét. 147 O’Shea 1996: 277. 45
